2009. június 2.Szíjjártó Anita
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Miért éppen Minnesota? - Tápiókás téli szerelem

A cím hallatán eszünkbe juthat a '90-es évek elején - itthon és hazájában is - hatalmas népszerűségnek örvendő Miért éppen Alaszka? című amerikai sorozat. A fordítók valószínűleg nem véletlenül adták ezt az igen találó címet, hiszen mind az alapstory, mind a végkifejlet kísértetiesen hasonlít "mintájára".

Lucy Hill (Renée Zellweger) Miamiban élő üzletasszony, aki - ahogy ez a hollywoodi filmekben lenni szokott - minden tekintetben tökéletes: nemcsak szép, de okos is, karrierista lévén csak a munkájának él, s mindent megtesz, hogy a ranglétrán feljebb csúszhasson. Éppen emiatt elvállal egy nem túl ígéretes munkát: az Isten háta mögötti kisvárosban, Minnesotában kell átszerveznie a helyi tejgyárat. Eleve bukott vállalkozásnak tűnik, s nemcsak a város, de a fogadtatása is igen hűvösre sikeredik. A jég azonban lassacskán olvad, az emberek kezdik elfogadni a mi Lucynket, ő pedig megtalálja azt, amire nem is tudta, hogy vágyott...

Lovestory jéggel. Így lehetne röviden összefoglalni a filmet. Lucy a gyönyörű napsütötte - Toscana helyett - Miamiból hirtelen egy eldugott, fagyos kisvárosba csöppen, ahova természetesen nem önszántából utazott. Kinek lenne kedve elcserélni a tengerpartot egy jeges tóra? Igen, Lucynek sem volt, de a munka, az munka. Már rögtön a film elején sejthetjük, hogy nem sok jóra számíthat a városban, hiszen kiderül, hogy mi lett az előző "puccos városi üzletemberek" sorsa - kolbászhalál, hűtőkamra, mint egy igazi horrorfilm. De a szakavatott néző persze tudja, hogy a csinos Lucy esetében a kezdeti nehézségek után minden jóra fordul.

A film láthatóan épít a kisvárosokat érintő, jól ismert pozitív és negatív sztereotípiákra: az emberek kedvesek egymással, mindenki szeret mindenkit, segítenek társaiknak a bajban, olyan az egész, mint egy nagy család. Ám a nagyvárosból érkező "idegent" távolságtartással fogadják, úgy érzik, hogy csak azért jön, hogy megbontsa a városka békés nyugalmát, s mint valami gonosz varázsló, rontást hozzon rájuk. Ezeken túl a lakók személyisége is egyfajta előítéletet közvetít: rendkívül egyszerűek és néha kicsit bugyuták is. Gondoljunk csak a tápiókája titkát görcsösen őrző Blanche Gundersonra (Siobhan Fallon) (már a neve is mutatja, hogy fehér, azaz mérhetetlenül egyszerű, akár a minnesotai téli táj), vagy az ő drága férjére, Harve-ra, aki az egész film során két mondatnál - és azok sem túl értelmesek - többet nem tud mondani. Azonban éppen ezek a kis "fogyatékosságok" teszik őket igazán szerethetőkké, s ezek miatt tud a néző - ha akar - némiképp azonosulni a szereplőkkel. Ebből a kontextusból nem hiányozhat "a" férfi, Lucy későbbi szíve választottja, Ted Mitchell (Harry Connick Jr.). Első benyomásra kőbunkó - sörrel a kezében a kanapén elterülve -, majd később kiderül, hogy ő a főelőadó. Szokás mondani, hogy az első benyomás a legfontosabb. Na igen... csakhogy van, amikor ez téves, ahogy itt is. Hiszen nem tipikus mihaszna alkoholista ősember, hanem egy nagyon kedves, tanult fiatalember, aki nem mellesleg szerető, gondoskodó apuka.

A film az érzelemkeltésen kívül néha még a rekeszizmokat is igen erőteljesen megmozgatja. Kezdve azzal a képsorral, amikor a reptéren, ahol mindenki tetőtől talpig felöltözve, nagykabátban, csizmában van, Lucy kiskosztümben, 20 cm-es cipősarokkal próbálja elmozdítani a poggyászát A pontból B pontba. Természetesen minden erőfeszítését - és ez így is marad egészen a film végéig - siker koronázza... ahogy ez a hollywoodi tömegfilmek esetében lenni szokott. Meg kell még említenünk azt is, amikor bájos főhősünk egy arra kóborolt bocinak köszönhetően kocsijával együtt belehajt egy több méteres hóbuckába. Segítségkérő jelzésként vörös fehérneműjét tűzi ki, s hogy melegen tartsa magát, míg valaki megmenti őt, elfogyaszt egy üveg töményet. Sikeresen hazaérvén a nap zárásaként még ajtónyitás közben - erősen ittas állapotban nem szerencsés ilyesmivel kísérletezni - lazán átesik a korláton.

A poén játssza a főszerepet a hollóvadászat jeleneteiben is. Lucy illedelmes hölgy lévén finoman kikéredzkedik a mosdóban - az erdőben! -, ahol beragadt zipzárjai következtében Ted segítségét kéri, majd "jutalmul" a férfibe, egészen pontosan a hátsófelébe lő - véletlenül -, amiből a "nap híre" lesz estére.

Lucy, annak ellenére, hogy a kemény üzletasszony imázst építi, lelke mélyen egy igazi jóságos tündérkeresztanya, aki rögtön ott terem, ahol szükség van rá. Így van ez Ted lánya, Bobbie (Ferron Guerreiro) első randijának előkészületeinél is, amikor csodaszép hercegnőt varázsol Hamupipőkéből. Poénosnak nem nevezhető, de mindenképpen hangulatjavító képsor a gyári tejcsata Lucyval, Teddel és a munkásokkal.

A populáris kultúra területén alkotók előszeretettel alkalmazzák a patetikus-szentimentális elemeket is műveikben. Ez itt sincs másképp. Lucy beszéde a munkásokhoz nem egyszer játszik rá erre a hangnemre, sőt Stu (J. K. Simmons), a mogorva művezető monológja is jelentős mértékben tartalmazza ezt a stílust.

Lucyt a film végére minden egyes lakó a szívébe zárja, s mint égből érkezett megváltó végül megoldja a problémákat, s a híres Blanche-féle tápiókának köszönhető felvirágoztatja a kisvárosi tejgyárat.

Mindent egybevetve nagyon kedves kis film, s azoknak kifejezetten ajánlott, akik egy könnyed, tévénézős, Renée-s péntek estére vágynak, egy tál kukoricával, s jó sok takaróval - nehogy átfázzanak, amolyan Lucysen...

***


Miért éppen Minnesota?
Eredeti cím: New in town
Szereplők: Renée Zellweger, Harry Connick Jr., Siobhan Fallon, J.K. Simmons, Ferron Guerreiro
Rendező: Jonas Elmer
Forgatókönyvíró: Ken Rance, C. Jay Cox
Zeneszerző: John Swihart
Operatőr: Chris Seager
Producer: Paul Brooks, Tracey E. Edmonds, Phyllis Laing
Vágó: Troy Takaki
Hossz: 97 perc
Forgalmazó: SPI
Gyártási év: 2009

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei