A provokáció nagymestere - Luis Buňuel
Buňuel, "A burzsoázia diszkrét bája" című filmjének Oscar-díjra jelölése után, arra a kérdésre, miszerint számít-e alkotásának díjazására, egy interjúban a következőképpen válaszolt: "Természetesen, már ki is fizettem a 25 ezer dollárt, amit kértek. Az amerikaiaknak megvannak a hibáik, de betartják, amit ígérnek".
(PÁLYAKÉP)

Későbbi filmjeiben a művész szinte anarchista örömmel imádta megdöbbenteni nézőközönségét sokkoló képekkel, emellett előszeretettel ostorozta a társadalmi igazságtalanságokat és nevetségessé tette a vallási bigottságot.


A szürrealista látomásokból felépülő, a katolikus vallás jelképeit szexuális attitűdökkel tűzdelő mű bemutatóján a jobboldali szervezetek kis híján szétverték a mozit, s a későbbiekben is politikai csatározások eszközéül szolgált, végül a francia rendőrség be is tiltotta további vetítéseit.
1932-ben tért vissza Spanyolországba, s ott forgatta le a "Land without bread""Föld kenyér nélkül" (1932) című dokumentumfilmjét, mely a Las Hurdes vidéki falvakban élők elképesztő nyomorát, fizikai és szellemi letaszítottságát ábrázolta - sokak szerint a megdöbbentő életkörülmények bemutatásában néhány előre beállított, illetve megrendezett jelenet is "besegített". Buňuel a mű vágását is maga végezte, illetve az elidegenedettség és kilátástalanság érzetét még jobban fokozó, az érzelmeket nélkülöző, szenvtelen narrátor hangját is ő szolgáltatta. A bemutatót követően a filmet Spanyolországban betiltották.
Franco tábornok hatalomra jutása után 1936-ban Amerikába emigrált, s 1938-tól a spanyol polgárháborúról szóló hollywood-i filmek tanácsadójaként tevékenykedett, emellett pedig vágóként is dolgozott. A New York-i Modern Művészetek Múzeumának munkatársként latin-amerikai forgalmazásra szánt propaganda filmeket készített, ám miután egykori barátja, Dalí kommunizmussal és ateizmussal vádolta meg, állását feladta.
A hollywood-i Warner Brothers Stúdiónál tett rövid kitérő után 1947-ben települt át Mexikóba az időközben már családot alapított művész (feleségével és két fiával), ahol 1949-ben állampolgárságot is kapott.
Mexikóban született jelentősebb filmjei: a "Gran Casino", "A nagy kaszinó" (1947), "El Gran Calavera","A nagy tökfej" (1949), "Los Olvidados""Az elhagyottak" (1950), az "Archibald de la Cruz bűnös élete" és a "Nazarin".


A filmet keletkezési évében, Cannes-ban Arany Pálma-ra jelölték.

Az egyik ilyen alkotás az 1967-es "Belle de jour", "A nap szépe", amit Buňuel egyszerűen "pornográf"-nak titulált. A Catherine Deneuve főszereplésével készült film egy, a férjével -egy sikeres orvossal - szexuális életet élni képtelen, szado-mazochista álmok bűvöletében élő fiatal nőről (Séverine) szól. A példás életet élő polgár felesége végül hathatós gyógyírt talál "bajára": hétköznap délutánonként prostituáltként éli ki perverzióit.
A művet Velencében Arany Oroszlán díjjal tüntették ki.

A komédia alaptörténete egy úri társaságról szól, akik együtt szeretnének vacsorázni, ám ezt különféle okok miatt nem sikerül megvalósítaniuk. A gazdagsághoz és a jómódhoz körmük szakadtáig ragaszkodó szereplőket felvonultató filmből egyértelműen kiderül, hogy az úgynevezett "burzsoáziának" nemhogy diszkrét, hanem egyáltalán semmiféle bája sincs.

(Érdekesség, hogy a filmnek két női főszereplője van, a rendező ugyanis a forgatások alatt összeveszett Angela Molina-val, így a film másik felében Carole Bouquet vette át a szerepet.)
Az alkotás 1978-ban Oscar-jelölést kapott a "Legjobb idegennyelvű film", valamint a "Legjobb adaptált forgatókönyv" (Pierre Louys: Az asszony és a baba című regénye alapján készült) címekre.
Egy tanulságot mindenképpen levonhatunk Buňuel nagyszerű filmjeit nézve: többet érthetünk meg ezekből az alkotásokból, ha az elemezgetés helyett saját, ösztönös megérzéseinkre, a tudatalattinkra hallgatunk.
Ám ezt is a rendező fogalmazta meg a legvilágosabban, mikor "A nap szépe" című mozi egyik jelenetéről faggatták: "Sok értelmetlen kérdést tettek fel nekem a filmjeimről, és ezek közül az egyik leggyakoribb, a legmániákusabban vissza-visszatérő azzal a kis dobozkával kapcsolatos, melyet egy ázsiai férfi visz magával a bordélyházba. Kinyitja, megmutatja a lányoknak, hogy mi van benne (ezt a vásznon mi nem láthatjuk). A lányok ijedten kiáltoznak és nem hajlandók elmenni a vendéggel, kivéve Séverine-t, akit szórakoztat a dolog. Nem tudom, hányszor kérdezték már, főleg nők: ’Mi van a dobozkában?’ Mivel fogalmam sincs, mindig azt válaszolom: ’Amit akar."
(poszterek: www.carteles.metropoliglobal.com)
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: