Egy vérbeli szicíliai - Al Pacino
Egy szicíliai származású férfitól a kevésbé egzotikus helyről származó földi halandó lobbanékony természetet, igazi latin szeretőre jellemző kvalitásokat, no, meg maffiafőnököt idéző, könyörtelen határozottságot vár el - ez a minimum.
A sors eleinte (látszatra) ellene dolgozott: az 1940. április 25-én született Alfredo James
Pacino apa nélkül - nagymamája és édesanyja nevelte -, nehéz körülmények közt nőtt fel Bronxban. A kisfiú egyetlen szórakozását az jelentette, mikor édesanyja moziba vitte. Az élénk képzelettel megáldott, társait a mozivászon sztárjainak utánzásával szórakoztató kölyök (barátai ezért "Marlon"-nak hívták, Marlon Brando után) előadói kvalitásaira még a tanárai is felfigyeltek.
Az iskolában 14 évesen már Csehov darabjában, a Sirály-ban játszott, ám a kamasz Alfredo - pocsék tanulmányi eredményei miatt - 17 évesen kénytelen volt félbehagyni tanulmányait.
Minden munkát elvállalt, amivel segíteni tudta családját: dolgozott jegyszedőként, futárként, kifutófiúként, sőt, még zöldségeket is fényesítgetett.
Nálunk is megjelent életrajzi könyvében így vall erről az időszakról: "Én tényleg az utcáról jöttem, hajléktalan, csóró cigány voltam. Nyomornegyedekben, panziókban, lepukkant hotelekben laktam. Egy szoba folyóvízzel és mosdóval, számomra maga volt a mennyország..." (Lawrence Grobel: Al Pacino - Életem. Kelly Kiadó, 2007)
Mikor már összegyűlt egy kis megtakarított pénze, 19 évesen beiratkozott a Herbert Berghof Stúdióba, ahol Charles Laughton tanította a szakma fogásaira.
A híres "method acting" későbbi legkiválóbb művelője 26 évesen, 1966-ban került a Lee Strasberg által alapított neves Actor’s Stúdióba. A Sztanyiszlavszkij-módszer alapelveit követő iskola nem technikai fogásokat, hanem a szereppel a legmélyebb, ösztönszinten való azonosulást hirdette, s olyan követőkkel, tanítványokkal büszkélkedhetett, mint James Dean, Montgomery Clift vagy Marilyn Monroe - a későbbi nagy generáció tagjai közül pedig Robert de Niro.
Al Pacino első sikerei a színpadon születtek. A new york-i Off Brodway-n "The Indian Wants the Bronx" "Az indián Bronxba vágy" című darabban egy őslakost bántalmazó férfi megformálásáért megkapta az 1967/68-as színházi évad Obie-díját, majd már az igazi Brodway-n a "Does a Tiger Wear a Necktie" (Hordanak nyakkendőt a tigrisek?) című mű drogos fiatalemberének szerepéért a Tony díjat.
"Látszatra érdektelen, csúnya kisember, ám amikor beszélni, mozogni kezd, szemében lézersugár gyullad ki" - így nyilatkozott a színészről Jerry Schatzberg rendező, aki, színházi sikereinek hatására, 1971-ben kérte fel a "The Panic in Needle Park", "Pánik a Tű parkban" főszerepére. (A filmcím a new york-i drogosok miatt elhíresült környékre utal.) Al Pacino imígyen egy drogok fogságából szabadulni képtelen figura szerepében debütált a mozivásznon. 
A filmrajongók örökre hálásak lesznek Francis Ford Coppola-nak, amiért a végsőkig ragaszkodott a "The Godfather", "A Keresztapa" (1972) első részében Al Pacino játékához. A színész méltó módon hálálta meg a rendező bizalmát - a tervekkel teli, fiatal idealista metamorfózisának, a család fejévé és egyben keménykezű gengszterfőnökké vált Michael Corleone-nak a mesteri megjelenítéséért Oscar-díj jelölést kapott a legjobb férfi epizódszereplő kategóriájában. Az 1974-ben forgatott második rész, a "The Godfather: Part: II" összesen hat Oscar-díjat kapott, ám Al Pacino-nak ismét csak egy jelöléssel kellett beérnie, ezúttal a legjobb férfi főszereplő kategóriában, míg az 1990-es harmadik rész, a "The Godfather: Part III" Golden Globe jelölést hozott a színésznek.
A trilógia első két darabja közt sem tétlenkedett: 1973-ban, Jerry Schatzberg rendezésében forgatta a "Scarecrow", "Madáijesztő" című alkotást. A road movie főszerepéért a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb színésznek választották.
Valós eseményeken - Peter Maas new york-i rendőr életrajzi történetén alapult a szintén 1973-as "Serpico", Sidney Lumet rendezésében. A korrumpálhatatlan zsaru szerepében brillírozó Al Pacino ezúttal is "csak" Oscar-jelölést kapott - ismét a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
Legendás alakítást nyújtott a Brian De Palma rendezte "Scarface", "A sebhelyesarcú"-ban (1983), mely egy gettóból mindenáron kitörni kívánó kubai bevándorló, Tony Montana (Al Pacino) története, aki drogbáró főnökét - annak barátnőjét (Michelle Pfeiffer) felhasználva - félreállítva próbál a floridai maffia vezérévé válni.
Gyönyörű partnernőjével, Michelle Pfeiffer-rel játszott együtt újra a Garry Marshall rendezésében készült "Frankie and Johnny", "Krumplirózsa"-ban (1991), a börtönből szabadult, jobb életre vágyó szakács és az igazi szerelmi kapcsolatról már lemondott pincérnő kései románcát elbeszélő moziban.
1992-ben készült az ingatlanügynökök kemény világáról készült, James Foley rendezte "Glengarry Glen Ross". Al Pacino a legjobb férfi főszereplő kategóriában a "szokásos" Oscar-nominálás mellett ezúttal Golden Globe jelölést is kapott alakításáértA már többszörösen kiérdemelt Oscart végül mégis ugyanezen évben vehette át a művész a kiégett, cinikus Frank Slade alezredes megformálásáért, a Martin Brest rendezésében jegyzett "Scent of a Woman", "Egy asszony illata"-ban.
A törvény oldalán áll az 1995-ös "Heat", "Szemtől szemben" című moziban, a Michael Mann rendező által fémjelzett krimiben partnere, a "rosszfiú" szerepében, Robert de Niro.
Két évvel ezután rendezőként is bizonyított a "Looking For Richard", "Richárd nyomában" című filmmel, mely egy, Shakespeare III. Richard-ját boncolgató dokumentum-dráma.
A "Serpico"-hoz hasonlóan, szintén valós történeten alapuló sztorit mesél el a "Donnie Brasco", "Fedőneve: Donnie Brasco" (1997), Mike Newell rendező irányítása alatt.
A mű az értelem racionalitása és az ezzel szemben álló irányíthatatlan érzelmeket ábrázolja áttételesen, egy maffiózó, Lefty (Al Pacino) és a bizalmába férkőzött, beépített FBI ügynök, Joseph Pistone (Johnny Deep) kapcsolatának ábrázolásával.
Al Pacino - mint maga az ördög. Igazi jutalomjáték volt a színész számára a "The Devil’s Advocate", "Az ördög ügyvédje" (1998), Taylor Hackford rendezésében. A megnyerő villásfarkú szerepében lubickoló művész méltó partnerekre talált Keanu Reeves és Charlize Theron személyében.
Az elmúlt tíz évben Al Pacino-t a legkülönfélébb szerepek találták meg: volt oknyomozó riporter Michael Mann "The Insider", "A bennfentes" (1999) című filmjében; talaját vesztett hollywood-i producer az Andrew Niccol rendezte "Simone"-ban (2002); önmagával, az alaszkai éjféli nappal és a Robin Williams által életre keltett pszichopatával csatázó zsaru Christopher Nolan filmjében, az "Insomnia" ,"Álmatlanság"-ban (2002); elit társasági újságíró a "People I know", "Ismerős játékok" című alkotásban (2002), Daniel Algrant rendezésében; vagy éppen Shakespeare: Velencei kalmárjának (2006) címszereplője. 
Igazi Golden Globe- és Emmy-díjesőt hozott számára Tony Kushner saját Pulitzer-díjas drámája alapján, Mike Nichols által rendezett sorozat, az "Angels in America", "Angyalok Amerikában" (2003) - a meglehetősen kényes témákat feszegető, 80-as évek Amerikájának homoszexuális miliőjében játszódó sorozatban Al Pacino egy konzervatív aids-es politikust játszott. Ami a jövőt illeti, még mindig tartogat számunkra meglepetést a színész: tervei között szerepel egy életrajzi film Salvador Dali festőről, melyben természetesen Al Pacinoé lenne a címszerep (Dali & I - A Surreal Story); valamint a, valószínűleg 2008-ban bemutatásra kerülő "Righteous Kill" (Jogos gyilkosság), ahol ismét együtt játszik Robert de Niro-val (mindketten kiöregedett nyomozókat alakítanak).
Akár kíméletlen gengszter, akár álmatlanságtól kínlódó nyomozó, akár számító ördög - Al Pacino játéka (és a filmeket eredetiben nézőknek a hangja is) összetéveszthetetlenül egyedi. Minden kézmozdulata, fejtartása árulkodik róla, egyetlen felkiáltásából is felismerhető, hogy ő van a vásznon. Mégis, megvan az a különleges tulajdonsága, hogy eggyé válik a szereppel, és elhiszünk neki mindent: hogy gengszter, hogy nyomozó - hogy ő maga az ördög.
És ennek vajmi kevés köze lehet Szicíliához, vagy mégis?
Szerencsére a tévécsatronák jóvoltából rendszeresen találkozhatunk Al Pacino-val - aki tehát nem csak olvasna róla, de szeretné látni is, az decemberben a következő adások közül választhat:
- december 19. (szerda) 21.20, Film+: Álmatlanság
- december 20. (csütörtök) 14.25, HBO: Életmű-díj Al Pacino (az Amerikai Filmintézet által ez évben neki ítélt életműdíj-átadásról készült felvétel, mely a júniusi Los Angeles-ben, megannyi sztár és látványos külsőség mellett zajlott le)
- december 22. (szombat) 9.55, Filmmúzeum: Hollywoodi riválisok 3. rész, Al Pacino és Robert de Niro (rendezte: Dante J. Pugliese)
- december 22. (szombat) 22.00, HBO: Fedőneve: Donnie Brasco
- december 28. (péntek) 0.50, Tv2: Egy asszony illata
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:
Csatlakozott:
2008-01-17
Írt kommentek:
17 db
Mivel Al Pacino az egyik nagy kedvencem, így örömmel olvastam
róla a különböző feljegyzéseket. Köszönet a részletes, sok témát
felvonultató cikk írójának.
regisztrált