Doctor Parnassus és a képzelet birodalma - Ki mit lát a tükörben?
A film jelentőségét növeli ugyan, hogy számtalan utolsónak beharangozott alkotás után most érkezett el valóban Heath Ledger életének végső, befejezetlen alakítása, de a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma szerencsére nem épít pusztán erre a tényre, ettől függetlenül is hosszú idő óta az egyik legfantáziadúsabb és egyedibb látomás, amit kár kihagyni.
A sztori nem teljesen új-keletű, Parnassus-nak nem csak a neve, hanem története is rímel Doktor Faustuséra, hiszen ő maga is lepaktál az ördöggel. Első, egy évezreddel ezelőtti találkozásukkor az elegáns úriember képében Mr. Nick néven őt felkereső sátán abbéli meggyőződésében próbálja megingatni Parnassus-t, hogy a világ működését a történetmesélés tartja fenn, majd mindketten egyre inkább a fogadások rabjaivá válnak: a doktort a győzelem mámora, az ördögöt pedig a kísértés vágya hajtja. Mr. Nick örök élettel, majd szerelme meghódításának kedvéért fiatalsággal ajándékozza meg a doktort, tekintettel azonban arra, hogy mégiscsak a sátánról van szó, az alany egyikben sem lelelheti felhőtlenül örömét. 
Így érkeznek el a XXI. századig, amikor Parnassus egy ósdi vándorcirkuszban, fiatal lányával, inasával és egy törpével kiegészítve a társaságot, a megélhetés reményében a fantázia birodalmát árusítja Anglia-szerte, kevés sikerrel, hiszen a világ változott, és mostanra talán már nem emlékeznek az emberek a képzelet mámorító hatalmára. A közéjük csöppenő titokzatos múltú idegen bebizonyítja, hogy ez nincsen így, az új évezredben ez is pusztán marketing kérdése, a cirkusz felfuttatása mellett azonban a vonzó fiatalember a társaság érzelmi viszonyait is alaposan felkavarja. Mindeközben pedig versenyfutás indul egy ártatlan fiatal lélekért is, hiszen Parnassus utolsó alkujának tétje nem volt más, mint 16. életévét éppen betöltő lánya. 
A rendező, Terry Gilliam esetében általános, hogy szereplői valamilyen úton-módon menekülnek a szürke valóság elől, hol az időutazás képességét kihasználva, mint a 12 majomban, hol a drogpaletta széles választékából mazsolázva, mint a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmben, most azonban azt is bebizonyítja, hogy ez az utazás nem kevésbé varázslatos és hátborzongató, ha a képzelet kapuján lépünk be. Most sem marad el a társadalom-kritika sem, egyúttal pedig görbe tükröt mutat az emberi lélek természetéről is, vagyis a gyönyörű képekkel és a képzelő-erőt követelő történettel a mesevilágba ringat bennünket a rendező, amiből néhány igen komoly gondolat megvillantásával téríti magához a nézőt. 
Mindebben segítségére vannak remek színészei, a csodálatos látványvilág, és az a kreatív alkotókészség, aminek segítségével a kulcsszereplő halála miatt kis híján kudarcba fulladt munkát egy zseniális csavarral folytatta, ami nem csak a történet továbbvezetését tette lehetővé, de a szomorú valóság fényében még többletjelentést is kapott a filmben. Nagyon keresve lehet hibát találni az erős figyelmet igénylő történetvezetés logikájában, de igazából nem érdemes, sőt, szőrszálhasogatás lenne, hiszen a Doktor Parnassus és a képzelet birodalma mindent összevetve egy olyan film, amelynek gondolatai napokkal a megtekintés után is a nézőben motoszkálnak, és aminek képeit sem fogjuk egyhamar elfelejteni, nem utolsó sorban pedig méltó emléket állít egy tehetséges fiatalembernek. Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
Eredeti cím: The imaginarium of Doctor Parnassus
Besorolás: fantasztikus film
Nemzetisége: angol, kanadai, francia
Rendező: Terry Gilliam
Forgatókönyvírók: Terry Gilliam és Charles McKeown
Operatőr: Nicola Pecorini
Zene: Jeff és Mychael Danna
Szereplők: Christopher Plummer (Doktor Parnassus), Lily Cole (Valentina), Heath Ledger (Tony), Johnny Depp (Tony), Jude Law (Tony), Colin Farrell (Tony), Andrew Garfield (Anton), Tom Waits (Mr. Nick)
Forgalmazó: Budapest Film
További információ:itt
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: