2008. január 27.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Punkok a fedélzeten! The Vibrators, UK Subs és Nagyapunk testközelből

Jöttek, taroltak, hazamentek. Csak előtte még eszegettek egy kicsit, ó, a felszerelésüket pedig otthon hagyták. Erről egyszer talán könyv is születik, persze ezt nem tudhatjuk. Igazán különös élmény volt a két punk-legenda, és a magyar Nagyapunk koncertje az A38-on. Főleg ilyen nagyon közelről.

Az a szerencse ért ugyanis, hogy e szép csütörtök estének egy jelentős részét a színpad másik oldalán tölthettem - viszonylag ritkán adatik meg az embernek, hogy egy koncertet "hátulról" hallgasson végig. No, de ne szaladjunk ennyire előre...

Érkezésünkkor alig lézengtek néhányan a hajón, pedig már épp csak fél óránk volt az első koncert kezdetéig. Ám a baljós jelek ellenére, amint a Nagyapunk a színpadra lépett, lassan szivárogni kezdtek az emberek, és a hajó gyomra szépen megtelt - bár igaz, hogy több volt a kíváncsin álldogáló idősebb korosztály, mint az elöl ugrabugráló tarajos ifjúság, az A38 szervezői mégis úgy nyilatkoztak, hogy két éve nem volt ilyen érdeklődés egyetlen előzenekar iránt sem. Így mondhatjuk, hogy a fiúk jelentős mennyiségű ember előtt adhatták elő körülbelül egy órás műsorukat, és ezzel ők már sikeresnek könyvelhetik el az estét.

A zenében élve, minden lámpaláz nélkül fel és alá rohangásztak a hatalmas színpadon, átadták magukat az élvezetnek, olyannyira, hogy a gitáros (Szőcs Miklós) az első szám közepette dobott egy hátast mindennek örömére. A szó szoros értelmében. A kisebb színpadokhoz szokott, ámde tehetséges gitárosnak nyilván furcsa lehetett ez a nagy tér, aminek hirtelen birtokába került: egyrészt a kábelek összeesküdtek ellene, másrészt valamiért úgy gondolta, hogy a dobemelvényről hátrafelé ugrani jó ötlet, pedig nem. Szerencsére a szemfüles fotósok és vigyázó emberek időben elkapták, és csúnya baleset helyett csak egy vicces borulásra emlékezhet a közönség.

A húzós tempójú daloknak egészen egyedi színezetet adott az énekes, Horváth Zsolt kissé metálos beütésű hangja, de határozottan állíthatjuk, hogy az új fiú előnyére vált a zenekarnak. Immáron tökéletes magabiztossággal mozgott zenésztársai között, a dalokat az övéinek is éreztük, és nagy része volt benne, hogy az emberek többsége le se vette a szemét a színpadról.
A zenekar, nevének kissé talán ellentmondva sokféle stílust vegyít, a punk mellett jócskán találunk rockosabb, sőt, metálba hajló elemeket is. Az alapvetően jó hangulatú, vidám koncert alatt egyre többen gyűltek a terembe, és végül sikítással vegyes tapssal jutalmazták az ifjú muzsikusokat.

bAz ezután színpadra lépő The Vibrators nevű banda nagy elánnal kezdett bele koncertjébe, és koruk ellenére egy olyan feszes és húzós koncertet adtak, amit öröm volt hallgatni. A kellemes-dallamos muzsikát három énekes emelte tökélyre: értem ezt úgy, hogy mindenki besegített Ian Knox Carnochan-nek, szóval a dobos és a basszusgitáros egyaránt használták a mikrofont. Méghozzá hogyan! Persze az első mégiscsak Knox - akiről a későbbiekben érdekes dolgokat tudhattunk meg, de mielőtt ezekről mesélnék, még muszáj néhány szóval illetnem ezt a koncertet. Ha valami igazán passzolót keresek, azt mondanám, ez tipikusan az a zene, amire nem bír az ember lába megállni, egyszerűen dobolni kell az ütemet és bólogatni hozzá, olykor behunyni a szemeket (mondjuk konkrétan a "Troops of Tomorrow"-nál), és hagyni, hogy a hatalmába kerítsen minket ez a régi-új érzés.

A koncert második felét már hátulról hallgattuk, ahonnan egyrészt kényelmesebb, másrészt kevésbé zsúfolt, sőt, ami még nagyon jó benne, hogy a buli végeztével egy helyiségben üldögélhettünk a kissé fáradtnak tűnő zenészekkel. Kihasználván az alkalmat, rögtön beszédbe is elegyedtünk Knox-szal, a The Vibrators énekes-gitárosával, feltétlen szükségesnek érezve, hogy kielégítsük kíváncsiságunkat azt illetően, vajon mit irkál szakadt kis füzetébe a koncert után. Válasza, miszerint jegyzeteket készít a mai estéről, afféle naplót ír, sejtelmessé vált, mikor rákérdeztünk, ebből vajon könyv lesz-e, vagy esetleg emlékiratok. "Az titok" - mondta, és mosolyogva mélyedt újra a füzetbe. Látszólag nem volt kedve beszélgetni, de csak nem állhattuk, hogy meg ne kérdezzük, vajon ismeri-e honfitársát, a méltán híres Toy Dolls zenekar énekesét, Michael "Olga" Algar-t, mire Knox, aki mellesleg a nagyapám lehetne, elmesélte, hogy néhány kilométerre laknak egymástól, és olykor elmennek együtt inni.
Lehetne ezt szépíteni, de nem látom értelmét, öreg punkok egymás között, mi mást tennének. Reakciónkra, miszerint "ez maga a történelem", szintén csak egy mosollyal és egy bólintással válaszolt, majd elnézést kért, mondván, folytatná a jegyzetelést. Hagytuk, és inkább visszahúzódtunk színpad-közelbe, ugyanis néhány perc múlva elkezdődött a U.K. Subs koncertje.

Először keveselltem a ráncokat a kékhajú dobos szeme sarkában, aztán hamar kiderült, hogy nem a látásommal van baj, hanem valóban legalább egy generációnyi különbség van közte, és az összekócolt szőke, tekintélyt sugárzó nagy öreg, Charlie Harper énekes között. Ennek ellenére egyikük teljesítménye sem volt a másikénál rosszabb: alaposan megmozgatták az első sor tarajosait, és kellemes nosztalgiába rántották az idősebb többséget. A U.K. Subs dalain sokkal inkább a punk pergő ritmusa, és a szellemiségéből sugárzó lázadás hagyta rajta lenyomatát, és ezt a képet erősítette a nézőben a punknagypapa, Charlie Harper is, aki sziklaként foglalta el a színpad közepét, és olykor a közönség fölé hajolva valamiféle baljós hangulatot teremtett - legalábbis bennem. A kontrolládákról fürtökben lógó ifjúság erről bizonyára másképpen vélekedne.

Összefoglalva, ez az este bizonyítékul szolgált néhány dologra, egyrészt, hogy az öreg punk nem vén punk kijelentés ebben az esetben valóban megáll, hiszen a The Vibrators és a U.K. Subs korukat meghazudtoló lendülettel hódították meg a magyar közönséget. Másrészt az utánpótlás tekintetében sem kell aggódnunk: a Nagyapunk ugyanis büszkén húzhatja ki magát, kimagasló teljesítményt nyújtottak ezen az estén, és talán ők a jövő reménysége - a remény arra, hogy a punk nem csak élt, hanem élni is fog.


A koncertek után a Nagyapunk zenekar tagjaival beszélgettem.

Horváth Krisztina: Miki, akarsz beszélni az esésről?

Szőcs Miklós: [nevet] Mondjuk, hogy showelem volt, jó?
Horváth Zsolt: Á, a Mikit holnaptól csak perechuszárnak hívjuk…
[nevetnek]

HK: Hogy mégis valahol az elején kezdjük, hogyan mutatnátok be a zenekart néhány mondatban?

Sz.M.: A Nagyapunk ’96 óta működik, persze azóta sokat alakultunk, voltak tagcserék bőven, de én azt gondolom, hogy a mostani felállás a legütőképesebb a zenekar kezdetei óta. Tavaly szeptemberben készült el a legújabb nagylemezünk, ami tizenhárom dalt tartalmaz, és irdatlanul ütős, kemény punk-rock és metál témákat hallhatnak rajta az emberek, úgyhogy érdemes beszerezni.

Kosztolányi János: Egyébként a zenekar életében nemrég történt egy nagy váltás, méghozzá az, hogy megváltunk az énekesünktől, és egy új emberrel, Horváth Zsoltival zenélünk, aki már sokat bizonyított, egyrészt különböző bulikon, másrészt a lemezen is.

HK: Zsolti, mesélj nekünk arról, hogy hogy érzed magad a zenekarban?

H.Zs.: Nos, hogy kicsit elévágjak, és az előzményekről is essen néhány szó, az egész úgy kezdődött, hogy Janó megkeresett azzal, hogy volna-e kedvem énekelni egy olyan zenekarban, ami viszonylag elég távol áll tőlem. Egy olyan elméletet dolgoztam ki idézőjelben magamnak, és ezt nekik is elmondtam, hogy megpróbáljuk, megnézzük, mi sül ki belőle, aztán végül úgy alakult, hogy teljesen pozitívra fordult a dolog. Nagyon jól érzem magam ebben a zenekarban, jók a bulik, elég jól tudunk együtt dolgozni, és folyamatosan íródnak az új számok, tehát minden sínen van. Úgyhogy maradok, ha nem bánják.

HK: Ti, a többiek is elégedettek vagytok Zsolti teljesítményével?

K.J.: Én messzemenőkig.

Sz.M.: Maximálisan meg vagyunk elégedve a Zsolti teljesítményével, és a legjobb az egészben az, azt tisztelem benne a leginkább, hogy az előző énekesünkkel ellentétben ő tökéletesen tud koncentrálni arra, hogy mit kell csinálni a színpadon. A szöveg, a zene, a hangulat a lényeg, ott erre kell figyelni, és ő odateszi magát, amennyire csak lehet.

HK: Meséljetek a mai koncertről.

H.Zs.: Így, hogy az ember megfelelő technikai háttérrel rendelkezik, ha ilyen technikai felkészültséget kap egy koncerthez, és minden elő van készítve, mint a mai bulin, az valami hihetetlenül sokat számít. Tehát ez a koncert akkor se lett volna rossz, ha félgőzzel dolgozik a zenekar, de persze mindent beleadtunk.

Sz.M.: Korán érkeztünk, mert nekünk már órákkal a kezdés előtt a hajón kellett lenni, ahogy a többi zenekarnak is kellett volna. De U.K. Subs-ék egyrészt két órát késtek, másrészt mikor megérkeztek, nekiláttak, és mindent felfaltak, amit találtak, biztos hosszú volt az út [nevet]. Arról nem is beszélve, hogy Jani barátomtól elkérték a dobját…

K.J.: …amit köztudottan senkinek nem adok kölcsön. Persze ezúttal kivételt tettem. Maradandó élmény volt számunkra velük játszani.

HK: Mennyire vagytok elégedettek magatokkal?

Sz.M.: Megmondom őszintén, én csak a saját nevemben beszélhetek, de szerintem az egyik legjobb koncertünk volt ez, bár akadt egy-két hiba, amit valószínűleg szerencsére csak mi vettünk észre. Szóval én messzemenőkig elégedett vagyok. Az, hogy az A38 hajón játszhattunk, már eleve egy hatalmas dolog, nagyon sokan megnézték a bulit, és ezáltal sokkal többet kaptunk, mint amit vártunk.

K.J.: Mondjuk ki: azt vártuk, hogy valószínűleg minket, mint előzenekart nem nagyon fog megnézni a közönség, ezzel szemben sokan voltak, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Összességében véve minden szempontból megérte itt játszani.

HK: Zsolti, ha jól tudom, te egy egész különleges ajánlatot is kaptál.

H.Zs.: Nem szívesen beszélek erről, de ha akarod, elmondom, igen, elkérték a telefonszámomat. Egy nevesebb zenekar egyik tagja megkeresett, hogy szeretne meghallgatni más körülmények között, másfajta énekkel. Ennyi a történet.

K.J.: De mi nem engedjük el!
[nevetnek]


(A képek a szerző saját felvételei)

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei