2008. március 10.Köteles Anna
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Juha és a muzsika: Kaurismäki némafilmje Tikanmäki zenéjével festve

Kép és hang már jó ideje összetartozók a filmvásznon. Kísérletképpen két finn művész, Aki Kaurismäki filmrendező és Anssi Tikanmäki zeneszerző mégis szétválasztották azokat, bemutatva, milyen lehet ma egy némafilm élő zenekari kísérettel. Ezt láthattuk március 1-jén a Művészetek Palotájában.

Aki Kaurismäki 1999-ben rendezte "Juha" című fekete-fehér némafilmjét, négy évvel a "Vigyázz a kendődre, Tatjána!" után, három évvel a cannes-i díjat hozó "A múlt nélküli ember" előtt.
Anssi Tikanmäki a finn zenei élet ismert alakja, a némafilmek specialistája, többek között Eisenstein "Patyomkin páncélos"-ához is szerzett zenét. 1981-ben ismerte meg Kaurismäkit, és azóta kilenc filmjéhez írt hangaláfestést, így a Juhához is. E film zenéjének, amely Tikanmäki egyik legjelentősebb műve lett, két verziója létezik: egy stúdiófelvétel és egy élő előadás a film vetítése közben; a berlini premieren az utóbbi módon adták elő. Azóta is számos helyre hívják a zenekart, hogy élő kísérettel nézhessék meg Kaurismäki munkáját. A nemzetközi szakma e koprodukciót Philip Glass "Kundum" és Lalo Schifrin "Tango" című alkotásával említi egy lapon.

A "Juha" Juhani Aho finn író 1911-ben írt regényéből készült. Kaurismäki feldolgozása volt a negyedik, és a rendező a mostani magyar bemutató előtt úgy nyilatkozott, hogy ő volt az első, aki jól elrontotta ezt a jó kis történetet. Hogy ezen pontosan mit értett, nem fejtette ki, viszont elárulta, hogyan indult a munka a Juhával. Kaurismäki - aki meglehetősen nehezen viseli a nyilvánosságot - Portugáliába menekült a népszerűség elől, és ott kezdte el színes filmként forgatni Juhani Aho történetét, ám nem volt vele megelégedve. Ekkor találták ki barátjával és szerzőtársával, Tikanmäkival, hogy adaptációként inkább közösen készítenek egy fekete-fehér némafilmet. Kaurismäki vágyott rá, hogy kipróbálja magát némafilm-rendezőként, azonban azt elárulta, hogy nagyon nehéz munkafolyamat volt, mert teljesen más a technikája, mint a hangosfilmé. "Nem is ajánlom senkinek, aki jól akar aludni" - tanácsolta. És hogy miért fekete-fehér? Mert a fekete-fehér filmben nagyobb az illúzió. Úgy gondolja, a színek magukkal hozták a realizmust, holott az emberek nem a valóságra kíváncsiak a moziban.

Juha egy férfi, aki az erdőben él a feleségével, Marjával. Káposztát termesztenek, amit eladnak a piacon. Kis pénzből, de egyszerűen és boldogan élnek. Egy nap Juha a szántóföld melletti úton észrevesz egy elegáns férfit, akinek lerobbant a sportkocsija. Felajánlja, hogy megszereli az autót, és meghívja a házukba a férfit, Shemeikkát. Shemeikkának azonnal megtetszik Juha felesége, és gátlástalanul ostromolni kezdi. Marja ugyan ellenáll, ám magával ragadja a fényűző városi élet, amit a férfi ígér neki. Shemeikka másnap elmegy, Marja pedig megváltozik. Már nem törődik a férjével, csak a divatlapokat bújja, drága ruhákban tetszeleg. Shemeikka újra eljön hozzájuk, elviszi őket egy falusi bálba. Mialatt Juha felönt a garatra, Shemeikka megszökteti Marját. Később, a városban kiderül, hogy a férfi egy nyilvánosházat üzemeltet, oda viszi új hódításait dolgozni. Mire Marja meg tudna szökni, teherbe esik Shemeikkától. Juha pár hónap múlva megpróbálja megölni a férfit, ami sikerül is, de végül Shemeikka is lelövi őt. A film végén Juha egy szeméttelepen holtan esik össze.

Egyszerű történet, egyszerű eszközökkel - legalábbis befogadóként. Mint a régi némafilmekben, látjuk, hogy a szereplők beszélnek, de aztán az utána következő néhány tömör párbeszéd-feliratra vagyunk utalva. A színészi játék összetett. Egyfelől jelen van a finn rendezőtől már megszokott távolságtartás, hosszú másodpercek, amíg a szereplő maga elé réved vagy a távolba, vagy a sokszor komikus esetlenség, ahogy hősei kifejezik az érzelmeiket. Másfelől a némafilm műfaji követelménye, hogy hang és beszéd híján a színészeknek erősebb, néha túl hangsúlyos mimikát kell alkalmazniuk, így azonban olyanok lesznek, mint egy mesefilmben: felnőttnek ez túl egyértelmű és leegyszerűsített. Kaurismäki kisembereiben amúgy is van egy kis régimódiság és naivitás: tiszta szívű, nem túl bonyolult emberek, akik hagyják magukat sodortatni az eseményekkel, és ha mégis próbálnak dacolni a sorsukkal, valószínűleg kudarcot vallanak.

A "Juhán" látszik, hogy a múlt század elején íródott, ma már senki nem tud azonosulni a társadalmi problémával, hogy aki falun nőtt fel, annak semmi keresnivalója a nagyvárosban. Jelenleg az individuum korát éljük, bárki megvalósíthatja önmagát. Ha Marja egy nap lecsapja az ásót, és nagyvilági nőnek áll, ám legyen, ez az ő döntése. Ha kicsit összetettebben ábrázolná Kaurismäki a házaspár drámáját, inkább éreznénk, hogy megszólított.
De Kaurismäki nem bonyolít vagy aktualizál: ő tett egy kísérletet, készített egy néma filmmesét, amit - legyünk őszinték - nem vetítenének túl nagy sikerrel, ha nem egy ma már neves rendező készítette volna. Tökéletesen abszurd, súlyos hallgatásokkal teli párbeszédei legendásak, szinte védjegyek, ehhez képest egy film, amiből éppen ez hiányzik, nem nyújthat sokkal több művészi élményt a néző számára. A "Juha" olyan filmben, mint amikor egy neves zenész kiad egy limitált példányszámú lemezt, amelyen soha meg nem jelent, igazából a rajongó gyűjtőknek való számok vannak. Megnézzük, mert Kaurismäki, és mert egyszer vetítik Magyarországon.
És nem utolsósorban az élő zene miatt. Tikanmäki muzsikája jóval több, mint puszta hangverseny, a muzsikusok aktív résztvevői a filmnek. Mert amit a színész nem játszhat el, azt a hangszer érzékelteti: feszültséget kelt, pedig csak a tájat látjuk, vagy csábít a hódítás első gondolatánál. Csak néhány pillanatban van a filmnek "saját" hangja: egyszer egy távozó autó motorzaját és madárcsicsergést hallunk, majd egy elektromos borotvát, vagy egy nő énekel egy sanzont franciául. Nem derül ki, Kaurismäki miért éppen ezekben az esetekben tesz kivételt.
Mindenesetre ő bevallottan nem törekszik arra, hogy populáris legyen. "Inkább egy értse a filmemet, mint hatezer rágcsáljon popcornt közben. Félre ne értsenek, nincs bajom a popcornnal, bár kevés a tápanyagtartalma, és hamar kiszárad" - mondja.
Nos, mi értettük, és popcornt sem ettünk, de a szívünk, az valahogy érintetlen maradt.

*

Kaurismäki muzsikája - Anssi Tikanmäki Film Orchestra
Helyszín: Művészetek Palotája, 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Honlap: www.mupa.hu
Időpont: 2008. március 1.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei