2008. szeptember 1.Czékus Mihály
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Kőrösi Györgyi gordonkaművészt választották az év muzsikusává Szegeden

Beköszöntött az ősz és ezzel együtt kezdetét vette a díjkiosztó szezon is. Szeptember elsején egy rangos, szakmai zenei díjat adnak át a Csongrád megye székhelyén. A szegedi szimfonikusok tagjai titkos szavazással Kőrösi Györgyi gordonkaművészt választották Szegeden az év muzsikusának 2008-ban. Portálunk az elsők között készített riportot a díjazottal.

Napvilág: Mit érzett amikor átvette az Év muzsikusa díjat?

Kőrösi Györgyi: Meghatódottságot és dupla örömet.

Napvilág: A meghatódottság szinte természetes az ilyen alkalmakkor, de kérem beszéljen arról, hogy mit ért dupla öröm alatt?

K.Gy.: Először is egy díjat kapni mindenki számára - így nekem is - nagy boldogság és öröm. Másodszor, ezt az elismerést a szakmától, a zenész társaktól kaptam és ez különösen értékes a számomra.

Napvilág: Másképpen fog ezután a kedvenc hangszere mögé ülni?

K.Gy.: Feltétlenül, hiszen a díjjal nem csak dicsőség jár hanem sokkal nagyobb elvárás is társul hozzá. Arra ösztönöz, hogy a jövőben a munkámat még nagyobb precizitással végezzem.



Napvilág: Már gyermekkorában is muzsikusnak készült?

K.Gy.: Nem. Hosszú időn keresztül "versengett" bennem a sport és a zene. Mind a kettő nagyon vonzott és műveltem is őket. Azt mondták, hogy nagyon tehetséges voltam a labdajátékokban. Aztán a sors mégis a zene felé terelt. 1988-ban Sík Katalin növendékeként végeztem a Szegedi Zeneművészeti Főiskolán. Az iskola befejezése után nagy örömömre csatlakozhattam a szegedi szimfonikusokhoz. Egészen Majd közel tíz éven keresztül a Szegedi Nemzeti Színház muzsikusi gárdáját erősítette. A tavalyi évben az együttes összevonások eredményeként újra a szimfonikusok köreibe került. Egészen 1996-ig tartott az együtt zenélés. Azután a Szegedi Nemzeti Színház muzsikusai között folytattam. A tavalyi év összevonták a két zenekart, így most újra a szimfonikusokkal játszok.

Napvilág: Van csellista példaképe?

K.Gy.: Van és ráadásul nem is csak egy. Mind a mai napig lenyűgöz Mischa Maisky, Yo Yo Ma és Perényi Miklós játéka.

Napvilág: A közelmúlból melyik fellépésére a legbüszkébb?

K.Gy.: Igen. Hihetetlenül jól éreztem magam az idén nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékokon hatalmas sikerrel bemutatott - Szakcsi Lakatos Béla és Müller Péter Sziámi nevéhez fűződő - Szentivánéji álom című musical muzsikusi gárdájában.

Napvilág: Tudom, hogy a muzsikusoknak gazdag a fantáziavilága ezért engedjen meg a végére egy ilyen kérdést. Ha, muzsikusi minőségben lehetősége lenne egy időutazásra, akkor hová látogatna el.

K.Gy.: Húú! Ez nehéz kérdés, hiszen olyan sok helyszínt és zenetörténelmi kor szívesen meglátogatnék. De, a legszívesebben talán a 16-17. század Itáliájába mennék vissza. Ugyanis az abban az időszakban egyre-másra jelennek meg az első barokk zeneszerzők művei olyan fontos műfajokat teremtve, mint a szonáta, concerto, vagy éppen az opera. Velence, Róma, Bologna és Nápoly mind-mind olyan inspiratív, pezsgő zenei életet élő város voltak abban az időszakban, hogy bármelyikben örömmel lettem volna muzsikus.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2017 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei