Egy mítosz születésnapjára - Alain Delon 72 (1)
A híres francia filmsztár, férfiszépség, nemzedékek bálványa, a "jéghideg angyal", akinek élete sokszor filmjei történeteihez hasonló, megdöbbentő fordulatokat produkált, idén ősszel töltötte be 72. életévét.
A hihetetlennek tűnő életkoron egy pillanatnál nem is szükséges többet elidőzni, hiszen tudvalévő, a legendák fölött nincs hatalma az időnek.
I. Fejezet - A mészárszéktől Hollywood-ig
A megannyi mítosz-teremtő rejtéllyel tűzdelt életút 1935. november 8-án, Párizs külvárosában, Sceaux-ban, vette kezdetét. Születése után nem sokkal szülei elváltak, s ő 11 éves koráig egy észak-franciaországi családnál nevelkedett. A nevelőszülők halála után rövid időre édesapjához került.
A nehezen kezelhető, deviáns diák megszámlálhatatlan mennyiségű iskolából kicsapva, végül édesanyja második férjének, mostohaapjának mészárszékén kötött ki, de innen is rövid idő után továbbállt. Egy másik "vágóhídra", Indokínába került, a haditengerészet kötelékében. Öt évre szerződött a hadseregbe, de egy, a Delon által máig nem nevesített fegyelmi vétség miatt sokkal hamarabb elbocsátották.
1956 májusa már Párizsban találta. Alkalmi munkákból élt, és akkortájt divatos szórakozóhelyekre, kávéházakba járt. Fantasztikus külseje révén sok új, és mindenekelőtt "hasznos" ismeretségre tett szert.
Jean-Claude Brialy-val (A színész-rendező 2007 májusában, 74 éves korában hunyt el.), a szintén kezdőnek számító, de a művészvilág berkeiben már ismert színésszel történt találkozása indította el tulajdonképpen a filmezés felé. Brialy magával vitte Delon-t a Cannes-i fesztiválra, ahol egy filmbemutatót követően rögtön felfigyelt rá egy hollywood-i producer, bizonyos Harry Wilson - David Selznick tehetségkutatója. (Selznick szinte minden nagy amerikai filmstúdiónál megfordult, mint vezető producer, s később ő maga alapított nagy sikerű filmes cégeket).
Selznick magához rendelte Rómába, próbafelvételeket készített vele, s végül egy hét évre szóló, exkluzív szerződést kínált neki Hollywood-ban. A pár hete még újságkihordásból és pincérkedésből tengődő fiúra egycsapásra hollywoodi karrier várt.
Jean-Claude Brialy-nak köszönhetően azonban összeismerkedett Yves Allégret rendezővel, aki épp akkor keresett epizódszereplőt "Quand le Femme s’en méle", "Amikor az asszony összezavarodik" (1957) című filmjéhez. Bármilyen furcsán is hangzik, Allégret meg tudta győzni az egykori henteslegényt, hogy az amerikai álomkarrierrel kecsegtető ajánlatot elutasítva, Franciaországban, mégpedig az Ő filmjében kezdje el karrierjének építését. (Életrajzírói szerint a színész pályafutása során sok ehhez hasonló, ösztönösen jó döntésének köszönhette gyorsan felfelé ívelő karrierjét.)
Második filmjében "Sois belle et tais-tois!", "Légy szép, és tartsd a szád!" (1958) Yves Allégret testvére, Marc Allégret rendezővel dolgozott. Delon - itt is - még csak epizódszereplő, egyik partnerével, a mozi másik ifjú tehetségével, Jean-Paul Belmondoval egyetemben.
Franciaországon kívül a szintén 1958-ban készített "Christine"-nel vált ismertté. A meglehetősen giccses, sablonos szerelmi történet osztrák hadnagyának szerepében egy percre sem tudott hitelesnek tűnni, és persze ezt a kritikusok rendre az orra alá dörgölték. Az újságok címlapjára nem is ez az alakítása segítette, hanem a forgatás alatt szövődött szerelmi viszonya partnernőjével, az osztrák Romy Schneider-rel.
(Az akkoriban az "évszázad románca"-nak tartott kapcsolat öt évig tartott.)
A Michel Boisrond rendező nevével fémjelzett két filmben "Faibles Femmes", "Gyenge asszonyok", és "Le chemin des écoliers", "Az iskolások útja" (1959) a kritika már dicsérte, bár még előszeretettel hangsúlyozták - mint pályája során oly sokszor - előnyös külsejét, mint sikerének alapvető kellékét. 1965-ben így vall erről: "Színészként akarok sikert elérni, nem pedig csinos fiúként, vagy playboyként - az egyáltalán nem érdekel. Egy nap valóban ’nagy színész’ szeretnék lenni."
Az igazi, nemzetközi elismerést a Patricia Highsmith írónő által megálmodott figura, Mr. Ripley hozta meg a színésznek a René Clément rendezésében jegyzett "Plein soleil", "Ragyogó napfény" (1960) című filmben. A történet szerint a szegény származású Tom Ripley-t (Alain Delon) megbízza gazdag barátjának édesapja, hogy keresse meg, és vigye haza, Amerikába, a jelenleg Olaszországban élő Philip-et (Maurice Ronet). Tom rá is talál barátjára, aki egy lánnyal, Marge-al (Marie Laforét) múlatja az időt. Tom, megirigyelve Philip életvitelét - bár egyértelműen a barátságon túlmutató érzelmeket táplál barátja iránt -, megöli a fiút, és átveszi a szerepét. Marge-ot is sikerül félrevezetnie, és magába bolondítania. Egyedül Philip régi barátját nem sikerül becsapnia, s így a gyanakvó férfit is kénytelen megölni. A regénnyel ellentétben - ahol a főhős Ripley felelősségre vonás nélkül megússza a gyilkosságokat - a filmben a törvény vasszigora lecsap a főhősre. Az anyagi javakért gátlástalanul és szenvtelenül ölni képes karakter mesteri megszemélyesítésével Delon minden kétséget kizáróan bizonyította tehetségét.
(A krimit "A tehetséges Mr. Ripley" címen, 1999-ben Anthony Minghella újra forgatta, Matt Damon (Tom Ripley), Gwyneth Paltrow és Jude Law szereplésével.)
Luchnino Visconti, az olasz rendezőóriás is felfigyelt az ifjú csillagra, s a kritika fanyalgására fittyet hányva, felkérte a családja iránti lojalitásból önmagát feláldozó Rocco szerepére. Az együttműködésükből született olasz családregény, a "Rocco e i suoi fratelli", "Rocco és fivérei" (1960) valamint az 1962-es, az olasz polgárháború idején játszódó "Il gattopardo", "A párduc" (Delon partnere ebben a filmben Burt Lancaster volt) az egyetemes filmtörténetben is előkelő helyet elfoglaló klasszikusok. (Több közös filmjük nem készült, viszont 1961-ben egy színházi darabban Visconti még rendezte Delont-t és partnerét, Romy Schneider-t.)
A másik nagy olasz mester, Michelangelo Antonioni vezénylésével alkotott "L’eclisse", "Napfogyatkozás" (1962) egy fiatal tőzsdeügynök, Piero (Delon) és egy gazdag, addigi szerelmében csalódott fiatal nő, Vittoria (Monica Vitti) kapcsolatának története. Az igazi érzelmi kötődésre vágyó Vittoria nem kapja meg a munkája miatt állandó rohanásban élő Piero-tól sem az annyira vágyott, odaadó szeretetet. A film végén bekövetkező napfogyatkozás a magánynak, az elhagyatottságnak a szimbóluma.
A francia színész királlyal, Jean Gabin-nel a Henri Verneuil rendezte "Mélodie en sous-sol", "Alvilági melódia"-ban (1962) dolgozott először együtt. Charles (Jean Gabin), a börtönbüntetését letöltő öregedő gengszter élete utolsó "nagy dobására", a Monte Carlo-i kaszinó kirablására készül, s társává Francis-t (Delon) fogadja. A rablás azonban balul sül el, s a zsákmánnyal teli táska egy úszómendencében landol, ahonnan aztán a felhajtó erő, no meg egy rosszul záródó zipzár összeesküvésének eredményeképp a bankók szép lassan a víz felszínére kerülnek.
Ha az életben nem is, a mozivásznon megtapasztalhatta, milyen egy nő "áldozatává" válni. A "Les félins", "Macskák" (1963) sztorija szerint Marc (Delon) egy gengszterfőnök feleségének elcsábítása miatt menekülni kényszerül Amerikából. Monte Carlo-ban két amerikai lány, Melinda és Barbara (Jane Fonda és Lola Albright) felfogadja sofőrnek. Mindkét nővel viszonyt kezd, s a szerelmi háromszögben egyértelműen ő a kiszolgáltatott fél. A Fonda által alakított Melinda a férfit szinte a foglyává teszi, és szexuális kielégülésének tárgyává alacsonyítja. A filmet René Clémant rendezte. 
Spanyolországban, Christian-Jaque rendezésében forgatta a Dumas regény alapján készült, a francia forradalom évében játszódó "La tulipe noire", "A fekete tulipán" (1963) című kosztümös filmjét, mely egy kis faluban játszódik. A környéken a nép szemében egyfajta Robin Hood-ként tisztelt, álarcos rabló nem a nép érdekeiért harcoló hős, hanem egy cinikus, szoknyapecér gróf, Guillaume de Saint Preux, akinek arcán a helyi rendőrfőnök olyan sebet ejt, mely elárulhatná kilétét. Guillaume ezért megkéri ikertestvérét, Julien-t, hogy egy ideig helyettesítse őt. Julien, aki a forradalom elkötelezett híve, különböző bonyodalmak miatt börtönbe kerül. A kiszabadítására siető Guillaume-ot elfogják, s megölik, így Julien végérvényesen átveszi szerepét. A női főszereplő az olasz "Marilyn Monroe", Virna Lisi. 
Ez utóbbi filmjének készültekor figyeltek fel az újságírók arra a felettébb megkapó küllemű hölgyre, akit a színész nem egészen egy év múlva feleségül vett (az akkor még hivatalosan a menyasszonyának számító Romy Schneider az újságokból értesült a hírről), s akitől Anthony nevű fia született. A később színésznőként Nathalie Delon néven debütáló hölgy múltjáról nem sok mindent tudni, bár rebesgették, hogy Delon közismert maffiakapcsolatai révén ismerte meg, mégpedig Francois Marcantonin, egy marseilles-i mulató tulajdonosán keresztül, akinek Nathalie egyik futtatottja volt. 
Egy barátjával, s egyben segítőjével, Georges Beaume-mal hozta létre első produkciós cégét, a "Delbeau Productions"-t. A közös vállalkozás első munkája a "L’insoumis", "A szökevény" (1964) volt. A rendezőt, Alain Cavalier-t Delon maga választotta ki a feladatra. Az algériai háborút és az OAS tevékenységét (európai származású algériaiak titkos katonai szervezete, akik Algéria függetlenségi törekvései ellen szervezkedtek, Franciaországban terrorakciókat is végrehajtottak) elítélő film - valószínűleg politikai vonatkozásai miatt - megbukott Franciaországban és Németországban is. A színész megkapóan alakította az algériai háborúban az idegenlégiótól megszökött Thomas-t, akit korábbi (OAS kapcsolatokkal rendelkező) hadnagya rávesz, hogy segítsen elrabolni egy ügyvédnőt, aki két algériait készül megvédeni a bíróság előtt. A nő váltságdíjából Thomas haza tudna utazni feleségéhez és lányához, így végül rááll a dologra. A sikeres akció után azonban morális aggályai támadnak, és segít az ügyvédnőnek a szökésében, ám egy tűzpárbajban súlyosan megsebesül. Bár a nő a gyötrelmes hazautazás során mindvégig mellette marad, és segít neki - az életmentő operáció elvégzésére már nem marad idő, s Thomas lánya szeme láttára - aki nem ismeri fel apját - holtan rogy össze.
A megrendítő "A szökevény" forgatása után a Metro-Goldvyn-Mayer Stúdióval kötött szerződése alapján Amerikába utazott, már terhes feleségével együtt. Első angol nyelvű filmjei meglehetősen felejthető darabok voltak, bár Delon mindegyikben profi módon játszott, hasonló kvalitásokkal rendelkező partnereivel: "The yellow Rolls-Royce", "A sárga Rolls-Royce"-ban Shirley Mclaine-nel(1964), az 1965-ös "Once a thief", "Egyszer egy tolvaj"-ban Ann Margret oldalán, a "Lost Command", "Eltéved parancs"-ban Anthony Quinn és Claudia Cardinale partnereként, a "Texas across the river", "Texas a folyón túl" westernjében Dean Martin-nal.
Mindent egybevetve az amerikai anzikt nem hozta meg azt a mindent átütő sikert, amiben a színész titokban reménykedhetett. Erről szóló nyilatkozataiban mindig óvatosan visszafogottan beszélt: "…Számomra az egész egyfajta tréning volt, kipróbáltan lehetőségeimet, szép alkalom volt."
Kapcsolódó cikkünk:
Egy mítosz születésnapjára - Alain Delon 72 (2)
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:
regisztrált