2009. március 19.Ulveczki Linda
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Gegenüber - Kínzó együttlét

2009. januárjában került a magyar mozikba a Jan Bonny által rendezett Kínzó együttlét című színes, feliratos, német filmdráma. Az alkotás sokkolta az arra kíváncsi nézőket, pedig a film nem tett mást, csak bemutatta azt az igazságot, amely általában rejtve marad a mindennapokban. Egy család életébe reális betekintést ugyanis ritkán nyerhetünk.

Georg és Anne Hoffmann látszólag békés életet élnek. Gyermekeiket felnevelték, egyetemre küldték, van állásuk, amit szeretnek, szép lakásuk, ahol boldogan tengethetik mindennapjaikat. Ez az alapfelállás, amiből egy kívülálló arra következtetne, hogy bár igen régóta házasok, mégis boldogok. Csakhogy az idilli történet kezd durvává, már-már véressé válni, amikor Anne, az általános iskolai tanárnő már nem képes uralni dühkitöréseit, és minden női báját eldobva, egyik napról a másikra ütlegelni, rugdosni, bántalmazni kezdi férjét.

Georg, aki a rendőrség kötelékében csendesen és tisztességtudóan végzi a dolgát, mindezt szó nélkül tűri. Felesége minden lehetséges eszközt megragad, hogy megalázza, megbántsa, porig tiporja társát, aki jó férj látszatát erőltetve magára, csak meg akarja oldani életüket. De Anne egyre agresszívabbá válik, a dolgok pedig elfajulnak.

Ez a röpke másfél órás film az érzelmek széles skáláját képes kihozni a nézőből. A kissé vontatott történet képi világával, a színészek abszolút reális játékával tökéletesen érzékelteti a család keserű, szürke, reménytelen valóságát. A film folyamán persze kiderül egy és más, amely által magyarázhatóvá válik Frau Hoffmann viselkedése, de ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük ennek a súlyos végkifejletnek a valódi okait, mélyebbre kell ásnunk.

Mennyi keserűség gyűlhet fel a házastársakban az együtt töltött hosszú évek alatt. A sok elhallgatott probléma, ki nem mondott vélemény, feleslegesen és értelmetlenül hozott áldozat, bizonyos idő után eltorzítja a személyiség eredeti felépítését, helyes ítélőképességét, értékrendjét. Ha két ember összeházasodik, valahogy automatikusan azt gondolják, hogy a másik teljes odaadással, feltétlen elszámolási kötelezettséggel, saját élete, álmai, vágyai feladásával tartozik a másik felé. Mintha valami rejtett szimbiózis alakulna ki a két fél között, ami automatikusan megalkotja a kapcsolatban lévő hierarchiát. És az kerül "felülre", aki erősebb. Az dirigál a másiknak, hatalmaskodik minden egyes tettén, vagy mondatán, amit a másik persze szó nélkül eltűr.

Megszűnik az önálló akarat, az önbecsülés, férfiak esetében a büszkeség csorbát szenved. Bár ez valószínűleg a másik félnek sem jó. Hiszen egy nő alapvető vágya, hogy felnézzen arra, aki mellett él. És ha a szeretett hős veszít bájából, beletörődik abba, amiben él, vagy belekényelmesedik a helyzetbe, hogy mindig kiszolgálják, automatikusan elveszíti a nő szemében férfiasságát. És akkor jön az, hogy majd én elintézek mindent drágám! Ettől kezdve a férfi csupán egy szükséges rossz lesz a háztartásban, aki jobb esetben legalább a pénzt hozza. Bár Georg még erre sem volt képes, hiszen ahogy a történések zajlanak, úgy körvonalazódik egyre világosabban Anne szüleinek korlátlan hatalma felettük. Ők fizetik a lakásuk törlesztőrészletét, gyermekeik iskoláját, és éppen ezért teljes jogot formálnak arra, hogy terrorban tartsák lányukat, azzal, hogy lépten-nyomon emlékeztetik arra, mennyire szerencsétlen az élete. A folyamatos megfelelni akarás pedig csak súlyosbítja a nő elfojtott agresszivitását, amit szintén a férjén él ki.

Gyarló dolog ilyet mondani, de az egész helyzet annyira szánalmas. Valahogy az egész film alatt azt várja a néző, hogy mikor áll már végre a férfi a sarkára, és ha nem is üt vissza, de legalább visszaszerzi méltóságát a neje előtt, és minimum kiosztja, majd elhagyja. Nem ez történik. Erőszak ugyanis erőszakot szül.

A film bemutat, érzékeltet, de nem ad valódi megoldást a problémára. Számtalan olyan hírrel találkozunk, hogy a családfő bántalmazza a feleségét, rosszabb esetben a gyerekeit is. Az ehhez hasonló eseteknek még mindig csak a töredéke kerül a nyilvánosság elé. Egyrészt azért, mert szégyellik a nők, másrészt félnek a megtorlástól. Amennyiben egy férfival történik ugyanez, szinte biztos, hogy sohasem derül ki. Pedig ezek súlyos problémák, amikről beszélni kell, és kezelni kell, mert tragédiához vezethetnek. Az elfojtott indulatok előbb vagy utóbb felszínre törnek, és ha képtelenek azok kordában tartására, vagy megfelelő módú levezetésére, egy életre szóló sérülést okozhatnak. És igen...el lehet jutni egy olyan pontra is, ahonnan már nincs visszaút.

***


Kínzó együttlét
Eredeti cím: Gegenüber
Rendező: Jan Bonny
Főszereplők: Matthias Brandt, Victoria Trauttmansdorff, Wotan Wilke Möhrig
Játékidő: 100 perc

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei