2008. április 1.Horváth Krisztina
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A favágó és a zene hatalma - After Crying Erzsébetligeten

Mikor elszakadunk a materiális világtól, mikor a zűrzavar már csillapodni látszik, mikor a nyugalom láthatatlanul az ember mögé lopódzik és átkarolja, akkor érjük el azt a tiszta és békés állapotot, amit sírás után is megélünk. Az After Crying tagjai valami olyat művelnek a színpadon, ami éppen ezt a vihar utáni rezzenéstelenséget idézi fel az emberben.

Az Erzsébetligeti Színházban kisebb tömeg lökdösődik a jegypénztár előtt, persze csak úgy barátilag. A helyszínen is lehet még jegyet kapni - konstatálom, ami nem a legjobb előjel. A terembe lépve beigazolódik, hogy valóban nincs teltház, legfeljebb félnél valamivel több, viszont így kényelmes helyet foglalok a negyedik sorban. Bizony, nem hagyományos, ugrálós-táncolós koncert lesz ez, hanem valami egészen más, egészen új élmény, amihez hasonlót még nem tapasztaltam. ("Vágom a fát hűvös halomba, / fényesül a görcse sikongva…")
A zenekar tagjai már a színpadon, a terem is elsötétül, és Egervári Gábor narrátor hangját halljuk, amint belekezd egy mesébe egy favágóról. Ekkor még nem tudom, hogy a nagy gonddal felépített előadás e történet köré szerveződik, s a dalok között egyre több részletet ismerhetek majd meg. Afféle tanmese lesz ez, láthatatlanná válásról, megbocsátásról és magáról az emberről. ("…zúzmara hull szárnyas hajamra, / csiklándani benyúl nyakamba -/bársonyon futnak perceim") A zenészek sem tétlenkednek. Torma Ferenc hamarosan olyan szólókat varázsol gitárján, hogy az ember egészen átszellemül tőle, olykor azonban a pengetős hangszert félreteszi, hogy szintetizátoron működjön közre a produkcióban. Egyébként nem ő az egyetlen, aki sokoldalúságával lenyűgöz, Pejtsik Péter basszusgitáron kezd, ezt váltja néha a cselló, sőt, a hegedű is. Amit a karakteres hangú, nagytestű vonósból kihoz, az maga a csoda, leginkább egy apokaliptikus látomásra hasonlít - sír a keze alatt a hangszer, de nem fájdalmában, hanem gyönyörűségében. Ráadásul ő a legmagávalragadóbb személyiség is, zenélés közben mintha néha elfelejtené, hogy hol van, a muzsikában él, minden porcikája arra koncentrál, de véletlenül sem görcsösen, sokkal inkább a maga természetes módján. Olykor kimosolyog a közönségre, vagy nem is biztos, hogy ránk, lehet, hogy egyszerűen csak a zene örömében fürödve, a világra. ("Fönn, fönn a fagy baltája villog / szikrádzik föld, ég, szem, a homlok…") Winkler Balázs virtuozitása sem kérdőjelezhető meg, nem elég, hogy fantasztikus zongorajátékával kápráztat el, még trombitál is - sőt, előfordul, hogy a kettőt egyszerre teszi. Jobb kezében a trombita, a ballal pedig saját magát kíséri zongorán. Tehetsége döbbenetet rajzol az arcokra, mindegy, hogy éppen Ravel Bolerójából csempész egy részletet az egyik dalba, vagy a Kis kece lányom dallamát zongorázza a legváratlanabb pillanatban. ("…hajnal suhint, forgács-fény röppen - / amott is vág egy s dörmög közben: / tövit töröm s a gallya jut.") A másik zongorista, Lengyel Zoltán sem marad el a nyomában, egy alkalommal például olyan duettet produkálnak Pejtsik Péterrel és az ő csellójával, hogy a közönség egyszerre fütyül és tapsol, elismerésüket közvetítvén ezzel a zenészek felé. A dobok mögött Madai Zsolt foglal helyet, és kísér mindvégig becsülettel, sőt, többnyire nem csak egyszerű "ritmusadóként" funkcionál, hanem pontosságával, pergő játékával ő is sokat tesz hozzá a produkcióhoz. Őszinte sajnálatomra az énekes, Bátky-Valentin Zoltán nincs jelen végig a színpadon, hiszen a kompozíciók nagy része ének nélküli. Azonban amikor ott van, elvarázsol mindenkit - erős, kemény hangja az elevenünkbe vág, és hátunkon futkos a hideg, persze szigorúan pozitív értelemben. ("- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz / ne szisszenj minden kis szilánkhoz!")
A favágó történetét régi és új dalok teszik szemléletesebbé, olyanok, mint a Júdás, a NWC, a Titkos Szolgálat, vagy a Minden jót!. Varázslatot von körénk a zene, keveredik füsttel, fénnyel, és olyan elegyet alkot, mely édes méreggé válik az ember szervezetében. Az a minimum, hogy a hatása alá kerülünk, különös sokkhatás ez, olyan, amiből az ember egyre többet és többet akar. Ezúttal két órányit kaphattunk belőle - de aki ott volt az Erzsébetligeti Színházban, annak biztosan nem ez volt az utolsó alkalom. ("Ha odasujtsz körül a sorshoz, / az úri pusztaság rikoltoz - / a széles fejsze mosolyog.")

Az idézett vers József Attila: Favágó című költeménye.

After Crying
Következő koncertek:
2008. április 18. Békéscsaba, Ifjúsági Ház
2008. május 14. Miskolc (szimfonikus koncert)
2008. június 7. Budapest

Bővebb infó: www.aftercrying.hu

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei