2009. január 27.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Jazz-morzsák: A gondolkodó John Coltrane

A jazz történetének egyik legnagyobb gondolkodója, John Coltrane amolyan eklektikus figura volt, akinek szelíd, csendes természete egy zenei újításokra fogékony zsenit takart. Korai halála ellenére a zenész olyan hatással van a mi jazz-re, mint Miles Davis, azzal a különbséggel, hogy Coltrane gondolatai a zene körül spirituális töltettel rendelkeztek.

Mindössze negyven évet élt az 1926-ban született John Coltrane, akinek nevéhez olyan lemezek fűződnek, mint a Blue Trane, vagy a vallásos színezetű A Love Supreme. A fiatal zenész Philadelphiából indult, és néhány kallódó évet követően, 1955-ben, majdnem két évig Miles Davis híres zenekarában játszott. Az ekkor már drogproblémákkal küszködő Coltrane meghökkentő játéka vegyes érzelmeket okozott a hallgatóság körében. Állandóan gondolkodott, hogyan lehetne a zenét minél hatékonyabb kifejezőeszközzé változatni, és olykor a hagyományos jazz keretein kívül kereste a válaszokat.

Trane - ahogyan becézték - a zene egyik nagy gondolkodója volt, ezernyi ötlettel, újításokkal, mélységek és ellenpontok létrehozója és megalapítója, és a korai zenei élmények mindinkább újra-, és átértelmezett zenei ízvilágának egyik megteremtője. A fejlődésében sokan segítettek, míg elérte azt a fajta lelki és érzelmi állapotot, hogy a zenéje immár nem csak a jazz világában volt életképes, hanem az úgynevezett világzene akkor még teljesen ismeretlen tartományaiban is. Thelonius Monkkal is együtt dolgozott, akit ősszintén csodált, hiszen a zongorista a muzsikusok között is kiemelkedő volt, a zenéhez való érzéke, a hangok és ritmusok ismerete csodálatot váltott ki a zenészek körében. Monk új kapukat nyitott meg a fiatal Coltrane számára, de az igazi áttörést Erich Dolphy és Ornette Coleman munkásága jelentette, akik mindketten a free jazz nagy alakjai voltak.


John Coltrane tenor szaxofonon


Érdekes, hogy Coltrane, míg eljutott a modern jazz hangzásvilágához, olyan lemezeken játszott, mint a Kind of Blue, ami 1959-ben jelent meg, és Miles Davis albuma a mai napig a legkelendőbb jazzlemez. Korai éveiben még Dizzy Gillespie zenekarában is játszott, így elmondható, hogy rövid időn belül teljesen más irányba indult el zenei fejlődése és érdeklődése. Egyre inkább elrugaszkodott a hagyományos szvingeléstől, és új, az akkori közönség számára bizarrabb, nehezebben feldolgozható zenéket játszott. Nemcsak tehetséges szaxofonista volt, hanem komponista is, legtöbb lemezén saját szerzeményei halhatóak.

Coltrane zenéjének új utakat kereső stílusa gondolkodásának köszönhető. Mindig a belső érzelmek és spirituális élmények vezérelték, és az igazságérzete. Egyszer azt mondta, hogy a zenészek szeretik az igazságot, hiszen a hangok vagy igazak, vagy hamisak. Ilyen az élet is. Vagy igaz, vagy hamis. Coltrane számára a hangok egyfajta nyelvezetté változtak, és mindinkább elrugaszkodott a hagyományos jazz-től, annál érezhetőbben került előtérbe maga a zenész.

1960-ban létrehozza saját zenekarát. Még visszatért Davishez egy rövid időre - annak idején drogproblémák miatt Davis kirúgta a zenekarából -, de már új utakon járkált, és tudatosan haladt saját zenei világa felé, amit folyamatosan formált, csiszolgatott. Az emberek még nem értették meg gondolkodását, zenei orientálódását. Amikor Miles Davis fellépett Párizsban, Coltrane elkísérte, és a hallgatóság egy része kifütyülte, míg mások tapsoltak. A felvételeken tisztán lehet hallani a Coltrane-szóló alatti incidenst. Zenéjével megosztotta az embereket, de személyiségének nyugodt, bensőséges kisugárzása soha nem okozott konfliktust hallgatósága és közte. Még akkor is megértő volt, ha valaki tettlegességgel akarta őt elhallgattatni.


John Coltrane szoprán szaxofonon


Coltrane utolsó éveiben elszakadt a klasszikus jazztől, és kialakította saját zenei atmoszféráját, ami egy gondolkodó ember, és a benne élő zenész öntudatos felszínre törése. Az emberek egy része kezdte megérteni, mit is akar kifejezni a zenéjével, és azok a benyomások, amik alkotás közben érték, immár a közönség számára is érthetők voltak.

Éjjel-nappal gyakorolt. Számára a hangszer egy társ volt, aki mindig vele van, végig kisérve őt az életen. Még akkor is a szaxofonját babrálta, amikor interjút adott. Megszállottságára jellemző, hogy amikor koncertezett, hosszú szólói után levonult a színpadról, és egyenes a férfi wc-be sietett, hogy gyakorolhasson. Számára csak a zene létezett. A zene dinamikája, a benne fellehető esszenciák, az érzelmek és gondolatok közlése.

Tökéletes tenor szaxofonista volt, de egy ideig a szoprán szaxofonnal is kísérletezett, és egyik híres lemezén, a My Favorite Things -en is ezen a hangszeren játszik. Trane nemcsak egyszerűen zenész volt, hanem sokkal több - újító, akinek munkássága a mai napig létezik, és hatása nem múlt el. A kultusz, a zene mélységei és a magasságai halhatatlanná tették őt. Negyven év. Elképesztő hogy valaki ilyen rövid idő alatt egy zenei kultúrát, egy újfajta zenei nyelvezetet alkotott, amit ma is rengetegen beszélnek, és hallgatnak. Trane, mikor kimászott a drog vájta gödörből, másfajta szerrel tartotta életben magát - a hangokkal, amiket megteremtett hangszerén, és azzal a mentalitással, mely az ősi gyökerekhez nyúl vissza, és kérdéseket tesz fel. Kérdéseket, melyek a jazz-ben, és a zenében értelmüket nyerik, és ott vannak a válaszok is, meghúzódva a dallamok között.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2018 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei