2009. március 20.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Százszorszépek: Thelma és Louise kalandjai Csehországban

Két fiatal lány a napon süttetve magát mi másról is beszélgethetne, mint arról, hogy a világ romlottsága ellen csak úgy védekezhetnek, ha maguk is romlottak lesznek. Meg is tesznek mindet ennek érdekében: öregurakat vernek át, lopnak és megbotránkoztatják az embereket viselkedésükkel. Teszik mindezt 73 percen keresztül, Buňuel féle elvont stílusban.

A cseh újhullám avantgardista felfogású modellből lett rendezőnője, Věra Chytilová 1966-ban készítette filmjét két unatkozó lányról, akik nem tudnak mit kezdeni az életükkel, a szabadságukkal és ezért értelmetlen és hasztalan dolgokkal szórakoztatják magukat a mindennapokban.

Romboló életmódjukat nem is lehetett volna jobban érzékeltetni, mint az akkortájt oly népszerű montázstechnikával, hiszen a filmben szürreálisan, ám sajnos gyakran érthetetlen módon lépünk át egyik jelenetből a másikba. A filmnyelvi újító szándék a Százszorszépek esetében a történet rovására ment, és hiába tekintik ma a cseh filmművészet egyik jelentős alkotásának, az új dramaturgiai nézőpont és a filmtechnikai újítások mértéktelen használata miatt az élvezeti értéke ma már jelentősen csökkent.

Láttunk már kiemelkedő alkotásokat a fiatalok értelmetlen destruktív életmódjáról, például, hogy csak a legjelentősebbet említsem ezek közül, Stanley Kubrick Mechanikus narancsát. Ott kaptunk egy kerek történetet, s erős volt benne a társadalomkritika is, jelezve ezzel, hogy a hiba valójában a világban van, s nem az egyénekben, akik még kiforrott éntudattal sem rendelkeznek.

Mégha a Százszorszépek női oldalról közelíti is meg a témát, itt is ugyanúgy jelen van a mások kínzásában lelt öröm. A két lány nagy kedvvel használ ki idős urakat (akik persze meg is érdemlik, hiszen fiatal lányokat hajkurásznak a feleségük helyett). Meghívatják magukat ebédre, majd elkísérik őket a vasútállomásra, de az utolsó pillanatban leugranak a vonatról, s hagyják a pórul járt öregembereket hazautazni egyedül, utána pedig jót nevetnek az átvert mamlaszokon.

Hedonista életvitelük természetesen nem vezethet semmi jóra. Mértéktelenül esznek, isznak és csalnak. A vécés nénitől lopnak pénzt, és még csak szemernyi lelkiismeretfurdalásuk sincs tetteik miatt. Ki vannak éhezve az ingerekre és játéknak tekintik a határok feszegetését. Az egyikük látszólag öngyilkosságot kísérel meg: kiengedi a gázt és az ágyon fekve várja a halált. Aztán hazajön a másik lány, aki csak azt kérdezi tőle, ki fogja majd kifizetni a gázszámlát. Persze az egész szituáció komolytalan, hiszen hiába ömlik a gáz, az ablak nyitva van a lakásban, tehát ez is csak egy ostoba játék. Mint ahogy játék az is, amikor kolbászt sütnek a szobájuk kellős közepén, vagy amikor ollóval vagdossák egymást, mint a papírmasé figurákat szokás.

A burleszkre hajazó jelentek során át végül a lányok az utolsó percekben, melyek A nagy zabálás legjobb jeleneteit jutatják eszünkbe, egy óriási terített asztalnál találják magukat, ahonnan válogatás nélkül tömnek magukba mindent, majd széttörik a tányérokat, az asztalon rögtönzött divatbemutatót tartanak, belelépnek minden ételbe és végül a nagy csilláron hintáznak gyerek módjára. Ez a rész egyébként ismerős lehet a Hair című filmből is. Ott Berger rondít bele az arisztokraták ebédjébe, nem kímélve senkit és semmit. Mindkét filmnél a jómódúak mérték nélküli élvezeteinek kifigurázását és egyúttal értékrendjük egyszerű eszközökkel történő megtámadhatóságát jelképezi. A Százszorszépek végén azonban a csillár az asztalon fekvő két lányra szakad, akik éppen pihennek, miután eltakarították az előző esti maradványokat. Hiába bánják hát meg tetteiket, végül ezeknek súlya a nyakukba szakad.

Ha másért nem is, de azért még mindenképpen érdemes ma is megnézni ezt a filmet, mert képet kapunk arról, hogy az 1968-as prágai tavasz előtt milyen ellentét jellemezte az országot, melyben régi és új feszült egyre erősebben egymásnak, s ahol gyakorlatilag a fiatalok robbanásra kész bombaként várták a változásokat.

A ma 80 éves Věra Chytilová egyike volt azoknak, akik egyéni látásmódjukkal megújították a cseh filmezést. A még ma is aktív rendezőnőt 2000-ben a Karlovy Vary-i filmfesztiválon életműdíjjal tüntették ki munkásságáért.

***


Százszorszépek
Készült: 1966
Eredeti cím: Sedmikrásky
Rendezte: Věra Chytilová
Forgatókönyvíró: Věra Chytilová, Pavel Jurácěk
Operatőr: Jaroslav Kučera
Szereplők: Jitka Cerková, Ivana Karbanová, Julius Albert
Játékidő: 73 perc
A DVD-t forgalmazza: Mokép-Pannónia Kft.
Extrák: filmajánlók (Limonádé Joe, A bolond királynő, Pacsírták cérnaszálon, Sörgyári capriccio)
Nyelvek: magyar, cseh

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei