2013. július 31.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Arisztophanész: A nőuralom - Előadás az Aquincumi Múzeumban

Arisztophanész idejében még nevetséges lett volna a népgyűlési női kvóta gondolata, hiszen természetes volt, hogy a polisz minden ügyében a férfiak döntenek. A komédiaköltő ezért is találhatta érdekesnek az elképzelést, hogy csellel hirtelen az asszonyok vegyék át a vezetést Athénban. A nőuralomból azonban kiderül: a hatalom a kecses kacsókban is rosszul áll.

Történetünk kezdetén a demokráciájáról oly' híres városállam bizony kevés vívmányára lehet büszke. Virágzik a korrupció, tombol a demagógia, harácsolnak a politikusok, dúskálnak a talpnyalók. Ebből lesz elege egy csapat nőnek, és hogy mindezen változtassanak, álszakállal és szőrös lábbal "felvértezve" indulnak a népgyűlésbe, ahol sikerül is megszavaztatniuk a nőuralmat. Innentől már nem kell a jelmez, szabadon realizálhatják elképzeléseiket, melyek eredménye káosz és szexuális elnyomás lesz.

Arisztophanész üzenete egy röpke pillanatra talán megmelengetheti a feministák szívét, hiszen ókori szerzőként is képes volt felismerni, hogy az asszony is ember. Kár, hogy ez egyben azt jelenti, gyarló is. A férfiak pedig cseppet sem kemények, ha éppen nem a bélműködésükkel vannak elfoglalva, a - jórészt tisztességtelenül szerzett - vagyonkájukat féltik, vagy sunyin igyekeznek kibújni a kötelezettségek alól. Kire kellene hát bízni egy olyan állam vezetését, amelynek lakói szinte mind alkalmatlanok? A válaszon elvitatkozhatnánk néhány évszázadig.

Papp János rendezése csak annyira szembesít az örökké aktuális társadalmi problémákkal, amennyire az a nézőnek egy kellemes nyári estén, az aquincumi romok között jólesik. Szellemes bevezetőjében meg is említette: egy korábbi kritika hatására igyekezett, hogy az előadás "ne legyen hosszabb önmagánál". Nem is lett. Az Arany János fordítását felhasználó, ám a költő által szemérmesen kihagyott, vagy átírt kifejezéseket eredeti vaskosságában meghagyó produkció még a fárasztóvá válás előtt véget ér, bár a népdal- és táncbetétekből talán elég lett volna egy kicsivel kevesebb is.

Utóbbiak beiktatása egyébként ügyesen függetleníti a látottakat az ókori görög valóságtól, jelezve univerzális érvényességüket. Ezt fokozza a darabot keretbe foglaló Petőfi Sándor-idézet is: "Nem Pesten történt, amit hallotok. Ott ily regényes dolgok nem történnek." Vagy mégis? - teszi hozzá mindenki magában.

Az egyszerű, jelzésszerű kellékekhez és jelmezekhez könnyed színészi játék párosul. Borbás Gabi az asszonyok vezetőjeként meggyőzően hozza a korai emancipáció élharcosát, aki annyira hatásosan tud neme erényeiről szónokolni, hogy majdnem elhiteti: nem saját érdekei mozgatják. Bede Fazekas Anna mókásan értetlenkedő, a többiekhez képest fáziskésésben lévő "lúzer" figurája, Kovács Vanda egy-egy sokatmondó fintora, vagy kommentárnak beillő kurjantása és Földes Eszter kislányos lelkesedése pedig kellemesen színessé teszi a csapatot.

A férfiakra sem lehet panasz, Maszlay István már "tutyimutyi" belépőjével megmosolyogtat, Mihályfi Balázs sunyin ügyeskedő karaktere olykor a "vállon ülő ördög" szerepét is sikeresen magára ölti. Papp Dániel a legártatlanabb hímneműként tökéletes párja Földes Eszternek, és ha a helyzet úgy hozza, akár a kellékként használt kő alól kiszaladó apró gyíknak is juttat a reflektorfényből.

Az improvizációnak és interaktivitásnak néha a közönség egy-egy tagja is áldozatul eshet, de aggodalomra semmi ok. Az ő feladata itt csupán a szórakozás, a áthallásokon meg rágódjanak a politikusok.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei