A bakancslista - Jack Nicholson és Morgan Freeman utolsó kalandja
Vadidegenek. Két teljesen különböző világból jöttek, aztán egy váratlan pillanatban útjuk összeért. Ugyanabban a kórházi szobában közölték velük, hogy meg fognak halni. Az egyikük férj, apa és nagyapa. Autószerelő negyven éve. A másik egy munkájának élő, arrogáns milliomos. Aztán egy lista mindent megváltoztat.

Ha tőlem megkérdeznék, tudni akarom-e, mikor halok meg, nemet mondanék. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy tudom, csak erre bírnék gondolni, ez befolyásolná a további életemet. Carter Chambersnek (Morgan Freeman) és Edward Cole-nak (Jack Nicholson) nem volt választása.
A rák nem válogat - Cartert, a szegény autószerelőt és Edward-ot, a milliomos szinglit egyszerre támadja meg. Egy szobába kerülnek, és ezáltal lassan, de biztosan nem csak a szoba lesz közös, hanem a sorsuk is. Könnyen kitalálható, mi következik: bizony, bizony, elkészül a közös bakancslista, telis-tele olyan dolgokkal, ami ezidáig kimaradt a két haldokló életéből. Ejtőernyős ugrás, piramis tetején csücsülés, Himalájára mászás. Kész szerencse, hogy egyikük ugye milliomos, és így nem jelent gondot hétfőn elugrani a Taj Mahal-hoz, kedden és szerdán Egyiptomban vacsizni, hogy csütörtökön már egy kis fakunyhó ablakából bámulhassák a világ egyik leggyönyörűbb hegyét. (Ezzel arra próbáltam célozni, hogy naivság volna azt hinnünk, elég ehhez egy cetli és a nagy elhatározás. Mert hát nem.) Az utazások alatt nem csak magukat, hanem a nézőket is gazdagítják néhány feledhetetlen pillanattal, így például mikor az afrikai szafarin a terepjáró tetejéből kilógva, közösen éneklik a The lion sleeps tonight-ot. Na, az a jelenet nagyon rendben van.
Felemás érzésem van ezzel a filmmel kapcsolatban, mert egyfelől két ilyen színészóriást egyszerre látni a vásznon, igazi öröm, másfelől azonban úgy érzem, sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni A bakancslistából a történet szintjén, mint amennyi végül kerekedett belőle. Persze, a keményebbek is elmorzsoltak néhány könnycseppet, én láttam, de sokkal inkább szólt ez a színészi játéknak, mintsem a forgatókönyvnek, ami valahol félúton elveszítette minden lendületét és egyediségét.

A mellékszereplőknek nincs valami nagy sanszuk A bakancslistában. Mondjuk részben érthető, hogy nem lehetett kirívó egyéniségeket választani két ilyen kaliberű főszereplő mellé. De azért ennél egy kicsivel jobban megerőltethették volna magukat az alkotók. Az egyetlen említésre méltó figura Cole titkára, Thomas (született Matthew, de ezt a nevet főnöke nem kultiválja), őt Sean Hayes alakítja, nem rosszul. Ő az a mindent elintéző, látszólag lázadó, valójában a végtelenségig lojális alkalmazott, aki megszervezi az utazásokat, elkíséri az öregurakat életük utolsó kalandjára.
Talán többet vártunk volna a rendezőtől, Rob Rainer-től, aki olyan filmeket jegyez, mit a Kísért a múlt, az Elvált nők klubja, vagy az Egy becsületbeli ügy. Azonban a sok hiba és klisé ellenére mégis van valamiféle báj ebben a filmben, nyilván elsősorban a színészeknek köszönhetően, a halállal mosolyogva szembenéző két öreg történetében, ajánlott is a megtekintése, egyszer. És a hangsúly az utolsó szócskán van.
A bakancslista
Eredeti cím: The Bucket List
Rendező: Rob Rainer
Forgatókönyv: Justin Zackham
Operatőr: John Schwartzman
Zene: Marc Shaiman
Vágó: Robert Leighton
Főbb szerepekben: Jack Nicholson, Morgan Freeman, Saen Hayes, Beverly Todd
Műfaj: dráma
Hossz: 97 perc
Gyártás éve: 2007
Forgalmazza: Intercom
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:
regisztrált
regisztrált