Csak kérlek, hogy innen vigyél el - Lányok
Dini és Anita barátnők. Fiatalok, felelőtlenek, gátlástalanok. Egyetlen dologra vágynak: hogy elmehessenek innen, hogy kiszakadhassanak abból a környezetből, mely születésük pillanatában determinálta őket. Még akkor is, ha ennek gyilkosság az ára.
Budapest belvárosában él két lány. Fullasztó szexualitás, bulik, csavargás - ezek azok a dolgok, melyekkel idejük nagy részét töltik. Kettejük közül egyértelműen Dini (Fulvia Collongues) az irányító személyiség. Nem törődik semmivel, csak teszi, amiről azt gondolja, tennie kell: taxisokkal hetyeg pénzért, állandó mentségként hozva fel a "tervet", hogy egyszer itt hagyják ezt az egészet. Erkölcsei finoman fogalmazva is lazák: ha kedve tartja, lop, vagy egy kiégett kocsi roncsában szeretkezik. Semmitmondó életét úgy kompenzálja, hogy szereti eltúlozni saját jelentőségét, dolgait rendre felnagyítja. Egész nap csak barátnőjével, Anitával lófrál. Bár az élet egyszer az útjába sodor egy fiút, akibe beleszeret: egy ideig működik is a kapcsolat, azonban végül csalódnia kell, a fiú elhagyja őt. Anitához fordul hát, Anitához (Héléne François), aki kettejük közül a visszafogottabb, csendesebb, megalkuvóbb: ő az, aki követi barátnőjét bárhová, vele tart bármiben.
Érdekes a kapcsolat a két lány között: szinte már szerelemnek nevezhető; legalábbis Anita vonzódása már súrolja a "hagyományos" barátság határait. Mikor Dini összejön azzal a bizonyos fiúval, és hanyagolni kezdi barátnőjét, az maró féltékenységgel támad rá, és úgy cívódnak, mint a szerelmesek. Aztán mikor a kapcsolat véget ér, megszületik a "terv", a körvonalak konkrét alakot öltenek - és sorsuk, bár ők még nem tudják, megpecsételődik.
Egyszerű logika szerint gondolkodnak: el kell menni innen, és ehhez szükség van egy autóra. Honnan szerezzenek autót? A taxisok kézenfekvő megoldásnak látszanak. És azok is.
A történet másik szála, mely lényegesen kevésbé kidolgozott, a taxisok életét mutatja be. Két középkorú taxisofőr mindennapjaiba nyerünk bepillantást: család, gyerekek, lavírozás a bűnözés és tisztességes élet határán, olykor egy kis szórakozás a lányokkal. Egyikük Ernő (Zsótér Sándor), természeténél fogva gyáva, valódi tutyimutyi, aki maga sem tudja, merre induljon - vagy inkább nem is akar indulni semerre, csak evez a zavaros vízen, és próbálja túlélni az életet. Ennek ellenére szerethető figura, minden hibájával együtt; ebből következően a néző megkönnyebbülten lélegzik fel, mikor kiderül: nem ő lesz a lányok áldozata, bár ez csak a véletlennek köszönhető.
A másikuk, Béla (Rába Roland) igazi kemény fiú, a visszataszító fajtából. Nem kedveljük, egyáltalán nem, de túl jól ismerjük ahhoz, hogy belőle váljék áldozat - annak ellenére, hogy nem sokan siratnák meg.
Végül egy addig fel nem bukkanó, a néző számára ismeretlen, arrogáns, nőket semmibe sem vevő taxis lesz az, aki halálát leli az erdő szélén; a durva jelenetekben egyébként is bővelkedő film ezúttal sem kíméli a nézőt: a gyilkosság minden egyes pillanatát megmutatja. Ennek ellenére nem fordítjuk el tekintetünket, mert az ütések és rúgások valami egészen mást jelképeznek két fiatal, kétségbeesett lány lázadását sorsuk ellen. Azonban - milyen irónia - éppen a gyilkosság által teljesítik be elkerülni kívánt sorsukat.
Érdekes fordulat, hogy a tettet követően a mindvégig laza, céltudatos és vagány Dini összeomlik, sokkot kap, és a sárban-vízben négykézláb, félmeztelenül keresgéli a nyakláncát, miközben csak azt hajtogatja: "meg kell keresnem a láncomat" - a láncot, ami talán szimbolikusan a valósághoz, az élethez, az elképzelt jövőhöz köti, és ami most végérvényesen elszakadt. Az eddig a háttérbe húzódó Anita, barátnője talajvesztettségétől erőt kapván átveszi az irányító szerepét: előlép, és ijesztően hideg józansággal utasítja őt higgadtságra.
A film lezárása bravúros, hiszen anélkül, hogy bármit megmutatna, tudjuk, mi történik - sziréna hangja hallatszik, és kék fények tükröződnek a kocsi szélvédőjén, Dini rémült, vértől és sártól mocskos arcát látjuk csak, amint a kocsi ülésén kuporog. Végül kinyílik az ajtó, a sziréna egyre hangosabb, és a lány szabadkozik: hogyan szállhatna ki, hát nem látják, hogy nincs rajta cipő? A jelenet maga groteszk módján adja a néző tudomására, hogy nincs tovább: Dini és Anita "terve" elveszett örökre, a taxis halott - a filmnek vége...
Faur Anna bemutatkozó játékfilmjének érdekessége, hogy mind az operatőr (Gondár András), mind a gyártásvezető (Gyárfás Eszter) számára elsőfilmes debütálás, ennek ellenére azonban nem marad hiányérzetünk a bársonyszékben ücsörögve, sőt. A képek, a villanások, a momentumok tökéletesen festik alá a sztorit, és remek alaphangulatot teremtenek.
A két főszereplő francia mivolta különös színnel gazdagítja az alkotást; egyébként a rendezőnő nem szándékosan keresett külföldi színészeket, egyszerűen csak a véletlen hozta így - közel nyolcszáz fiatalt nézett meg, börtönökben és nevelőintézetekben kereste az általa elképzelt karaktereket, de sehol sem találta a megfelelőt. Ekkor a Színház és Filmművészeti Egyetemen szembe jött vele Fulvia Collongues, és azonnal tudta: ő az, akit keresett. Mivel fontos volt, hogy a két főszereplő értse egymást, biztossá vált, hogy a másik lánynak is franciának kell lennie - Héléne François-t végül egy ügynökségen keresztül választották ki. (Meg kell jegyezni, hogy a magyar szinkronhangjaik is remekeltek, Fulviáé Nagy Cili, Héléne-é pedig Balla Eszter volt.)
A Lányoknak az a legnagyobb erőssége, hogy a valós alapoktól elrugaszkodva egy olyan világot mutat meg a nézőknek, melyben nincsen semmi felszínes szépség, nincsen mellébeszélés, és nem akarnak semmit sem elkendőzni: az élet egy ilyen világban kemény, őszinte és mocskos.
A Lányok drámai történetét először az Utolsó csepp Fesztivál megnyitójának résztvevői ismerhették meg.
Cím: Lányok
Rendező, forgatókönyvíró: Faur Anna
Főbb szerepekben: Fulvia Collongues, Héléne François, Zsótér Sándor, Rába Roland, Fullajtár Andrea, Péterfy Bori
Hossz: 85 perc
Gyártási év: 2007
Műfaj: dráma
Korhatár: 16 év
Forgalmazza: HungaroTop
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: