2009. augusztus 6.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Pokolba taszítva - Kacagjunk, ha elragad az átok

Félelem vagy nevetés? A kettő nemhogy nem zárja ki egymást, inkább egymás mellett igazán felszabadító élmény. Ezt a kettőséget használja ki a Pokolba taszítva egyenlő arányban adagolva a rémisztő és nevetséges jeleneteket, kevés pénzből, annál több ötlettel.

Sam Raimi neve jó cseng Hollywoodban és a multiplex mozikban, hála a Spiderman franchise-nak, azt már kevesebben tudják, hogy mielőtt azzal befutott volna, zombis vonalon is dolgozott. A Gonosz halott filmek miatt a filmrajongók egy olyan rétege is tisztelettel emlegeti a nevét, aki soha be nem tenné a lábát a pókos filmekre. A nyolcvanas években készült trilógia sem nem teljesen komolyan vehető, sem nem rendelkezik a paródiák erőltetettségével, azért amolyan kötelező filmnek számít. Sam Raimi úgy döntött, hogy visszatér ezekhez a gyökerekhez és leforgat egy filmet, aminek az ötlete már évek óta megvolt, mivel úgysem készült az utóbbi pár évben valamirevaló horrorfilm.

A Pokolba taszítva története egyszerű: Christine egy bank hitelügyi osztályán dolgozik, amikor Egy nap egy bizarr és sokkoló külsejű asszony kéri, hosszabbítsák meg a hitelét. A nő dönthet, de nem segít - a válság idején bankok és a hitelrendszer kritikája felvillan a háttérben - cserébe gyötrelmes átkot kap: három napon keresztül kísérti egy szellem, hogy aztán végül a pokol tüzére kerüljön. A film remekül illusztrálja az átok erősen kellemetlen voltát az első pár percben, amikor egy mexikói kisfiún beteljesül. Megjelennek a szellemes, rémisztgetős filmek alapelemei: a lebegő függönyök, mozgó árnyékok, zörgő lábosok…de egy két olyan megoldás is, amin fennakad a néző szeme. A film egyik csúcspontja a két nő verekedése a parkolóházban, amikor a banya megpróbálja megharapni, de közben kiesett a műfogsora, vagy kiesik a szeme, vagy könyékig tolja le a karját az áldozata torkán. A különböző testváladékok is kiemelt szerepet kapnak, tegye fel a kezét, aki lehányt már egy halott. De mégis, főként hazánkban, ki tud komolyan venni egy filmet, ahol banya kiveszi egy sebkendőre a műfogsorát a bankban és ezzel a mondattal átkoz meg valakit magyarul: "az urdug szálljon beléd!".

A filmnek pont jó a ritmusa is, nem ne túl hosszú, megfelelő arányban jelennek meg a hétköznapi és az undorító-borzalmas pillanatok, a horror és a paródia, ahogy a színészválasztás is megfelelő. Bár eredeti főszereplőnek Ellen "Juno" Page-t szánták, Allison Lohman vonzó, szőke, kedves, szóval tökéletes alanya egy horrorfilmnek, a Mrs. Ganush-t alakító Lorna Ravernek pedig nem kell attól félnie, hogy felismerik az utcán és bosszút állnak rajta, mert minden elismerést megérdemelnek a sminkesek és a maszkmesterek.

A végeredmény mégis néha kicsit B film jellegű, ami Sam Raiminek akár bók is lehetne, de mégsem teljesen az: megmaradt a műfaj iránti tisztelet és rajongás, de elveszett az a szabad agymenés, amitől a Gonosz halottak kultikus, a Pokolba taszítva meg csak az év legjobb horrorfilmje.

***


Pokolba taszítva
Eredeti cím: Drag Me to Hell
Rendező: Sam Raimi
forgatókönyvíró: Sam Raimi, Ivan Raimi
zeneszerző: Christopher Young
operatőr: Peter Deming
vágó: Bob Murawski
szereplők: Alison Lohman, Justin Long, Lorna Raver, David Paymer, Dileep Rao

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei