Mindenképpen talán, avagy: ki szeret a végén?
Vécépapírsrácból lett politikai beszédíró, kopírlány, aki csak barát, vagy nem, egy hajba túró mozdulat az egyetemi egyetlentől, és egy cikk, ami egyszerre épít és dönt romba karriereket. És mindez egy iskolai felvilágosító óra, no, meg egy kíváncsi tíz éves kislány miatt. Dráma.
Fiúban hogy nevezik a ringyót? - teszi fel a kérdést, és mond egyúttal ítéletet is Maya (Abigail Breslin), a frissen felvilágosult, minden lében kanál kishölgy, elkerekedő szemű, éppen-csak-elvált apjának a "Mindenképpen talán" című romantikus komédiában. Előzmények is vannak, persze. Ha az ember gyermeke egyszer kíváncsi lesz, már ami apuka előéletét illeti, nincs kegyelem, mesélni kell, egészen az egyetemtől kezdve.Will Hayes (Ryan Reynolds, akit A rettegés házában, a Buliszervizben, illetve a Penge: Szentháromság című részében láthattunk korábban) nehéz helyzetbe kerül, de ügyesen kivágja magát. Alkut köt lányával: elmeséli neki a történetet, de a neveket megváltoztatja, és Mayának kell kitalálnia, hogy apja három szerelme közül melyik lett végül az ő anyukája. Három meghatározó nő, három csalódás. Egy szőke, egy barna, és egy vörös.
A szőke a kiindulópont, nevezzük mondjuk Emilynek (Elizabeth Banks), elsöprő egyetemi lámúr, amit egy new york-i út szakít félbe, majd végleg szét. A történet akkor kezdődik, mikor Will még arról álmodozik, hogy ő lesz az Egyesült Államok elnöke, szóval rég. Aztán vált, és azon fáradozik, hogy Bill Clintont juttassa a Fehér Házba. Közben vidéken hagyott szerelmével tervez ideális családot. Aztán a gyűrűre válaszul egy kellemetlen vallomás érkezik, és már vége is, de ki hinné - ez még nem az utolsó beszélgetésük… (Banks kisasszonyt egyébként a magyar közönség többek között a Pókember trilógiából, a Kapj el, ha tudsz című remek krimiből, vagy A 40 éves szűzből, a felnőtteknek készült kedves komédiából ismerheti.)
A barna felbukkan, majd eltűnik, aztán újra felbukkan, ekkor már mélyebb nyomokat is hagy. A szárnyait próbálgató újságírót, Summer-t Rachel Weisz (A forrás, Egy fiúról, Az ítélet eladó, A múmia, stb.) személyesíti meg a vásznon, és be kell vallanunk, meglehetősen elbűvölően teszi ezt. Egy izgága pezsgés az egész lány, aki énekesnőnek készült, és egy híres író szeretője, legalábbis mikor Willel találkozik. Meg utána is. Aztán persze ő is csalódást okoz, úgy tűnik, hősünknek nincs szerencséje a nőkkel.A vörös démon nem is igazi démon. Egy barát, April (Isla Fisher, az Ünneprontók ünnepének szexmániás álszűze), aki már az Emily-korszakban is Will mellett volt, majd asszisztált Summer idején is. Ő a kopírlány (fénymásolóként dolgozott ott, ahol Will vécépapírsrácként kezdett), aki mindig meghallgat, és mindig segít, egyszerre vidám és szomorú a végtelenségig. De hogy jön ide Jane Eyre, a lowoodi árva? Nos, ezt nem áruljuk el, de higgyék el, fontos szerepe van.
A történetet, melyet Will mesél, olykor megszakítja a cserfes kislány, és megállapításaival a megfelelő irányba terelgeti apját. Ez, és a történet ereje együttesen szükségeltetik ahhoz, hogy hősünk rájöjjön: mit, mikor, kivel rontott el, és hogyan kellene helyrehozni a hibákat. Különös tekintettel egyre, mely elengedhetetlen a happy end-hez. Mert ugye ne feledjük el, hogy romantikus komédiában járunk, így ez már-már kötelező. Szerencsére nem úgy lett, ahogy előre sejtettem (és rettegtem tőle), szóval nem egy szülőket-újra-összehozó-fantáziáról van szó...A filmet Adam Brooks írta és rendezte, aki korábban olyan nagy sikerű mozik alkotógárdájának volt tagja, mint a Bridget Jones: mindjárt megőrülök!, a Francia csók, vagy az Átkozott boszorkák, és most sem okoz csalódást: a kacifántos történet könnyen magával ragadja a nézőt. Maga Brooks így nyilatkozott a filmmel kapcsolatban: "Szeretem azokat a romantikus vígjátékokat, amelyekben a szerelmi történet nagyobb háttér előtt bontakozik ki. (…) Mindig is szerettem volna filmet készíteni egy férfiról, aki egy nagyvárosba költözik, tele reményekkel és álmokkal." Nos, a lehetőség megadatott, és úgy tűnik, a rendező meg is ragadta, amennyire lehetett, hogy kihozza belőle a legtöbbet.
A producerek, Tim Bevan és Eric Fellner szintén több díjnyertes film megszületésénél bábáskodtak (olyanoknál, mint például a Fargo, az Igazából szerelem, a Négy esküvő és egy temetés, az Egy fiúról, vagy a Büszkeség és balítélet, és még folytathatnánk a sort).
A kedves történet pontosan azt hozza, amit várunk tőle: könnyed, felszínes szórakozást kínál. És egyszer sem ásítottam, ami azt jelzi, hogy ebben a műfajban a film minősítése nem is rossz. Megvan ugyanis benne minden, ami csak kell: csalódás, szerelem, izgalom, három csinos nő, egy (állítólag) jóképű pasi, és egy helyes kislány. Hogy érdemes-e megnézni? Mindenképpen. (Talán.)
Kapcsolódó cikkünk:
Mindenképpen talán - romantikus mese a Francia csók írójától - a mozi előzetesével!
Mindenképpen talán
Eredeti cím: Definitely, maybe
Írta és rendezte: Adam Brooks
Zene: Clint Mansell
Operatőr: Florian Ballhaus
Vágó: Peter Teschner
Szereplők: Ryan Reynolds, Abigail Breslin, Rachel Weisz, Isla Fisher, Elisabeth Banks
Műfaj: romantikus vígjáték
Korhatár: 12 év
Gyártási év: 2007
Forgalmazza: UIP
Országos bemutató: 2008. február 28.
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: