Sziget 2008 - a Flogging Molly és Alanis Morissette
Tegnap este a Nagyszínpadon Alanis Morissette adott koncertet, akinek igen nehéz dolga volt, hiszen az előtte fellépő hét tagú Flogging Molly ír zenével megfűszerezett punk-rock őrülete szinte lángra lobbantotta a több tízezres közönséget.
Az amerikai csapat jött, zenélt és tarolt. Nincsen erre jobb kifejezés, hiszen a Flogging Molly az a banda, amely egyből utat tör magának a közönség felé, és a lábak és karok azonnal mozgásba lendülnek. A hegedűvel, dobokkal, gitárokkal és egyéb hangszerekkel felvonuló zenekar remekül ötvözi a punkos és ír népzenei motívumokat, és a hangulat, melyet pillanatok alatt létrehoztak a Nagyszínpadon, egyértelműen sztárt kreált belőlük, és a Sziget egyik színfoltjává váltak. A közönség különböző zászlókat lóbálva táncolta végig a koncertet, és a színpadtól nem messze, a tömegből még egy rögtönzött májusfa is előkerült. Azt hiszem a fesztivál után sokan fognak rákeresni a Los Angeles-i csapatra az interneten, hiszen egyértelművé vált tegnap, hogy a Flogging Molly megvetette lábát immár magyarhonban is.Egy ilyen pörgős, lendületben gazdag csapat után, aztán megjelent Alanis Morissette, aki az egyik "húzónév" az idei fesztiválon. A kanadai származású énekesnő egy nyugodtabb, tisztább hangzásvilágú koncertbe kezdett, és szép lassan követték egymást a slágerek. Igaz, a dalok nagy része a Jagged Little Pill albumról hangzott el, ami nem is csoda, hiszen ezzel az albummal tette le névjegyét Morissette kisasszony. Az utána következő korongok már nem tudták elérni a Grammy díjat is nyert album sikerét.
A koncert szépen haladt a maga medrében, a közönség szemmel láthatóan várta már az énekesnő Szigetes debütálását. Morissette és zenésztársai profizmussal nyúltak az ismert dalokhoz, bár voltak nem túl szerencsés kísérletezések, mint például az eredetileg vidám és dallamos Hand in My Pocket, amely a koncerten egy lassabb, gótikusabb hangzásvilágba vezető nótává változott, így az eredeti szám frissességét meg sem közelítette a koncerten elhangzott verzió.A szűk másfél óra pozitív élményként maradhatott meg a közönségben, és talán még a hangzás sem tudott rontani a helyzeten, hiszen az énekesnő hangja olykor elveszett a körülötte megszólaló hangszerek dallamaiban. Alanis Morissette azt adta a közönségnek, amire vágyott; egy darabot abból a világból, ahol egy szál gitárral írnak dalokat egy kopott asztalnál, hogy aztán egy egész zenekar megtöltse tartalommal, és a közönség ebben az igényesebb, érzelemdúsabb, de korántsem felhígult légkörben érezze maradéktalanul jól magát.
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: