2009. szeptember 15.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Egy kis gubanc - Politika és film találkozása a mozivásznon

Az Egy kis gubanc egy okos szatíra, amely betekintést enged a kulisszák mögé, és a politikáról festett képénél már csak a humora a sötétebb. Filmnek lehet, hogy nem tökéletes, de mivel ilyen témáról ritkán készül film, a legtöbb hibája megbocsátható.

A politikusok mindenütt egyformák: remekül értenek a szavak csavarásához, és ahhoz, hogy mit hogyan kell tálalni a lakosság előtt, de akkor is előfordulhat bárkivel, hogy óvatlanul kicsúszik a száján valami. Simon Foster a külügyi kapcsolatok minisztere egy BBC műsorban meggondolatlan válasz ad egy az iraki háborúval kapcsolatos kérdésre, amitől Malcolm Tucker, a miniszterelnök kommunikációs tanácsadója kiborul és mindent megtesz, hogy kimagyaráztassa vagy kimagyarázza, nemcsak a sajátjai, hanem az amerikaiak előtt is.

Készült film már hasonló témában, hasonlóan kemény kritikai éllel, elég mondjuk a Dr. Strangelove vagy az Amikor a farok csóválja című filmre gondolni, de az Egy kis gubanc talán ezeknél is messzebbre megy: atombomba és szexbotrány helyett, mindössze egyetlen apróság, a "beláthatatlan" szó a főszereplője az eseményeknek. Esetünkben bőven elég ez is, mert bürokrácia és a hivatalok világában dől el háború és béke kérdése klikkek és bemondások alapján. Szomorú kép ez a politikáról, de annál nagyobb dicsőség a film készítőinek, hogy egy ilyen szigorú témából fogyasztható, sőt élvezhető alkotást sikerült összehozni. Ebben kiemelkedő szerepe van Armando Iannucci rendezőnek, akinek már van rutinja a politikusok között játszódó jelenetekben, forgatókönyvírója a The thick of it című BBC sorozatnak, ami a szenátorok irodáinak mélyére vezet be. A szériát ugyan Magyarországon egyáltalán nem vetítik, de Angliában nagyon népszerű szatirikus hangvétele és a főszereplő Peter Capaldi miatt.

Utóbbi két dolgot Iannucci egyszerűen és nagyszerűen átvitte az Egy kis gubancba is. Egy ilyen típusú filmnél, ahol az akció és a digitális trükkök nem terelik el a figyelmet az alakításról, egy jó színész nagyon elronthat vagy feldobhat egy filmet. Az Egy kis gubancban Peter Capaldi Malcolm Tucker szerepében garantáltan az utóbbival dicsekedhet. Karaktere átélhető, és pont annyira válik eltúlzottá, hogy nevetni lehet rajta, de még hihető marad, így mögötte a film többi színésze eltörpül.

Okosan és alaposan meg vannak írva a párbeszédek is, plusz a főhős Tucker szájából eközben annyiszor és annyiféle szövegkörnyezetben hangzik el a fuck szó, hogy felsorolni sem lehet, a néző csak kapkodja a fejét és nevet. Ami a nagy előnye a filmnek, az a nagy hátránya is: egy idő után fárasztó követni a sok beszédet, felfogni a sok poént, és amikor végre filmhez illő akciót várnánk, akkor is csak a dumálást folytatják tovább. Ezen nem segít sokat az sem, hogy az Egy kis gubanc csak feliratosan érhető el, tökéletes angoltudás lenne szükséges a teljes megértéshez, de az átlagos tudás is elég, hogy észleljük, nem mindent és nem teljesen pontosan feliratoznak. Az utalások egy része nem csak a nyelvi, hanem a kulturális különbségek miatt sem érthető. Hogy még ennek ellenére is mindenki számára élvezetes a film, az lenyűgöző. Ezt igazolja az is, hogy valaki úgy fogalmazott az Egy kis gubanccal kapcsolatban,hogy olyan, mintha Jane Austen, a Monthy Pyton és az Elnök emberei találkoztak volna egy film erejéig, ez mindent megmagyaráz és bók a javából.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei