2008. június 18.Makai Péter Kristóf
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Az igazi Epica - ahogy a szimfonikus metálzenének szólnia kell

Ha egy koncertre mehettem volna el egész évben, biztosan ez lett volna az. Amióta megtudtam, hogy az Epica Magyarországra jön, vágtam a centit, mert tudtam, hogy felejthetetlen élményben lesz részem. A Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon, ahol tavaly a Therion zenélt együtt a Reményik Ede kamarazenekarral, idén az erős holland mezőnyből a power, a gothic és a szimfonikus metal között tolmácsoló Epica mutathatta meg, mit tud.

A koncert előtt is tanulságos volt látni, ahogy a szűk negyvenfős énekkar próbáit "szivárogtatták" a világhálóra, és ebből már kiderült, hogy minden várakozásomat fölülmúlja majd teljesítményük. Türelmetlen várakozásommal nem voltam egyedül: korai érkeztem ellenére hat óra magasságában a Jégcsarnok bejáratánál már a fanatikus rajongótábor néhány hadosztállyal képviseltette magát. Igaz, a magyar műélvezeti szabadcsapatok mellett szép számmal voltak a külföldiek is: fehér parókába öltözött spanyolok, lengyelek várták a sorukat németajkúakkal és finnekkel együtt. A nyolcórai pénztárnyitásra ugyan nem értem vissza, de mire magam is bekerültem, lehetett sejteni, hogy az Operafesztivál szervezőinek sem kell szégyenkezniük majd az elszámoláskor.
Helyemet elfoglalva örömmel tapasztaltam, hogy a letett székek szépes szétterítették a közönséget a hatalmasnak tűnő csarnokban. Attól féltem, hogy a zenészeknek elmegy a kedvük, és nem fogják jól érezni magukat, ha azt látják, hogy egy hatalmas teremben alig néhányan vannak. Félelmem alaptalannak bizonyult, mert a második etapban, amikor a székeket a küzdőtér oldalára sorakoztatták fel a szervezők, a terem jó egyharmadát, ha kitevő rajongótömeget az Epica több alkalommal is megtapsoltatta, és maguk sem tudták elégszer megköszönni, hogy itt lehettek.
A koncert ritkaságszámba menően pontosan kilenckor kezdődött, ami eleve a tökéletességre való törekvésről árulkodott. Ezt csak erősítette az est első részében elhangzó népszerű klasszikus repertoár, melyből mindent kihoztak a kamarazenekar zenészei és karmesterük. Amennyire aprónak tűnt elsőre a Jégcsarnok színpadán hátul meghúzódó énekkar, annyira meglepett erőteljes hangzásuk - már amikor a hangmérnök is úgy gondolta. Ugyanis pont a hangosításnak köszönhetően néha túlharsogták a kórust az erősített hangszerek. De ez csak apró üröm az örömben, más nem csorbította az élményt. Életem koncertje volt.
A szimfonikusokkal kiegészült Epicát hallgatva hihetetlennek és nehezen érthetőnek tűnt számomra, hogy hatéves fennállásuk óta miként fordulhatott az elő, hogy most játszanak először így koncerten. Ezt a hiányosságot pótlandó igazán ünnepélyes, egyedi hangulatot varázsoltak a Jégcsarnokba. A kevésbé vájt fülűekre is gondolva sok, a közönség által is ismert és szeretett zeneműből játszottak részleteket, mint például Carl Orff Carmina Buranajának "O Fortuna" tételét, Verdi Requiemét, de megszólalt Dvořak Kilecedik, "Új Világ" szimfóniája és Pergolesi Stabat Matere is.
A közismertebb zeneművek mellett fölkerült a menüre a Csillagok háborúja John Williams-szerezte "Birodalmi induló"-ja és felcsendült a Danny Elfman-féle Pókemberből, valamint a Karib-tenger kalózaiból is egy-egy részlet. Ezen kívül Grieg Peer Gyntjéből és Antonio Vivaldi Négy évszakjából a Nyarat játszották. A háromnegyed órás blokkot még megfűszerezték az idáig élőben még sosem játszott, "The Score" című, saját szerzésű filmzenéjükből néhány tétellel. A kamarazenekart előtérbe helyező negyvenöt perc végére meg voltam győződve, hogy ha egy hangot sem játszanak a saját dalaikból, már nem jöttem hiába. Szerencsére nem így történt.
A húsz perces szünet után a ráadással együtt egy éjfélig tartó, több mint száz perces zeneorgia kellős közepébe csöppenhettem. Mindhárom albumukról a legjobban hangzó dalokat válogatták össze. Ennek megfelelően a "The Phantom Agony"-ról a Sensorium, a Feint, a Cry for the Moon is elhangzott, de a legnagyobbat a címadó dal ütötte. A "Consign to Oblivion"-ról többek között a Blank Infinity és a The Last Crusade, a "The Divine Conspiracy"-ről pedig a Chasing the Dragon, a Never Enough, a Living a Lie és a Beyond Belief is gyönyörködtethette a közönséget.
Az éjfélkor levonuló zenekart vastaps búcsúztatta, és ha rajtuk múlik, hajnali egyig játszatják őket. Bár, mint minden jónak, az Epica koncertnek is véget kellett vetni valamikor, ez nem jelenti azt, hogy nem maradunk üres kézzel, pusztán emlékeinkben éltetve a különleges eseményt. Noha a rajongók egyöntetűen, és elsöprő mennyiségben könyörögtek, hogy vegyék DVD-re ezt a koncertet, a zenekar szomorúan adta tudtukra, hogy nem készül DVD-felvétel a Classical Conspiracy-ról, de tervezik, hogy CD-felvételt jelentetnek meg az est anyagából. Remélem, hogy a munkálatokkal mihamarabb végeznek, mert sokszor fogom még ezt a napot emlegetve hallgatni és emlékembe idézni az Epica miskolci mesterművét.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
sziti 2009-05-08 12:22:59
Az ígéretnek megfelelően a DCD elkészült és ezekben a napokban világszerte megjelenik (már van olyan bp-i bolt, ahol kapható is :-))

Csatlakozott:

2008-09-26

Írt kommentek:

35 db

karolyi 2008-10-31 02:16:54
Most sajnálom csak igazán,hogy nem lehettem ott a hagversenyen.Megnéztem a videót.nem is néztem,csak elmerültem benne.Ritka szép hangzás.Minden a helyén.Ha módom lesz rá ,feltétlenül megnézem őket.
nem
regisztrált
epigunya 2008-06-22 19:55:07
Köszönöm, javítom.
nem
regisztrált
Lasse 2008-06-22 12:07:58
Át kéne futni a számlistát, a Dance of fate nem volt (évek óta nem is játsszák).
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei