Fliegauf Benedek: Csillogás - A halál előtt vagy az élet után?
Fliegauf Benedek új filmje, a Csillogás a rendező összes eddigi munkájával együtt januárban megjelent DVD-n. A film díszbemutatójára december 3-án a budapesti Művész moziban került sor, az alkotó életművét bemutató retrospektív filmhét keretében. December 18-tól pedig folyamatosan vetíti a Tabán.
Ahogyan azt már első rövidfilmjének, a Beszélő fejeknek a címe is mutatja, a rendezőt mindig is foglalkoztatta a kérdés: vajon lehet-e a nézőt lebilincselő, izgalmas filmélmény abból, ha fogunk néhány szereplőt, berakjuk őket egy üres szobába, majd hagyjuk, hogy beszéljenek. Fliegauf több filmje - még a leginkább "közönségbarátnak" nevezhető Dealer is - bizonyítja, hogy a válasz egyértelmű igen.
Alkotójuk meggyőződése ugyanis, hogy a legtöbb ilyen "beszélő fejes" film esetében az a baj, hogy amit a szereplők elmondanak, unalmas, közhelyes vagy érdektelen szokott lenni. Ez a kritika semmiképpen nem érheti a legújabb opusz, a Csillogás szereplőit, akik olyasvalamit igyekeznek megosztani a nézővel, amiben (vagy legalábbis valami hasonlóban) egyszer mindenkinek része lesz. Három interjúalany - köztük Nádas Péter író - beszél a klinikai halál állapotában megtapasztalt élményeiről. Mindezt filmnyelvileg abszolút minimalista stílusban ábrázolja a mű: fekete műtermi háttér előtt, közeliben mutatott arcok, fix kameraállásban, vágóképek vagy egyéb vizuális effektek nélkül.
A hatvan perces riportfilmmel Fliegauf visszatért 2001-es, Feldmár András pszichiáterről készített Van élet a halál előtt? című filmjének műfajához. A Feldmár-film és a Csillogás nemcsak a formai hasonlóságok miatt alkot párt. Mindkét munka témája a halál és az újjászületés: míg Feldmár egyik legalapvetőbb gondolata, hogy az élet nem más, mint halálok és újjászületések sorozata (például a házasságkötés vagy a gyermekvállalás velejárója szerinte az, hogy meg kell halnia addigi "egoisztikus" énünknek, és "mi"-ként kell újjászületnie), addig a Csillogás hősei olyan emberek, akik szó szerint átélték a halált, majd valóban visszatértek onnan.
A Csillogás három szereplője (Nádas Péter író, Dobronay László tévés rendező-operatőr és Gesztelyi Nagy Judit fuvolaművész) eltérő személyiségű emberek, ebből adódóan elbeszélésmódjuk, halálközeli-történeteik is különböznek. Annyi azonban biztos, hogy mindhárman magával ragadó, karakteres riportalanyok, elbeszéléseik érdekesen egészítik ki egymást. Az eltérő megközelítésmódok ellenére, történeteikben sok az átfedés. A legfontosabb hasonlóság az, hogy meglepő módon mindhárman arról számolnak be, semmi félelmetes vagy rossz nem volt "odaát", sőt életük legcsodálatosabb tapasztalatának tartják.
"Semmi sem fájt, és azt éreztem, hogy mindenben benne vagyok én" - fogalmaz például Gesztelyi. Mindegyik beszámolóban említésre kerül továbbá a film címét adó csillogás: Nádas például opálos csillogásról, míg Dobronay szürkés-ezüstös fényről mesél. Fontos hasonlóság ezenkívül, hogy a történtek hatására mindhárman megváltoztak. "Hidegebb lettem, végletesebben fogalmazok. Bizonyos élethazugságokba már nem megyek bele" - mondja például az író. "Régen rossz ember voltam, még ha más nem is vette észre" - vallja be László. Juditnak pedig, akivel gyerekkorában történt a baleset, később egyfajta megvilágosodás-élményben volt része, amelynek hatására zen buddhista szerzetes lett.
Az alkotó szavaival a film íve egyfajta "spirituális ív": a legobjektívebben fogalmazó alany felől (Nádas Péter) közelít a legszubjektívebb, némiképp az élményben még mindig benne élő elbeszélő felé (Gesztelyi Nagy Judit). A Csillogás legnagyobb erénye a kiváló szereplőválasztáson túl az a mindvégig érezhető, tudatos szerzői szándék, amely szigorúan távol tartja magát mindenféle érzelmi hatáskeltéstől. A szerkesztésnek köszönhetően a narráció megmenekül az érzékeny témát egyébként nagyon is veszélyeztető közhelyes viszonyulástól. A halálban átélt tapasztalataikon kívül szinte semmi mellékes információt nem tudunk meg a szereplők kilétéről, magánéletéről, foglalkozásáról. A kihagyásos elbeszélő-szerkezet eredménye, hogy a befogadó kizárólag a pszichében játszódó, belső történésekre koncentrálhat, amelynek következtében ellentmondásos, egyszerre hátborzongató és mégis megnyugtató élményben lesz része. A csöppet sem könnyed téma végeredménye egyáltalán nem egy "fekete" film. Bár koncentrációt kíván a nézőtől, cserébe valami olyasvalamivel ajándékoz meg, ami felbecsülhetetlen: segíthet leküzdeni az emberi végesség okozta szorongást.
***
Csillogás
Szereplők: Dobronay László, Geszelyi Nagy Judit, Nádas Péter
Rendező: Fliegauf Benedek
Producer: Muhi András
Operatőr: Lovasi Zoltán
Hossz: 60 perc
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:
regisztrált
regisztrált
regisztrált
regisztrált
regisztrált
regisztrált
regisztrált
regisztrált
regisztrált
regisztrált