2008. március 4.Köteles Anna
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

KAIHO - melankolikus finn zene két bús, gitáros férfitól

Úgy hírlik, a skandinávok az ottani éghajlatnak köszönhetően melankolikus alkatú emberek, ugyanakkor kevesen gondolnák, hogy e búsongást bájosan is tudják csinálni. Pedig Tuure Kilpeläinen és Timo Kiiskinen ezzel lepte meg a magyarokat a Millenárison, február 26-án.

KAIHO: a finn szó szomorúságot, vágyat, vágyódást jelent. A kifejezés mára már az édes-bús dalolás műfaját is jelöli, amelynek Tuure Kilpeläinen és Timo Kiiskinen élő képviselői Finnországban.
A kaihónak portugál-afrikai rokonát ismerjük, a mornát, amelynek a sodade a hangulati eleme, és hasonlóképp nosztalgikus elvágyódásnak, az elmúlt, szép dolgokra való visszatekintésnek fordíthatjuk. Ezen túl azonban létezik egy vidám, táncos változata, a coladeira is. Cesaria Evora egyébként szintén a morna stílus jegyében énekel.
Nos, így máris elhamarkodott a vélekedés, hogy észak és dél oly távol van egymástól, legalábbis zene tekintetében, főleg, ha tematikában a bluest is kapcsolatba hozzuk a kaihóval.

A két finn zenész közül Timo Kiiskinen az idősebb és mélabúsabb, ehhez mérten feketében is érkezik. Mentalitásából adódóan a kaihót ő képviseli inkább, Finnországban több éve jelennek meg szomorkás albumai nagy sikerrel. Legfrisebb az Omalla maalla, amely azt jelenti: saját földön. Aki ismeri a finn nyelvet, úgy tartja, Kiiskinen költő szépségű szövegeket ír életről, szerelemről, halálról, letisztult egyszerűséggel.
Barátja, Tuure Kilpeläinen temperamentumosabb egyéniség. Szürke bársonyöltöny, izzó barna szemek - talán ilyen lehet egy finn macsó, ki tudja. Három albuma jelent meg eddig, stílusa közelebb áll a modern pophoz, rockhoz, dalai inkább a fiatalokhoz szólnak, több slágerré is vált Finnországban.
Mindketten egy szál gitáron játszanak ezen az estén, felválva vagy közösen, ahogy a dalok adják. Mint később elmondják, néhány éve ismerik egymást és játszanak együtt, és hazájukban gyakran kérik fel őket, hogy szerezzenek zenét más előadóknak.

Kiiskinen kezdi egy csendes, lassú dallal. Ilyeneket hallgattunk nyári tábortűznél, összekucorodva annak idején. Kilpeläinen amolyan búsulós kocsmazenével váltja, ezalatt társa fegyelmezetten figyeli. Északi népekhez híven óvatosan melegednek bele az előadásba, eleinte a közönséggel sem kommunikálnak. Arra gondolok, olyanok, mint két nagy madár, ahogy nyugodtan ülnek ott a gitárjukkal.

A harmadik dalban már közösen éneklik a refrént, nekem túl érzelmes, Kilpeläinen hangja és énekmódja pedig Bruce Springsteenére emlékeztet szelídített változatban. Ő folytatja egy új dallal, de a refrénbe Kiiskinen is belekapcsolódik. Hiányzik, hogy nem értem a finn szövegeket (végig nincs más nyelvű számuk), különösen, amikor nem köt le a gitárszóló. Nézem Kilpeläinent, ahogy énekli ezt a romantikus számot, és a gimnázium jut eszembe, amikor a lányok elaléltak egy ilyen gitáros fiútól. Majd bevillan egy a dalhoz illő filmjelenet: egy fiú áll a peronon, szomorúan nézi a távolodó vonatot, amin ott ül a szerelme.

Kiiskinen végre bemutatja mindkettőjüket (angol nyelven), hiányzott már ez a személyesség. Látszik, hogy ő a tapasztaltabb előadó, és ha két embernél volna értelme frontemberről beszélni, biztosan Kiiskinen volna az. Elmondja, hogy dalainak többsége elveszett emberekről szól, akik mégis hisznek abban, hogy mindig van valami vagy valaki, aki gondoskodik róluk. Kicsit bosszankodom, miért nem írtak angol szövegeket is, nem érezném talán ezt a távolságot. Aztán Kiiskinen után Kilpeläinen egy szerelmes dalt énekel, hangja stílszerűen Eros Ramazottiéhoz hasonlít.

Nagyjából a koncert közepén Kilpeläinen közli, hogy fel fog olvasni egy mondatot magyarul, amiről nem tudja, hogy mit jelent. "Finnországból a Nokián és a Mikuláson kívül még melankolikus kopasz férfiak is jönnek." Nagy nevetés a közönség soraiban. Végre oldódik a hangulat, jé, hát ezeknek a pasiknak humoruk is van, csodálkozik rá örömmel mindenki. Körülbelül ekkor jövök rá, hogy Kilpeläinen minden tapsot magyarul köszönt meg. Időközben valószínűleg jobban ráérzett a kiejtésre.

Azután Kiiskinen komolyít el ismét egy szomorkás dallal. Igen-igen, ezt a melankóliát mi is ismerjük, csak nem időzünk el fölötte ennyi ideig. Azt hiszem, ránk, magyarokra valóban inkább a sírva vígadás jellemző, a dühödt ökölrázás az ég felé, szóval mi a harcosabb búsongásban vagyunk rutinosak, ha lehet ilyet mondani.

Később Kiiskinen énekstílusában Jamie Winchestert, Kilpeläinenében Stinget vélem felfedezni, úgy tűnik, szükségem van a párhuzamokra. Egy közös daluk alatt veszem észre, hogy mindketten szinte belehalnak, úgy átélik, de míg Kiiskinen leginkább lehunyt szemmel, alig mozdulva pengeti a húrokat, addig Kilpeläinen egész teste csupa feszült mozgás, miközben szemével keresi a közönségben ülők tekintetét.
Majd Kiiskinen elmondja, hogy ezek után mi valószínűleg azt gondoljuk, a finnek nagyon komoly emberek, de higgyük el, igenis szarkasztikusak és elevenek ők. Felkonferálja következő számát, aminek címe angolul "Still alive" (magyarul kb. "még mindig élve"), és ezt hallva a közönségből és belőle is kitör a nevetés.

Utolsó számuk címe Vigasztalás, ezután elbúcsúznak, mondván, hogy legközebb is eljönnek, már ha hívjuk őket. Láthatólag nem teljesen biztosak abban, hogy megnyerték a magyar közönséget. A vastaps azonban megnyugtató. Visszatérve mosolyogva viccelődnek, hogy megittak három sört, és vécézniük kell, aztán Kiiskinen eljátszik egy latin romantikájú dalt. Kilpeläinen zárja az estét egy tízéves, saját slágerrel, amit akkoriban sokat játszott a rádió. "Jó gazdag lehetsz!" - szúrja közbe társa nevetve. A dal fülbemászó, könnyen hihető, hogy toplistás volt valamikor.

Befejezvén megköszönik a tapsot, és egymás hátát veregetve lejönnek a színpadról. Mi pedig minden szempontból eredeti finn élménnyel lettünk gazdagabbak. Talán elküldhetnénk hozzájuk legközelebb mondjuk Zoránt és Caramelt. Ami a romantikát és a virtust illeti, biztosan találnának egymásban közös pontokat.

*


KAIHO
Helyszín: Millenáris, 1021 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.
Elérhetőség: www.millenaris.hu
Időpont: 2008. február 26.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
gizike mama 2010-03-06 17:21:27
nagyon szeretem ezeket a férfiúkat, nagyon jol énekölnek és nagyon szekszesek.
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei