2009. február 17.Árendás Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Frost/Nixon - A képernyő hatalma

Ron Howard Oscar-díjas rendező (Egy csodálatos elme, A Da Vinci-kód) gondolt egy merészet és vászonra vitt egy Londonban és New York-ban egyaránt sikeres, ám de sokak szerint felettébb képernyő-képtelen színdarabot. Ahogy a bevételi adatok is igazolják, rendezőként és producerként egyaránt nagy vállalkozás volt ez részéről.

A film az USA-ban még a gyártási költségeit sem hozta be, de ez semmiképpen nem a film hibája. A Frost/Nixon élvezetéhez ugyanis szükséges némi általános tájékozottság, megkockáztatom, a teljességhez túl kell látnunk a történeten és észrevenni a ma is aktuális mondanivalót. Az alap, amelyre Ron Howard történetét ráépítette nem más, mint politikai közélet és televíziós nyilvánosság hatalmi harca, amelyben a győzelem néha triviálisnak tűnő apróságokon múlik.

Richard Nixon viszonya a televízióhoz egész karrierjét meghatározta. 1960-ban jegyzi a történelem azt az első igazi televíziós elnöki tévévitát, amely a mai napig köztudottan döntő hatással van a mindenkori választások kimenetelére. Ezt azonban akkor Nixon még nem látta be, a stúdióba megérkezve visszautasította a sminkelést, kényes pillanatokban zsebkendővel törölgette izzadó arcát és testtartása feszültséget sugárzott. Hiába nyerte meg felkészültségével a rádióhallgatókat, a televíziós szimpátiaversenyben alul maradt a vizuális megjelenésre tudatosan készülő Kennedy ellen. Későbbi megválasztásakor már sikeresen használta a televíziót, s lemondása után szintén azt tervezte, hogy egy könnyen manipulálható showman műsorában rehabilitálja majd megtépázott tekintélyét. David Frost azonban kemény ellenfélnek bizonyult.

A film tehát megtörtént eseményeket dolgoz fel, néhol kronologikus, máshol ál-dokumentarista stílusban mutatja be, hogyan készült Sir David Frost 1977-es történelmi erejű mélyinterjúja Richard Nixonnal. A Watergate botrány miatt lemondásra kényszerült amerikai elnökkel folytatott beszélgetés az amerikai televíziózás történetének egyik legnézettebb műsora lett - négy estén összesen 45 millió tévénéző követte figyelemmel -, s sokkal többről szólt, mint amennyit a színfalak látni engedtek.

A főszereplők kiválasztása kézenfekvő volt, a két angol aktor 2006-óta a színdarabban alakította Nixon és Frost karakterét. Mindketten valósággal együtt lélegeznek a szereppel, Frank Langella arcjátékát nézve hosszú pillanatokra magunk mögött hagyjuk a valóságot, átérezzük a zord felszín alatt kavargó kétségeket. Nixonban a rejtőzködő morális labilitás ideológiai és világnézeti szilárdsággal párosul. Személyes véleményem szerint az Oscar - jelölés ezért az alakításáért akár díjra is válhat. Michael Scheen szintén élete egyik nagy teljesítményét nyújtja, beszédes gesztusaival mintegy narrálja az egész történetet. A mellékszerepekben pedig olyan nagyszerű színészek tűnnek fel, mint Oliver Platt, vagy a Nixon testőrét, és egyben leglojálisabb emberét alakító Kevin Bacon.

A film nem cselekménycentrikus, inkább a háttérben rejtőző emberi sorsokat, lelki változásokat veszi górcső alá. Két élesen különböző karakter küzdelmét követhetjük nyomon, akik ugyanazon érem két oldalát testesítik meg. Riporter és alanya egyaránt saját szamárlétrájuk legmagasabb fokáról hulltak a mélybe, s csatájuk tétje közéleti megítélésük, vagyis a jövő. A film tele van gondolati párhuzamokkal. Az interjúk előrehaladtával a volt elnök egyre változó arcait ismerhetjük meg. A rendező dicséretére legyen mondva, hogy bár árnyaltan és érzékletesen mutatja be Nixont, közben ránk bízza a végső döntést, milyen ítéletet mondunk a bűnei árnyékában meghúzódó emberi lényről. Frost szakmailag alábecsült, gyarló jelleme mögött pedig fokozatosan megcsillan az igazi tehetség, ezáltal megszületik a társadalmi érdekek elhivatott védelmezője, az amerikai újságíró ideálja, a watchdog. Hálás történet, komoly köntösben.

Az idei Oscar gálán legjobb film, legjobb rendező (Ron Howard), legjobb férfi főszereplő (Frank Langella), legjobb vágás és adaptált forgatókönyv kategóriákban versenyző alkotás méltán áll be azon történelmi fikciók sorába, amelyekből nem szégyen tanulni sem.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei