Nosferatu a Zeneakadémián

Főoldal / Zene

.:. Nosferatu a Zeneakadémián .:.

Manapság, ha valaki azt mondja: vámpír, mindenki ugyanarra gondol - egy fekete köpenyes jóképű nyúlánk, rendszerint fekete hajú férfi, aki titokzatosságával, és zordságával természetesen elbűvöl mindenkit, és persze kiderül néhány perc múlva, hogy csupán a körülmények áldozata, és legbelül igenis érző szíve van. De mi van akkor, ha a vámpírok nem jóképűek? Mi van, ha kívülről is éppolyan visszataszítóak, mint amilyennek természetük predesztinálja őket, és vámpír mivoltukat nem tagadhatják meg semmilyen nő kedvéért?

Azoknak, akik kedvelik a különlegességeket a vérszívók terén, valószínűleg a Nosferatu című film is belopta magát a szívükbe. A mű több szempontból is kuriózumnak számít a vámpírokkal foglalkozó mozik palettáján. Az első "különcsége", hogy se nem angol, se nem amerikai - német alkotásról van szó, ihletője pedig a mindőnk által jól ismert klasszikus regény, Bram Stoker Drakulája, mely 1897-ben jelent meg először.
A film annyira hűen adta vissza a könyvet, hogy a készítőknek meg kellett változtatniuk a forgatókönyvben a szereplők neveit, és az alkotás címét, hogy elkerüljék az esetleges pereskedést. Habár erre mégis sor került, a megsemmisítő bírói végzés elől sikeresen megmenekültek.
A Nosferatu különlegessége, hogy nem egy ellaposodott sztereotípiát látunk a filmvásznon, hanem egy zord, és kegyetlen, ám mégis végtelenül magányos lényt, melynek puszta léte teremti meg az őt körbelengő, romlással teli légkört. És nem, egyáltalán nem szép! (Bár a Nosferatu készítői is klasszikusnak számító műből merítettek ihletet, a vámpírtörténeteknek ez a vonala mintha vakvágánynak bizonyult volna a vérszívókkal kapcsolatos filmek történetében, ha figyelembe vesszük azt, hogy nem sok alkotásról tudni, mely hasonló jelleggel dolgozná fel a mindenki által ismert történetet.)

Az eredeti film 1922-ben készült, melyet 1979-ben Werner Herzog feldolgozott Nosferatu: Phanton der Nacht címmel. Ez utóbbihoz komponált az oszták származású Wolfgang Mitterer zeneművet, aki otthon van mind a klasszikus, mind a modern elektronikus zenében, s éppen ezek együttes alkalmazása jellemző stílusára. Műveiben meglelheti a szépet mindaz, aki kedveli egyiket vagy másikat így - bár kétségtelenül fantasztikus élmény, mikor az ismerős dallamok hatására megelevenedik lelki szemeink előtt a filmklasszikus egy-egy jelenete - a koncert nem csupán horror rajongóknak ajánlott, hanem mindenkinek, aki szereti az igényes muzsikát.

Aki tehát egy felejthetetlen estét akar eltölteni a német kortárs művészet egyik kimagasló alakjának műveivel, annak nem kell mást tennie, mint ellátogatni a Zeneakadémiára október 15-én, hétfőn. Garantáltan megéri!

*
Időpont: 2007. október 15. hétfő 21:30
Előadó(k): Wolfgang Mitterer (orgona és elektronika)
Helyszín: Zeneakadémia, Budapest

Van véleménye a témáról? Kérjük, írja ide!

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a képen látható kódot