2008. szeptember 17.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Jazz-morzsák: Benny Goodman - A beszélő klarinét

A swing-érzés a harmincas évek közepén egyet jelentett a fiatalsággal, a frissességgel, és a kommersszel; persze ez a fajta behatárolás nem mutat azonosságot a mai gyorsan fogyasztható zenei kavalkáddal. A swing érték, és Benny Goodman klarinétos, akit a műfaj királyaként is emlegetnek, ennek az értéknek az egyik legnagyobb alakja volt.

Egyes jazztörténészek és számos zenész véleménye szerint Goodman az egyik legtechnikásabb klarinétos volt, aki hangszerének minden egyes titkát, minden egyes rezdülését ismerte. Halála napjáig minden nap gyakorolt, és igaz, hogy nem volt újító a jazz történetében, de életpályája tartalmas, és a zene fejlődésének folyamatában fontos szerepet játszott, és a swing népszerűségének egyeik meghatározó alakjává érett az évek során. A swing vidám életérzésén át a mélabúsabb, nyári éjszakák melankóliájában megrekedt dallamok mind ott szerepeltek repertoárjában, és klarinétjátéka felejthetetlen élményt nyújt, ha feltesz az ember egy jó kis Goodman lemezt, és hátradőlve átadja magát a zenének.

A klarinét életre kelt, ha kezébe vette; néha úgy érzi az ember, hogy beszél hozzá Goodman játéka, és a dallamokon túl egyfajta éles hangú monológ érződik ki a szólókban. A Chicagoban született (1909) zenész már fiatalon remek iskolákban tanulta a zenét, és tehetsége a dallamok és harmóniák iránt a klarinét minden hangját birtokló Goodmant már a harmincas évei elejére milliomossá tette, amit a jazznek, és azon belül a swing népszerűségének köszönhetett.

Ahhoz, hogy a ma emberének fogalma legyen a swing elsöprő sikeréről, vissza kell repülnie az időben. A harmincas évek második felében a zenekarok olyan népszerűek voltak, mint a mai rock bandák, és minden csapatnak volt vezetője: ők afféle bálványok voltak, akikért emberek milliói rajongtak. Ezek a "band"-ek irányt mutattak, és kicsit leegyszerűsítették a jazz kereteit, de mindeközben megtartva a műfaj sajátos egyedeit. Nem véletlen az sem, hogy az ebben a korban játszódó filmek háttérzenéje a swing. Az összes gengszterfilm egy fabatkát sem érne, ha nem szólna egyfolytában a jazz fiatalos lendülete: a swing.

Goodman szép pályát futott be, és tagja volt annak a kvartettnek, melyet a mai napig az egyik legizgalmasabb zenei projektnek tartanak. Gene Krupa, Teddy Wilson, Lionel Hampton, és Benny Goodman. Micsoda tehetségek bontakoztak ki azokban a csodálatos harmincas években, amikor az emberiség ugyan rohant végzete felé, de a jazz, mint zenei műfaj ekkor volt a legelevenebb.

Benny Goodman pályája hasonló ívet mutat a jazz történetével. Az ötvenes évek közepe-vége felé mind a műfaj, mind Goodman egy kissé háttérbe szorult, hogy aztán időről-időre újra reneszánszát élje a jazz. Igaz, Goodman a hatvanas évekre csak egy zenekarvezető volt a sok közül, de nevét mindenki ismerte, és tehetségét soha senki nem vonta kétségbe; ha volt is ilyen ember, nyilván az irigység munkálkodhatott benne.

1986-ban bekövetkezett haláláig Goodman minden nap csiszolgatta tudását. Órákon át gyakorolt, és technikája, zenei érzékenysége a jazz iránt mindvégig ott élt benne, mint egy csodálatosan pulzáló szerv. A Goodman-féle swing-érzés, a beszélő klarinét játéka, ami az embernek mosolyt varázsol az arcára, egy élettapasztalat, melyben minden tökéletes harmónia együtt lépked az ütemmel, egy korszak, melyben az emberek táncparketten élték végig fiatalságuk fénykorát; nos Goodman és a swing voltak a motor, míg az üzemanyag maga a jazz.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2020 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei