Kis Vuk támad a mozikban - valaki mentsen meg!
Sosem hittem volna, hogy gyerekkorom kedvenc figuráját, Vukot, a kis vörös rókát egyszer így kell látnom: bárgyú tekintettel, 3D-ben, amint mókusok dobálják mogyoróval egy fa tetejéről. "Jön, lát, győz, fut" - így hangzott Szenes Iván és Fényes Szabolcs Vuk-dalának egy sora; nos, a Kis Vuk esetében nyugodtan elhagyhatjuk a "győz" szócskát. Viszont eltűnni hipp-hopp fog, reméljük.
A történet annyira sablonos, amennyire lehet: gonosz cirkuszosok jönnek az erdőbe, akik erdei állatokat fogdosnak, köztük Vukot is (mármint a régit, aki időközben felnőtt), és összeeresztik őket a szelídített cirkuszi állatokkal. Így találkoznak a szabad és a fogságban élő rókák, van majom, és pösze oroszlán (aki egyébként az egész film egyetlen mosolyogtató karaktere), nem nehéz kitalálni, hogy szökés lesz ennek a vége. Kis Vuk igyekszik kiszabadítani apját, továbbá szerelembe esik az egyik cirkuszi rókával, akit igen szerencsétlenül Ibisz névre kereszteltek; de hogy egy kicsit az emberekről is beszéljünk, van kisfiú tolószékben, fedélzeti számítógéppel, persze ő a jó, aki segít Kis Vuknak. Ó, és végül persze járni fog, és ő is szerelmes lesz, nyilván ezt is sejtettük előre. Muszáj megemlítenünk még ezen felül a robotkezű cirkuszigazgató nénit, aki a főgonosz,
és aki nemes egyszerűséggel Rokinak becézi a korábban emlegetett mozgássérült kisfiút - nem akarom elhinni, hogy ez valóban az, aminek hallatszik, vagyis a rokkant kifejezés minimum bántó rövidítése. Pedig. No, akkor a történetet ezzel röviden össze is foglaltuk, persze nem részletekbe menően, hátha valakinek ne adj’ isten mégis kedve támadna megnézni.A karakterek mellett sem mehetünk el szó nélkül. Alapvetően nem tiltakoznék az ötlet ellen, hogy legyen egy rapelő varjú, Kárkár (természetesen Ganxsta Zolee hangján szólal meg), ha már aktualizálni akarnak mindenáron, ez akár jól is elsülhetett volna. De nem. Valahogy ugyanis annyira nem illik sem a környezetbe, sem a történetbe ez a varjú, hogy gyakori feltűnése leginkább erőltetett és zavaró. Vuk (Gálvölgyi János), igen, a mi Vukunk nem jut túl nagy szerephez, hiszen ez a történet kevéssé szól róla, inkább az ifjabb nemzedékről, térjünk is át rájuk nyomban.
Kis Vuk karakteréről először valami olyan jut eszembe, amit nem bír el a papír, aztán második nekifutásra szánakozva tekintek erre a suta, ostoba, hiteltelen figurára, akinek a hangját Csőre Gábor kölcsönzi, ami szintén nem válik előnyére. Ibisz, a rókalány (Román Judit) dettó, csak neki zöld a szeme, és csábosan hosszú szempillája van. Az emberi karakterekre nem térek ki külön-külön, mert egyszerűen nincs köztük olyan, akit kiemelhetnék, mindegyik egyformán szörnyű. Ráadásul a Kis Vuk nem őrzi a Dargay-rajzfilm hagyományát, és egész valójukban megmutatja a simabőrűeket - de bár ne tenné. Kidolgozatlan figurák ezek, olyanok, mintha egy playstation játékból léptek volna elő, egy pillanatig sem tudjuk szeretni őket, nem kerülnek közel, nem érintenek meg. Az egész animációra igaz egyébként, hogy az első gondolat vele kapcsolatban (az "úristen" után), hogy a végtelenségig igénytelen, a látvány kezdetleges, mintha az animátorok lemaradtak volna cirka tíz évvel saját koruktól. Ez nyilván valamiféle gőg, ami egyébként általában jellemzi a magyarokat - bár a költségvetés (1,4 milliárd Forint!) nagy részét külföldi tőke adja, a filmen mindent magyarok csináltak. Talán olykor nem ártana félretenni a büszkeséget, és jó lett volna egy-két szakemberrel konzultálni, mielőtt ezt kiadják a kezükből. A film egyébként egész Európának készült, de őszintén szólva el nem tudom képzelni, hogy ezt a kivitelezést elfogadhatónak tartják majd határainkon kívül. Mert hogy itt sem elfogadható.
Hogy a rettenet megtestesüljön kicsit, felidéznék egy jelenetet, melyben Vuk (az idősebb) beszédet mond a cirkuszi állatoknak, hogy elmagyarázza nekik, a szabadság a legfontosabb dolog a világon. A beszéd végén nemes egyszerűséggel, és a lehető legkomolyabban így szól: "Most forduljatok egymás felé, és mondjátok: testvér!" - a mozi felhördül, emberek egymás felé fordulva testvért kiáltanak, ez már a végső kétségbeesés jele. Pedig a betétdalokról még szó sem esett. Ugyanis azok is megérnek egy misét (vagy egy temetést?). Egyrészt teljesen indokolatlan pillanatokban csendül fel egy-egy nóta, ráadásul pedig mind, kivétel nélkül hihetetlenül nyálba hajló. Sőt, nem csak hajlik, csöppen. A dialógusok egyébként a legjobb indulattal is egyszerűek, a párbeszédekből hiányzik a lendület, az elevenség, mintha egy lebutított világba csöppennénk.Nem csoda hát, hogy Dargay Attila, az eredeti Vuk rajzfilm készítője elhatárolódott a produkciótól, és nem adta hozzá sem nevét, sem az eredeti karaktereket semmilyen formában. Bár Gát György, aki egy személyben forgatókönyvíró, rendező és producer, korábban próbálkozott a jogok megszerzésével, elutasító választ kapott. A film egyébként egy évet késett az eredetileg beharangozott időponthoz képest, talán kellett volna még egy kis idő, hogy az alkotók átgondolják, biztosan vállalható-e a Kis Vuk. Mert szerintem nem az. Soká fog tartani, míg kiheverem azt a sokkot, amit ez a film okozott.
Kis Vuk
Rendező: Gát György
Animációs rendező: Uzsák János
Forgatókönyv: Gát György, Dóka Péter
Dramaturg: Gát Anna, Bánki Iván
Zene: Som Krisztián
Műfaj: animációs film
Hossz: 80 perc
Gyártás éve: 2007
Hangok: Gálvölgyi János, Csőre Gábor, Gubás Gabi, Kulka János, Dörner György, Bodrogi Gyula, Reviczky Gábor, Borbás Gabi, Ganxsta Zolee
Bemutató: 2008. április 17.
Forgalmazza: Budapest Film
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:
regisztrált
regisztrált
Na, ezt se nézem meg.
Fekete István forog a sírjában...
Bazz, minek minden klasszikusnak csinálni valami rémes folytatást?
Ekkora baromságot...
regisztrált
regisztrált