Út a vadonba - Nincs új út a Nap alatt
Értem én a történet eszmeiségét. Értem, hogy hogyan lesz menekülésből egy cél hajszolása, hogy a mindenek felett álló magány hogyan alakul lassan hiányérzetté, hogy mindenkiben benne van az ösztön, csak a többség elfojtja. De az út szimbolikája olyan közhely, amin nagyon nehéz új fogást találni. Ez a bravúr az Út a vadonba alkotóinak sem sikerült.
A magányos part mámorít vadul;
Itt nem zavar senki, csupán a mély
Tengerárnak dörgő dala dúl
Szolga az ember, s a természet úr."
(Byron)
Bár a történet valós alapokon nyugszik - talán egyedül ez a tudat adja különleges mivoltát -, és mondanivalója alapvetően egy minden ember gondolatai közt megbúvó vágyat fogalmaz meg (a szabadság vágyát); bár a több, mint két óra alatt olyan gyönyörű tájakat, olyan képeket látunk, amiért már megéri megnézni a filmet, valami valahogy mégis hiányzik. Hiányzik az a plusz, az a más, amitől azt mondhatnám: igen, igen, és aztán rezignáltan bámulnék a távolba. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a várt hatás jócskán elmarad.
Cristopher McCandless (Emile Hirsch) az egyetemről éppen kikerült, ifjú reménység, szülei alig várják, hogy megkezdje életét az elvárások taposómalmában, a társadalom jeles tagjaként. Nem is sejtik, hogy fiuknak egészen más tervei vannak. Vagyis konkrétan egy: Alaszka. Nevet változtat (Alexander Supertramp-ként mutatkozik be az úton mindenkinek, a vezetéknév második fele egyébként "csavargót" jelent), és eltűnik. Lázad, ahogy legszívesebben mindannyian tennénk, de nem tesszük.A film lassan a miértekre is megadja a választ: széteső család a boldogság illúziója mögé rejtve, és meg nem értettség. Ennyi elég ahhoz, hogy a fiú hátat fordítson, és egy álom nyomába eredjen. Az úton véletlenszerűen halad, mondhatni sodródik, hol szó szerint, a folyón egy kenuban, máskor hippik társaságában, vagy éppen aratómunkásként próbálja ki magát. Elvei szerint a hatalom és a pénz eredendően rosszak, éppen miattuk olyan beteg a társadalom, amilyen. Az otthoni példa is ezt igazolja, és az útja során sem tapasztal mást. Azonban azok az emberek, akikkel a vándorlás alatt találkozik, hatnak rá, ki így, ki úgy, de mégis egytől egyig befolyásolják. Rainey (Brian Dierker) és Jan (Catherine Keener), a már emlegetett hippik, afféle szülőpótlékként jelennek meg, de nem a hagyományos értelemben, hiszen ők is vándorok.
A különbség köztük és Chris között, hogy ők közösen próbálják méltón megünnepelni az életet, hogy számukra a magány, amit a fiú úgy áhít, legfeljebb egy riasztó jövőkép része. Ők közösségben élnek, ahogy Tracy (Kristen Stewart) is, még ha ez a közösség nem is fedi a megszokott társadalom-fogalmat. Tracy az első szerelem-szerű valami Chris életében. Azért mondom ezt ilyen nyakatekert módon, mert az a szokatlan helyzet, hogy a fiút nem nagyon érdekli az ellenkező nem - na nem mintha tudnánk bármi egyéb vonzalmáról, egyszerűen csak fontosabb dolgai is vannak, mint a szerelem. Például eljutni Alaszkába. Az utolsó fontos állomás vándorunk életében egy öregember, Ron Franz (Hal Holbrook), aki éppen olyan egyedül van a világon, mint ő maga, elveszítette családját, azonban ahogy egy kicsivel közelebb engedi magához Christ, rájön, hogy mennyire hiányoznak neki az emberi kapcsolatok. Tőle tanulja a legnagyobb igazságot hősünk, bár erre nem ébred rá azonnal, csak jóval később, a vadonban: a boldogság csak akkor ér valamit, ha megoszthatjuk másokkal.
Nem látom világosan annak a funkcióját, hogy a filmet fejezetekre osztották. Főleg, hogy - mint valami fejlődésregényben - ifjúkor, serdülőkor és férfikor elnevezést kaptak, és ami a legrosszabb, hogy az utolsó címe a bölcsesség megszerzése (vagy valami ehhez hasonló), aminél direktebb dolgot nehéz volna elképzelni. Kedves gyerekek, a hős ebben a részben elnyeri a tudást, ami után vágyódott, bár sajnos túl későn ébred rá, hogy mi is igazán fontos az életben, jó éjt. Rettenetes, hogy nem dönthetem el magam, hová teszem az eseményeket, hogy így a számba rágják, mit kell gondolnom. Szabadságot akarok, mint Chris. Na jó, annyira azért nem.A film Jon Krakauer regénye alapján készült, mely 1998-ban, vagyis immáron tíz esztendeje jelent meg. Talán felmerülhet a kérdés, miért vártak a moziváltozattal ennyi ideig, ám erre egészen kézenfekvő a válasz: nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy Chris McCandless története igaz, vagyis Sean Penn-nek, a forgatókönyvírónak és rendezőnek el kellett nyernie a család beleegyezését. Mikor Chris hozzátartozói elérkezettnek látták az időt, maguk keresték meg Pennt, és végig közreműködtek a film készítése során. A rendező bejárta ugyanazt az utat, amelyet Chris, látta a tájakat, beszélt az emberekkel, akikkel a fiú találkozott. Talán éppen ezért, a film képi világával kapcsolatban csak pozitív megjegyzéseink lehetnek.
A természetet a maga megfoghatatlan csodálatosságában ábrázolja, egyszerre kegyetlen zsarnokként, és adakozó jótündérként. A gyönyörű képekhez ráadásul varázslatos zene társul, ugyanis nem kisebb személyt tisztelhetünk a dalok szerzőjeként, mint Eddie Vedder-t, a Pearl Jam frontemberét. (Az Into the Wild című album egyébként Vedder első szólólemeze, melyet Golden Globe-díjra jelöltek, a Guaranteed című szerzemény pedig el is nyerte a legjobb dalnak járó Arany Glóbuszt.)Az Út a vadonba egy szép film. Egy olyan fejfa, melyre egy kalandvágyó ifjú életének állomásait vésték, tisztelgés a szabadság eszméje előtt. Ez a film emléket állít egy vándornak, s bár az út szimbolikáját a korábban is ismert keretek között tartja, talán mégis meg tudunk feledkezni arról, hogy ilyen értelemben nem mond újat. A látvány, és a valóság ilyen mértékű közelsége meglágyítja a szívet, és főhajtásra kényszerít - még akkor is, ha az Út a vadonba nem egy kiemelkedő filmtörténeti alkotás.
Út a vadonba
Eredeti cím: Into the Wild
Rendezte/forgatókönyv: Sean Penn
A film Jon Krakauer regénye alapján készült.
Operatőr: Eric Gautier
Zene: Eddie Vedder
Vágó: Jay Cassidy
Főbb szerepekben: Emile Hirsch, Brian Dierker, Catherine Keener, Kristen Stewart, Hal Holbrook
Műfaj: dráma
Hossz: 140 perc
Gyártás éve: 2007
Forgalmazó: UIP Duna Film
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:
regisztrált