2008. augusztus 2.Kígyós Adrienn
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Stúdió-titkokról mesél a U2 producere

Steve Lillywhite Grammy-díjas producer a U2 első három albumának felvételekor mindvégig a keverőpult mögül irányította a fiatal zenekart. Az ír származású pimasz újgazdagokból útközben tisztességes rock sztárok lettek, az 1983-as "War" című album pedig egy életre híressé tette őket. A zenekar Boy, October és War című lemezeinek újrahangszerelt változatát 2008 júliusában adták ki, melyen több extra felvételt is hallhatunk. Lillywhite ezen alkalomból idézi fel az egykori stúdiómunkálatok hangulatát, izgalmait.

Boy (1980)

A U2 első albumának felvételekor a zenekar tagjai még mind 21 éven aluliak voltak; a cím erre a fiatal naivitásra utal. Martin Hannett (Joy Division) lett volna a lemez producere, azonban visszalépett, miután csapatának énekese, Ian Curtis öngyilkosságot követett el.

"Mindig emlékezni fogok az első lemez felvételeire. A keverőpult előtt ültem, mögöttem a banda és egyszer csak nagy vihogást hallottam a hátam mögül. Hátrafordultam, azon nyomban elhallgattatták egymást és maflán néztek rám. Pont, mint az iskolában a rossz gyerekek. Ahogy a többi fiatal srácnak, nekik sem volt még kiforrott személyiségük… Mivel a stúdió elég komoly hely, nem volt túl sok beszélgetés odabent.
Egy dublini Windmill Lane nevű helyen vettük fel az album anyagát. Tökéletes helység volt a hagyományos ír zenéhez, nem úgy az ír rock muzsikához. Londonba utazott a Thin Lizzy, hogy elkészítse lemezét és a The Boomtown Rats sem készített soha Írországban felvételeket, pont emiatt.
A stúdió csapata nagyon meglepődött, amikor úgy döntöttem, a dob részt az előcsarnokban akarom felvenni, ahol csodálatos volt a hangzás.
Ez azonban azt jelentette, hogy estig nem tudjuk elkészíteni a felvételt, mert a recepciós egész nap a beérkező hívásokat fogadta. Nem tudtuk kikapcsolni a telefon hangját, így alkalmanként le kellett állnunk a munkával. Bájos összevisszaság lett az eredmény. De furcsamód, a zenekar mostani számainak hangzása nem különbözik az akkori felvételtől."

October (1981)

Sokkal visszafogottabb és befelé fordulóbb lett, mint előde, de az "October" igen csak vegyes kritikát kapott; a szakértőket nem nyűgözte le Bono költészete. A lemezfelvételeket beárnyékolta az aggodalom, miszerint a zeneipart élesen megosztotta az énekes vallási nézete. A másik akadály akkor következett, amikor Bono dalszövegekkel teli táskáját ellopták, így azokat újra kellett írnia.

"A U2-nak két választása volt a Boy után. Kitörnek és nagyobbak lesznek, vagy visszahúzódnak. Valójában a srácok kissé meghátráltak. Azt hiszem, féltek a nagyvilágtól.
Amíg a felvételek készültek a szobában mindenütt egy-egy Biblia hevert, én pedig csak arra tudtam koncentrálni, hogy meg kell csinálnunk az albumot. Teljes káosz és zűrzavar volt a stúdióban és nyilvánvalóan Bono eltűnt dalszövegei még jobban felforrósították a hangulatot. Nem voltam benne biztos, hogy a Biblia bármelyik szava megállja a helyét egy rock albumon, de természetesen kellett egy kiindulópont.
Meglepett, hogy egy egészen békés dolog lett az eredmény. Az egyik dalban - "Scarlet" - csak egy szó szerepelt: "Rejoice" ("Örvendezés"). Az emberek ma már nem csinálnának ilyen dalokat.
Végül is, az "October" nem lett közönségsiker. Miután az első album szórakoztató volt, az emberek valami "keményebbre" vágytak. Amit valójában kaptak, az előre vetítette a U2 későbbi stílusát. A "The Joshua Tree" volt az a lemez, melyben az első két album érzékenységét tökéletesen egyesíteni tudták."

War (1983)

Harmadik albumuk tette lehetővé, hogy a zeneiparba végleg betörjenek - még Michael Jackson "Thriller" c. számát is megelőzték az Egyesült Királyság toplistáin.
Feltöltődtek energiával, figyelmüket tökéletesen a zenére tudták összpontosítani.


"A zenekar ekkoriban elgondolkozott rajta, vajon hitük azonos-e cselekedeteikkel. Menedzserük, Paul McGuinnes meggyőzte őket, hogy igen és zenéjükkel jobbá tehetik a világot.
Az album megjelenése előtt a zenekar eltölthette első hosszabb vakációját. Paullal és Adammel Toszkánába mentünk. Edge (David Evens) volt az egyetlen, aki otthon maradt. Amikor visszatértünk, a "Sunday Bloody Sunday" c. számmal fogadott minket. Mi csak annyit tudtunk mondani: "ejha, ez igazán jól sikerült".
Meghallgattam másnap az albumot és természetesen a "New Year’s Day" nagyon megfogott. Nagyszerű hangzás, átgondolt zene és Edge zongora-játéka… Nagyon jó érzéke volt hozzá! Adam basszusa pedig tökéletes nyomatékot adott a dalnak.
Vicces, hogy egyikünk sem gondolt arra, a szám önállóan is megállná a helyét. Először egy fiatal dolgozó jegyezte meg a stúdióban, hogy "Ez a dal egyszerűen briliáns!". Mi pedig mind egyszerre kérdeztünk vissza: "Valóban?".
Talán az egyik legfurcsább összetevője a lemeznek Kid Creole háttérénekesei voltak. A Coconuts nevű lánybanda épp turnézni volt Dublinban, mi pedig együtt lógtunk velük. Aztán eljöttek a stúdióba és elkezdtek énekelni a Surrender c. dalhoz. Improvizáció volt az egész, hiszen a komoly ír rock banda mellett furcsának hatott a háttérzenekar. De hát semmit sem szeretett jobban a U2, mint a csinos hölgyeket."

Forrás: www.bbc.co.uk

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei