2008. január 13.Szabó G. István
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Amíg peregnek a percek - Dave Gahan: Hourglass

Hideg, téli estékre jólesik befészkelődni egy öblös fotelbe, s kezünkben egy pohár forralt borral elmerülni valami jó kis zenében. Ki klasszikust választ, ki nosztalgikus slágereket, én azonban Dave Gahan mellett teszem le a voksot, aki tavaly ősszel jelentette meg várva várt második szólóalbumát, a tíz vadonatúj számot tartalmazó Hourglass-t.

Dave Gahan már korábban elismerte: elege lett abból, hogy hosszú évekig csak Martin Gore szerzeményeit énekelte a Depeche Mode-ban - négy éve, 23 évvel az együttes eredményes karrierjének kezdete után jutott el odáig, hogy dalszerzőként is debütáljon: kiadta első szólóalbumát, mely a Paper Monsters címet viseli. Most itt a következő, melyet nagy várakozás előzött meg a közönség részéről.
Az énekes pályafutása a nyolcvanas évekre tehető, amikor az akkoriban tündöklő, a new wave irányzathoz tartozó Depeche Mode (Távirati Stílus) a zenei élet meghatározó együttese volt. A formáció eddig több mint 91 millió lemezt adott el világszerte, és számos daluk felkerült a slágerlisták élére. Már a kezdetekkor önálló stílust, életérzést hoztak létre, számaikhoz készült videóik egytől egyig mestermunkák voltak. Hangulatuk, külső megjelenésük a fekete-szürke skálán mozgott, de ez sem akadályozhatta meg, hogy százezrek vegyék át öltözködési szokásaikat. Ebből a dicsfényből lépett ki Dave Gahan, hogy megmutassa, nem csak jó énekes és előadóművész, hanem jó zeneszerző és dalszövegíró is.

Az Hourglass az első szólóalbummal szemben inkább rokonítható a Depeche Mode korai zenei világával, vagyis mély, gépies, a hagyományos new-wave irányzathoz hű elektronikus dallamok jellemzik, mindehhez társul Gahan érdes, olykor magába forduló, helyenként melankolikus hatást keltő éneke, mely a Kingdom című számban teljesedik ki igazán. Ha meghallgatjuk az albumot, olyan, mintha időutazást tennénk egészen a nyolcvanas évek közepébe, és kicsit felturbózva, átformálva, éretten térnénk vissza a jelenbe, mikor kikapcsol a lejátszó.
Bár a sztár egy interjúban bevallotta, hogy nagyon sokat változott az utóbbi években: állítása szerint ma már nem iszik minden nap, és a drogokkal is egy életre leszámolt - ettől függetlenül újdonsült zenéi, dalszövegei még mindig inkább az élet sötétebb oldaláról szólnak, mint a boldogságról, vagy éppen szerelemről. Ha pedig mégis ezt a témát járja körül, akkor is inkább a csalódás, keserűség megszólaltatásán fáradozik.

Az Hourglass album nyitódala, a Saw Something igazi remekmű, sokat sejtető és egészen emelkedett, szomorú hangzású vonósokkal. De a végén mégis üde rockzenébe vált át, és utána egyből lecsap ránk a Kingdom, az első kislemez-dal az albumról. Ez a nóta messzemenőkig darkos csengésű, a 80-as éveket idéző szintetizátor alapokra épül. Az album ezek után egyre jobban bevadul, a Deeper And Deeper már kemény techno-s élményt nyújt, tipikus koncert-dal. Jön a 21 Days, kifejezetten érdekes szólamokkal, szétszabdalt dobokkal és gitár-hangokkal. A következőkben a szentimentális hullám erősödik az albumon, a Miracles már a címével is azonosul, egy kész ballada, szívhez szóló vallomás. Ez után felzúg a Use You, melyben szinte fenyegető basszusok elegyednek a keményebb elektronikus zenével, fergeteges kórussal kisérve. Az Insoluble megráz minket, egészen belülről, fülünk kinyílik, és részt vehetünk egy különleges belső utazáson, mely végén minden szép és jó. Az Endless lassan indul, de végül csilingelő zongorahangjával szépen "felépül", hogy talán ez a dal legyen az egyik legjobb ezen az albumon. Utána jön a kissé szürkébb Little Lie, mely ismét elgondolkodtat minket, mialatt kizökkent nyugalmunkból hirtelen felzúgó refrénjével. Végül megszólal a Down, az utolsó nóta, majdnem gőgösen, s bár nem érhet nyomába a nyitány katarzisának, mégis méltó befejezése az albumnak.

Mindezek tükrében elmondható, hogy az Hourglass kiváló dark-elektro-Gahan album, mely bizony néha csapong a különböző zenei hatások és stílusok között, de ez mindenféleképpen a javára írandó.

A 45 éves énekes természetesen már nem tud, és nem is akar megváltozni, - nem áll szándékában kilépni az általa teremtett mítoszból -, és olyan lemezt készített, amely minden szempontból tükörképe kreatív egyéniségének. Ezért nem véletlen, hogy ez az album kifejezetten úgy cseng a fülünkben, mint a régi Depeche Mode, amely elsősorban - és ez nem vitás - az ő jelenlététől olyan, amilyen. Így az Hourglass egyfajta rokonszenv és emlékezés a múltra, hogy a gyökerektől nem szakadt el az énekes, valamint egy üzenet: hogyan szólna a Depeche Mode, ha Dave Gahan lenne a zeneszerző és dalszövegíró.
(Az album létrehozásában segédkezett Christian Eigner (dalszerző, zeneszerző, dobok) és Andrew Phillpott (producer, zeneszerző, computer, gitár). A két segítőtársat korábbi Depeche Mode turnékról ismerheti már a közönség.)

*

Lemezinfó:
Dave Gahan: Hourglass
1. Saw Something
2. Kingdom
3. Deeper And Deeper
4. 21 Days
5. Miracles
6. Use You
7. Insoluble
8. Endless
9. A Little Lie
10. Down

Megjelenés: 2007. Október 23.
Kiadó: EMI Music Hungary

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei