Bergman-filmek a Tabánban
"A Mester behunyja szemét és lát" címmel Ingmar Bergman sorozat indult 2007 őszén, a Tabánban.

A rideg és kemény lelkész apa okozta boldogtalan gyermekkor művészi pályájára is mély hatással van, későbbi filmes témái közt sokszor szerepel a bigott, fanatikus vallásosság elítélése, illetve egyáltalán a vallás szükségességének vizsgálata.
A stockholmi egyetemen képzőművészetet, történelmet, irodalmat tanul, és itt kezd el színdarabokat írni, valamint az egyetemi amatőr színtársulatban rendez és játszik is.
Egyetemi tanulmányai után a Sagas Theatre rendezőasszisztenseként dolgozik. Itt figyelnek fel rá a Svéd Filmintézet munkatársai. Eleinte filmforgatókönyvek készítésére kérik fel, majd lehetőséget kap saját filmjének megvalósítására is.
Első nemzetközi sikere, melyet a Cannes-i filmfesztiválon "poetikus humor" díjjal jutalmaznak, a "Sommarnattens leende", "Egy nyári éjszaka" (1955) című vígjátéka, mely tulajdonképpen Shakespeare komédiájának, a Szentivánéji álom-nak egy sajátos átirata. Műfaja miatt úgy tűnhet, némiképp "kilóg" a rendező életművéből, de az itt még szatirikusan ábrázolt párkapcsolati történet már előtanulmányként szolgál a "Jelenetek egy házasságból" (1973) és a "Jelenetek a bábuk életéből" (1980) című alkotásokhoz, melyekben nyomasztó képet fest az intézményesített férfi-nő viszonyról.

A "Smultronstället" "A nap vége" (1957) egy minden csepp szentimentalizmust nélkülöző, mégis roppant érzelmes mozi. Főszereplője, a "Bergman előtti idők" legnagyobb svéd rendezője, Victor Sjöström. A Sjöström alakította professzor hosszú autóútra indul menyével (Ingrid Thulin), hogy átvehesse díszdoktori oklevelét egy távoli egyetemen. Az út során felvesznek három stoppost is: egy fiatal, életvidám lányt (Bibi Andersson) és egy középkorú házaspárt. A lány a professzort fiatalkori szerelmére emlékezteti, míg a házaspár egyrészt saját házsártosságára, másrészt a menyére váró, problémákkal tűzdelt házasságra irányítja figyelmét.
A film egy nap történéseinek az elbeszéléséből áll, mégis az emlékek és a beszélgetések szövevényén át egy egész életút bontakozik ki a néző előtt.
Az alkotás az olasz filmkritikusok díját kapta.

A női főszereplő, Karin (Harriet Andersson) szembesül azzal, hogy az általa már legyőzöttnek hitt elmebetegsége gyógyíthatatlan. Férje, Martin (Max von Sydow) nem bírja elfogadni, hogy nem tehet semmit felesége hallucinációi ellen. Az amúgy is kamaszkori problémákkal küszködő, frusztrált Minust (Karin öccsét) pedig felőrli a nő őrülete. Karin és Minus apját, Davidot, a sikeres írót lelkifurdalás gyötri, amiért karrierjét családja elé helyezte. Karin abban reménykedik, hogy Isten kiutat mutat, és segít majd rajtuk. Amikor viszont egy látomásában Isten egy pók képében kegyetlen és szenvtelen arcát mutatja - végképp összeroppan. A mű konklúzióját Karin apja mondja Minusnak: "Nem tudhatjuk, hogy a szeretet bizonyítéka-e Isten létének, vagy a szeretet maga az Isten, de ez már nem is számít".
A Farö szigetén játszódó film - később Bergman ezen a szigeten élt, és itt is hunyt el - OCIC-díjat, Arany Medve-jelölést, "a legjobb idegen nyelvű film" kategóriában Oscar-díjat kapott, emellett forgatókönyvét is Oscar-díjra jelölték.
A trilógia második darabja az 1963-as "Nattvardsgästerna", "Úrvacsora". Lényegretörő, letaglózóan őszinte film. Szereplői: egy istenhitében megrendült lelkipásztor (Gunnar Björnstrand), egy ekcémától szenvedő tanítónő (Ingrid Thulin), és egy nukleáris háborútól rettegő férfi (Max von Sydow). Zseniálisan mutatkoznak meg a letisztultan finom színészi játékok Sven Nykvist operatőr közeli képeiben.

Az 1968-ban készített "Skammen", "Szégyen" Liv Ullmann és Max von Sydow főszereplésével egy olyan házasság története, melyet az egyén számára befolyásolhatatlan külső hatások, ez esetben a háború alakítanak.
Az 1972-ben forgatott "Viskingar och rop", "Suttogások és sikolyok" egy rákban haldokló asszony (Harriet Andersson) története, akit cselédje (Kari Sylvan) és nővérei (Liv Ullmann és Ingrid Thulin) vesznek körül utolsó napjaiban. A mű technikai nagydíjat nyert Cannes-ban.

A gyermek jeleníti meg a filmben az ártatlanságot, a nyitott személyiséget, aki a számára idegen világban - ahol csend vesz körül mindent - is kísérletet tesz a másokkal való kommunikációra, Isten csendjének megtörésére.
1975-ben mutatják be operafilmjét, "A Varázsfuvola"-t, melyben megmutatja, hogy lehet egy operából igazi filmet készíteni. A Stockholmi Királyi Színház régi színpadán, 18. századi színháztechnikával bemutatott darab kulisszatitkai közé is betekintést adó alkotásban ismét Sven Nykvist operatőrrel dolgozik.
A művet Oscar- és Aranyglóbusz díjra egyaránt jelölték.

A filmet számos díjjal jutalmazták. Oscar-díjat kapott, mint a legjobb idegen nyelvű film, Anna Asp és Susanne Lingheim díszlettervezők, Sven Nykvist operatőr és Marik Vos-Lundh jelmeztervező. Oscar-díjra jelölték a rendezést és a forgatókönyvet is (ez utóbbi is Bergman munkája). Velencében Ingmar Bergman Fipresci-díjat kapott.
Ez utóbbi filmje után az írásnak szenteli idejét, és tévéfilmeket rendez.
A Tabánban műsorra tűzött művek a rendező 1957 és 1968 között készült filmjeiből adnak ízelítőt.
A szeptemberben elkezdett vetítések soron következő darabjai:
Október 19. Persona
Október 26. Tükör által homályosan
November 2. Úrvacsora
November 9. A csend
A filmek minden alkalommal 20.00 órai kezdettel tekinthetők meg.
Jegyárak: 660.-Ft
Jegyrendelés: 459-5050
Cím: Budapest, Krisztina krt. 87-89.
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: