Regény és adaptáció: Egy fiúról két helyen
A legtöbb irodalomkedvelő fanyalog, ha egy számára kedves regény filmes adaptációjával találja magát szembe. Nem volt ez másképp velem sem: nemrég ismerkedtem meg Nick Hornby: Egy fiúról című művével, és az egyik kereskedelmi csatornának hála, most volt szerencsém a belőle készült filmet is megnézni.
Maga a regény története két szálon fut, melyek később persze keresztezik egymást - a könyvben ez valamivel később következik be, mint a filmen. Az egyik főszereplő Will Freeman (beszélő név), harminchat éves, jóképű és végtelenül unalmas figura: soha életében nem dolgozott; szerencséjére az apja egyszer régen írt egy dalt, ami nagyon híres lett, és Will ennek jogdíjaiból éldegél. Tipikus "felesleges ember": semmi dolga sincs az életben, semmi iránt nem érez felelősséget, az egyetlen dolog, ami valamelyest motiválja, a csajozás. Mivel saját élete annyira üres, hogy azzal bizony nehéz volna megfognia magának bármilyen nőt, hősünk nem rest: kitalál magának egy kétéves gyereket, hogy az elvált szülők klubjában magányos és dögös egyedülálló anyukákkal ismerkedhessen. A legtöbben valószínűleg már ezt is meglehetősen bizarrnak találják, de el kell mondanom - ez még csak a kezdet.A történet másik főszereplője egy tizenkét éves kölyök, Marcus, akit bátran nevezhetünk halmozottan hátrányos helyzetűnek: szülei elváltak, az anyja egy hippi, ennek ellenére állandóan depresszióval küszködik (és hogy őszinték legyünk, nem mindig kerekedik felül), ráadásul a fiút az iskolában állandóan csúfolják és bántják - tehát Marcus, fiatal kora ellenére is egy igazi különc. Nem találja a helyét a világban, nagyon nagy szüksége volna valakire, aki legalább irányt mutatna neki.
Mikor kettejük élete egy véletlen folytán összekapcsolódik, még nem is sejtik (ahogy az olvasó sem), milyen hatással lesznek egymásra: hová vezethet egy gyermek-lelkű férfi és egy túlkoros kisfiú kapcsolata. Márpedig nagyon is jelentős mértékben formálja egyikük a másikat, ám hogy valójában ki tanul kitől, azt nehezebb megmondani, mint azt elsőre gondolná az ember.
A regény középpontjában álló súlyos, ám egyúttal hétköznapi problémák - úgy, mint szerelem, felnőtté válás, őszinteség és hazugságok - által generált feszültséget mesteri nyelvezetével oldja fel Hornby. A legszívszorongatóbb vagy legkomolyabb dolgokat is képes humorosan, egy csipet iróniával fűszerezve teríteni az olvasónak, megteremtve ezzel azt a sajátos légkört, mely az egész regényre jellemző.
Talán a fentiekből is sejthető, hogy kiváló alapanyaghoz nyúltak a rendezők. A film majdnem remek. Azért csak majdnem, mert a végén, mikor már azt hisszük: ez a legjobban sikerült, leghűbb adaptáció, amit valaha készítettek, hirtelen kanyarintanak a történetnek egy olyan befejezést, melynek egyrészt semmi köze sincs a regényhez, másrészt igazi gejl, hollywood-i klisére épül. De ne kezdjük azonnal a végén, hiszen a film többi része valóban megérdemel néhány dicsérő szót.Hugh Grant nevét olvasva kicsit megretten a néző, mert be kell vallani, az említett úriembert leginkább a romantikus hősszerelmes karakteréhez tudja kötni a laikus, és nem mindenki kedveli a kutyatekintetű szépfiút, akinek az összes filmje garantáltan happy end-el ér véget. Ám egy esélyt mindenképpen megérdemel - s hamar kiderül: valóban járt neki az az esély, ugyanis egyáltalán nem érezni rajta a korábbi szerepek pecsétjét, kiválóan alakítja a nemtörődöm agglegényt, Willt, aki teljes nyugalommal él, bele az általa teremtett világba.
A másik főhős, Marcus megszemélyesítője Nicholas Hoult, fiatal kora ellenére remekül belehelyezkedik a szerepbe, valódi esetlenséggel próbálgatja szárnyait társai között, de sehogy sem leli meg az utat, melyre rálépve ő is egyszerű, normális gyerekké változhatna. Az édesanyát alakító Toni Collette játékáról feltétlenül meg kell emlékeznünk, bár csak mellékszereplőként van jelen, mégis fantasztikusan hiteles, ő valóban olyan, amilyennek a könyv olvasása közben is képzelhető.
A film egészen a lezárásig szépen követi a regény cselekményét, természetesen kimarad néhány részlet, ami elkerülhetetlen, mégis azt mondhatjuk, kifejezetten erősen épít az eredeti műre, sőt, a szöveget gyakran teljes egészében átemelték a forgatókönyvbe Hornby-tól. Így teljességgel érthetetlen, miért volt szükséges a végét teljesen más irányba vinni, hiszen az eredeti befejezés sem kevésbé izgalmas, sőt megkockáztatnám, jóval egyedibb és kalandosabb, mint amit a filmhez szerkesztettek.
Összefoglalva tehát: mindenképpen ajánlom a filmet (hogy a könyvet is, az szinte természetes) mindazoknak, akik szeretnek filozofálgatni egy kicsit az élet nagy kérdésein, de tudják, hogy nem kell mindent halálosan komolyan venni. Ajánlom azoknak, akik olvasták a Hornby-regényt, mert a kis csorba ellenére egy igazán sikerült alkotásról van szó, melyben rátalálhatunk önmagunkra, és persze mindazokra a motívumokra, melyeket a regényben megszerettünk. És ajánlom azoknak is, akik nem olvasták, hiszen érdekes és szórakoztató történet tárul a néző elé, melyben felfedezheti saját problémáit, és ki tudja, talán megoldást is találhat rájuk - de legalábbis elindulhat a megoldás felé vezető úton.A könyv
Írta: Nick Hornby
Eredeti cím: Egy fiúról (About a boy)
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2004
Fordító: M. Nagy Miklós
A film
Eredeti cím: About a boy
Írta: Nick Hornby regénye alapján Peter Hedges, Chris Weitz és Paul Weitz
Rendezte: Paul Weitz és Chris Weitz
Főbb szerepekben: Hugh Grant, Nicholas Hoult, Toni Collette, Rachel Weisz, Victoria Smurfit
Eredeti nyelv: angol
Műfaj: vígjáték/dráma
Hossz: 100 perc
Korhatár: 14 év
Gyártási év: 2002
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: