2009. március 22.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Wayne Shorter Quartet - Időtlen intervallum

Március 18-án a Müpában a zene kiteljesedése, a jazz, mint műfaji értelmezés szinte elementáris erővel csapódott a falaknak, és minden dallam, harmónia, valamilyen megmagyarázhatatlan, de nagyon is érzékelhető tartományban keringett; a zenefolyam megállás nélkül hömpölygött végig a közönségen, akik elégedetten állhattak fel két óra múlva székeikből.

Minden a helyén van. A terem elcsöndesedik, a fény a színpadra fókuszál. Egy zongora, egy bőgő, egy dobfelszerelés, és két szaxofon pihen békésen a színpadon. Várják, hogy birtokba vegyék őket, hogy eszközök legyenek a művészi kiteljesedéshez - a közönség visszafojtott lélegzettel várja e találkozást. Némi izgatottság a levegőben, de nem hatásvadász, és teátrális izgalom ez, hanem egy sokkalta bensőségesebb, egy letisztultabb érzés.

Megjelennek a színpad melletti bejárat ajtajában. Szépen besétálnak, komótosan, mintha egy pubba térnének be; mégis érzi az ember, hogy komolyak a szándékaik, nem vesznek semmit sem félvállról. A taps örvényében elfoglalják helyeiket, a fény sárgás-vörösen szétfolyik körülöttük. Elkezdenek egy témát, a bőgős John Patitucci vonóval szólaltatja meg hangszerét, medítatív állapotot idézve, ahol a hangok mélységei a régmúltba nyúlnak vissza, mint valami óvatos szellemkezek. A zongorista Danilo Pérez ujjai "meg-megnyalnak" egy-egy billentyűt, Brian Blade ritmusai kergetőznek, Wayne Shorter meg a zongorának dőlve várja a pillanatot, hogy legyen mit mondania a közönségnek, de első sorban önmagának, és zenésztársainak. A hangszerek keresik önmagukat, már teremtődik az atmoszféra, már születőben van a zene, a lüktetése, a melankóliája, a vadsága, a féktelensége. Már érződik, hogy valami robbanás fog végbe menni, szinte érzi az ember a szúrós lőpor szagát.

Shorter hagyja, hogy három társa belekezdjen különböző témákba, amiket vagy tovább szövögetnek néhány percig, vagy pillanatok alatt elvetik, és másba kezdenek bele. A zenefolyam megállíthatatlanul menetel előre, a témák, a variációk, az egyéni megoldások kavalkádjába az ember beleszédül, de Shorter még vár, igaz szájához emeli a hangszerét, és néha belefúj, egy-egy hang felcsendül, de ezek csak amolyan finom tapogatózások. A mondanivaló, a katarzis számára még nem jött el, még átadja magát a zenének, még hagyja érlelődni a benne élő dallamot, a hangok kakofóniáját. Még nem osztja meg velünk zenéjének eszenciáját.

Aztán Blade úgy érzi, kizökkenti saját magát az ütemek kavalkádjából, és olyan nyers erővel, ám annál gazdagabb ritmus képletekkel kezdi el püfölni a bőrt, hogy szinte lángra gyúl a színpad, a zongora húrjai pedig méltó társai lesznek e hirtelen jött erőnek. A bőgő folyamatos "mozgása" e két hangszer között, olyan, mint amikor a találkozási pontoknál valami új, valami még izgalmasabb élmény születik.

És Shorternek már van mondanivalója. A szaxofon manifesztálódik, szócsővé alakul, már minden a helyén van, és a jazz olyan szegmensein kezdenek el lépkedni, mely a műfaj egyik csúcspontja: a belső, személyes élmények gazdagsága, ami nem önállóságra ösztökéli a zenészt, hanem egyfajta közösségi élményt kovácsol anélkül, hogy megtagadnák önmagukat. A nyelv melyet beszélnek csodálatos dialógusokat, és monológokat kreál, a hangszerek pulzálnak, az egész előadás atmoszférája, mint valami burok, körbezárja a koncerttermet. Nem is falak zárnak el a külvilágtól, hanem a quartet zenéjének szabadsága. Paradoxon.

Az idő szétesik, mégis egységben marad. A zene harmóniái, mint forgácsdarabok hullanak a földre, hogy aztán a négy zenész közül valamelyik lehajoljon érte, felvegye, és eljátszadozón vele.

Taps nincsen. A szünet nélküli zenei költemény ezt nem engedi. Nem zavarhatja meg semmi sem ezt a hömpölygést, a világra jött gyermek neki járó felkiáltását. A Müpa lélegzete lassan beleivódik a harmóniák és dallamok hirtelen váltakozásaiba. Olyanok ezek, mint apró lángocskák. A zongora, a bőgő, a dob, és a szaxofon e lángocskákat körbejárja, vagy nagyobb tüzet szít belőlük. A szabadság egyszerű variánsai, a szabadság bensőbb élményének spektrumai.

Az ember észre sem veszi, és eltelik másfél óra - időtlen intervallum, aminek a megidézésére csak nagyon kevesen képesek. A négy zenész meghajol, mosolyognak, aztán azon az ajtón távoznak, amin korában betértek. Négy ember, akik egy-két sör elfogyasztása után kisétálnak egy pubból. Négy ember, akik végigzenéltek szünet nélkül másfél órát olyan intenzitással, amire az ember még akkor is emlékezni fog, ha a legtöbb emléke már megkopott, már a feledés kártékony kezei megsimogatták. A taps nem enged. Most a közönségen a sor. Megmutatják, hogy bennük is van erő. Taps és fütty egyvelege, az elégedettség, a jóllakottság érzete, de még nem pukkadtak ki. Még enni kérnek.

Visszajönnek, és kezdődik elölről minden. Azt kapja a közönség, amire számított. A visszatérés zanzásitott előadása is tökéletesen érvényesül egyaránt a színpadon, és a közönség sorai közt. Az emberek nem akarják elengedni őket. Ez természetes reakció, ha egy olyan legenda áll a színpadon, aki Miles Davis zenekarában is játszott, és a jazz egyik élő lexikonja. Természetes reakció, hiszen a quartet tagjai egytől egyig egyéniségek - akik tökéletes egységet alkotnak, mégis megmaradt az egyéniségük minden árnyalata, mely játékukban érződik. És azok a dobszólamok. És ahogy a bőgő megteremti önmagát. És ahogy a zongora minduntalan "elszáll", aztán visszatér hozzánk. És ahogy Wayne Shorter még hetvenöt évesen is képes elmondani hangszerén keresztül, hogy a zene és a jazz olyan kifejező eszköz, mellyel mindent el lehet mondani.

A lámpák felkiáltanak, a világosság jelzi, hogy már nincsenek a színpadon. Kétszer is visszajöttek, és a taps nem akart szűnni. Ám aztán mégis. És a taps ugyan elhallgathat, az élményt nem lehet elnyomni. Azok a már említett kártékony kezek most nagyon távolinak tűnnek. És remélem azok is maradnak.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei