2009. november 29.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Alice In Chains - Alíz Magyarországon

Jerry Cantrellék jöttek, láttak és győztek; jelenthető ki teljes bizonyossággal a Petőfi Csarnok béli koncert után. Mindenkinek érdemes volt várnia: a rajongóknak azért mert egy ereje teljében lévő bandát láthattak, a Chains-nek meg azért mert már úgy kiéheztettek a honi közönséget, hogy gyakorlatilag az is elég lett volna, ha elnyomják a Wouldot, aztán szépen visszaballagnak a turnébuszba.

De szerencsére kicsit komolyabban vették a feladatot a zenekar tagjai és így joggal jelenthető ki, hogy hiába volt szerencsém elcsípni őket az ominózus szlovákiai fesztiválon már egyszer, ez a produkció olyannyira überelte azt pár évvel ezelőttit, hogy talán jobb is ha szelektív amnéziát eszközöklök magamon és inkább belátom: ez volt az első, a megismételhetetlen, az a már-már vallási áhítattal várt nagy eljövetel amire sokan vártunk. Ilyen hátszelet kívánhat magának minden zenekar és ilyen beteljesedésben reménykedhet minden rajongó.

Az ömlengés okait nem kell ecsetelnem azoknak akik jelen voltak november 27-én a Petőfi Csarnokban,mert hát oké-oké, el kell ismerni, hogy sosem lesz már ugyanaz ez a banda Layne Staley nélkül, aki 2002-ben távozott az élők sorából, de ez éppen csak egy röpke pillanatig merült fel az emberben a koncert alatt, aztán már sodorta is magával az a fajta túlvilági lendület, amit az Alice In Chains egyenesen a pokol legmélyebb bugyraiból tolmácsol (egyébként a fényeknek köszönhetően néha tényleg úgy látszott, mintha William DuVall maga lenne az ördög).

Hiába mentek a találgatások, hogy mivel is kezdik majd a koncertet (volt idő erről diskurálni azalatt a húsz perc alatt amíg sorba álltunk a ruhatárnál), gyakorlatilag mindenkit meglepett a Rain When I Die, amivel Jerry Cantrellék berobbantak a színpadra. A legtöbb tipp egyébként az új album nyitó nótájára, az All Secrets Known-ra érkezett, ami viszont nemhogy kezdő nóta nem lett, de még csak nem is játszották. Mondhatni remek setlistet állítottak össze nekünk, gondosan lavírozva a régi és új nóták között (bármilyen jó is az új lemez, okosan a régiek javára szelektáltak), de ne gondoljuk, hogy ez a hibátlan program csak és kizárólag nekünk magyaroknak szólt, akiket még egyszer sem örvendeztettek meg látogatásukkal. Kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyanezeket a nótákat nyomták az európai turnéjuk eddigi koncertjein is, például pár napja Lengyelországban és Németországban.

Aztán a kezdő nótát szünet nélkül követte a Them Bones és ha még nem lett volna elég erős a nyitány, megfejelték mindezt a Dam That Riverrel majd az Againnel. Mi körülbelül ekkor döntöttünk úgy, hogy feladjuk színpad közeli kulcspozíciónkat és szépen beállunk a keverőpult mögé. A sejtésünk pedig beigazolódott: nemcsak hogy sokkal jobban szólt innen a koncert de többet is láttunk. Merthogy a látvány igencsak kulcsfontosságú volt, bár mondjuk nem a Tool szintjén művelték a ledfal varázslatot, de így is volt miben gyönyörködni és itt most nem a szuperközeli Jerry Cantrell, Mike Inez, Sean Kinney és William DuVall felvételekre gondolok elsősorban.

Ahogy letudták a nyitányt az old school nótákkal jöttek a favoritok a Black Gives Way To Blue lemezről: a Your Decision és a Check My Brain. Aztán a meglepően nagy létszámú közönség (várható volt, hogy sokan lesznek rájuk kíváncsiak, na de hogy ennyien?!) újabb dózist kapott a klasszikusokból: Love Hate Love, It Ain’t Like That. Eztán megint bedobtak egy új dalt (Loking In View), de aztán már csak az Acid Bubble-t játszották a friss szerzemények közül és inkább maradtak jó szokásuknál és szépen, annak rendje és módja szerint jöttek a kedvencek: Nutshell, We Die Young, Sludge Factory, Sickman, Angry Chair, és a látszólagos záróakkord, a zseniális Man In The Box.

Persze nem múlhatott el magyarországi Alice In Chains koncert úgy, hogy kimaradjon a sorból a két, talán legnagyobb, de minden bizonnyal legtöbbek által ismert nóta, a Would és Jerry Cantrell háborús veterán faterjának emléket állító Rooster. És aztán a hiba nélküli este véget ért kicsivel több, mint másfél órával a kezdés után.

Így a végére még annyit, hogy habár elméletileg nem lehetett volna fotókat, pláne videót készíteni a koncertről azért hála a technika vívmányainak jó pár felvétel készült a Chains koncertjéről. Tíz-tizenöt mobiltelefon minden számnál a levegőbe emelkedett, úgyhogy bőven lesz majd miből szemezgetnie a videomegosztó portálokon annak aki nem volt ott. De azért megsúgom, hogy egy kicsit jobban fájjon a szíve: nagy marha volt, hogy ezt kihagyta.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2019 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Laleer 2009-12-03 18:08:29
Életem egyik legkirályabb koncertje volt!!!
Nagyon remélem h jönnek még vissza hozzánk :)))
nem
regisztrált
balázs imre 2009-12-01 15:06:08
marhajóvolt
nem
regisztrált
zsuflat 2009-11-30 20:38:41
Felejthetetlen.. ;)
Reklám
Havi toplista
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei