2009. április 9.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Nirvana-közeli állapotban - Kurt Cobain emlékkoncert

Bizony elmúlt már a kinyúlt ujjú, csíkos pulcsi időszaka, ami amúgy is Freddy Kruegernek állt a legjobban, és a grunge rajongók is inkább a Converse-t és a pamutpólót részesítik előnyben, ám van ami változatlan. Például Kurt Cobain szomorú tekintete, ami sokaknak eszébe juthatott, amikor az örökbecsű Nirvana klasszikusokat hallgatták a Trafó Bár Tangóban.

Elfogultan beszámolót írni nem tanácsos. Na, nem mintha ez valami íratlan törvényszerűség lenne, csak éppen egy észrevétel, vagy ha úgy tetszik, előzetes figyelmeztetés, hogy ez a cikk nem fogja tételesen felsorolni, hogy a Kurt Cobain halálának 15. évfordulójára rendezett emlékkoncerten hol nyúltak mellé a gitárosok, vagy éppen mikor daloltak az énekesek hamisan.

Merthogy senkit nem kergetek illúziókba, ezekre bőven akadt példa az este folyamán, de egy embert sem érdekelt a dolog. Lehet, hogy betudhatjuk ezt az ötszáz forintos belépőjegy mellé grátiszba járó röviditalnak, de az is lehet, hogy elkötelezett fanatikusok töltötték meg a Trafó koncerttermét, akik azért jöttek le egy munkanap szemtelenül késői időpontjában a helyre, hogy közösen megemlékezzenek a Nirvana frontemberére, aki napjainkban 42 éves lenne.

Az estét a Faust Roll nyitotta, egyébként a meghirdetett fél tíz helyett egy órás csúszással, ami valahogy fel se tűnt, mert körbetekintve senki nem idegeskedett azon, hogy másnap reggel nyolcra mehetnek gályázni, sőt valójában a legtöbb ember tíz után nézett le a pincehelyiségben lévő koncertterembe, szóval tudhattak valamit. Esetükben annak örültem, hogy végre női hanggal szólalhatott meg két Nirvana klasszikus, bár az énekesnő, Bakonyi Alexa, elmondása szerint nem volt elégedett a teljesítményével.

Az átállásokat sikerült fogyasztóbarát módon hosszúra nyújtani, és a pultnál várakozó tömött sorokban lehetőség nyílt a közös kedvenc okán beszélgetéseket kezdeményezni. Egy elkötelezett fan például kifejtette véleményét, miszerint jó ez a buli, de jobb volt a tizedik évfordulón rendezett emlékkoncert, amikor is a Karma nevű Nirvana tribute band szolgáltatta a muzsikát. Aztán rohant is a tömegbe, hogy az első sorból nézhesse a Jazzékiel énekesét, aki ülve érezte csak jól magát a színpadon, ezáltal a hátra szorulók nem is nagyon tudhatták hogy néz ki, pedig személyében az este legjobb Cobain megidézőjét tisztelhettük.

A Shell Beach nem esett túlzásokba. Olyannyira nem, hogy összesen egy számot játszottak, de azalatt az egy szám alatt a hallgatóságban újraértelmeződött a ritmikus sportgimnasztika fogalma. A Realistic Crew fellépésére már gyakorlatilag izzott a tömeg. A lányok szinte a színpadon táncoltak és a basszusgitáros is úgy gondolta, hogy jobb neki a nép között, mint a zenésztársak mellett.

Fél egykor lett vége a baráti összejövetelnek, mert hát mi másnak is nevezhetnénk egy olyan koncertet, ahol mindenki azért volt jelen, hogy a sztár státusz elől mániákusan menekülő rock ikonra emlékezzen, aki túl fiatalon ment el közülünk. A húszéves jubileumra legalább ilyen jót kívánunk, csak azt sajnáljuk már előre, hogy 2014-ben április nyolcadika megint nem hétvégére esik.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei