Farkasember, avagy miért kevés két Oscar díjas színész egy jó filmhez?
A Farkasember című horrorfilm február 11-től látható a magyar mozikban. Egy többször feldolgozott téma mindig kockázatot rejt magában és - hiába a technikai megoldások, a neves színészek ’csatasorba állítása’ - talán éppen ez az, amibe Joe Johnston rendezőnek beletörik a bicskája.
1981-ben elkészül Az elveszett frigyláda fosztogatói című film, majd pár hónappal később a nyolc Oscar jelöléséből négyet meg is nyer. Ezek egyike a vizuális effektekért felelős Joe Johnstonnak köszönhető, aki innentől kezdve inkább a rendezői székben érzi jól magát. Nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Jumanji, vagy a Jurassic Park 3. Az előzetes várakozások tehát bizakodóak voltak; abból a szempontból mindenképpen, hogy új filmje látványosság terén nem fog hiányt szenvedni.
Nem is indulnak rosszul a dolgok: a ködös Albiont sikerült minden korábbinál zordabbnak és ködösebbnek mutatni; korhű jelmezek, stb. Egyből az elején feltűnik apa-fia párosként a két aranyszobor tulajdonos is, és kimondottan jól mutatnak ebben a környezetben. Lawrence Talbot (Benicio Del Toro) messze került a családi fészektől, de mikor hírét veszi fivére eltűnésének, visszatér atyja (Anthony Hopkins) házába. Keresés helyett azonban egyből a hullaházba veheti az irányt, ugyanis időközben megtalálják Ben holttestét, aki brutális gyilkosság áldozata lett. Ráadásul nem ő az egyetlen, hiszen - mint kiderül - egy vérszomjas fenevad szedi áldozatait a falu környékén. Bizony, farkasemberről van szó, akinek egy teliholdas éjszakán sikerül Lawrence-t is megsebesítenie. (Hiába volt a szülői intelem, hogy ilyenkor ne mászkáljon az erdőben.)
Szó mi szó, nehéz ebben a témában eredeti ötlettel előállni. Utoljára talán - a részben Budapesten forgatott - Underworld alkotóinak sikerült, ahol ráadásul némi háttértörténettel is szolgáltak e ’teremtmények’ múltját illetően. Itt sajnos semmi kiszámíthatatlannal nem találkozhatunk. Egy idő után már a félelmetesebb jeleneteken sem riadunk meg annyira. A színészek pedig minden tőlük telhetőt megtesznek; még a Mátrix- és A Gyűrűk ura trilógiából ismert Hugo Weaving is a film segítségére siet egy detektív képében, ám hiába. Érthetetlen a szerelmi szál beleerőltetése a filmbe és azon már csak mosolyogni lehet, mikor a végső összecsapásnál egyik farkasemberünk az átalakulás előtt még zongorázik egy jót. Amúgy a zenei aláfestést sem akárki szolgáltatja, hiszen Danny Elfman (Good Will Hunting; Az Álmosvölgy legendája; Milk) az egyik leginkább foglalkoztatott filmzeneszerző Hollywoodban; felkéréseinek se szeri, se száma.
Több szempontból is benne volt tehát a nagy dobás lehetősége a Farkasember-ben, de sajnos az előzetesen bizakodók valószínűleg csalódottan jönnek majd ki a mozikból. Ez is egy olyan példa, amikor bebizonyosodik, hogy csak a nagy nevektől még nem garantált a siker.
***
Farkasember (The Wolfman)
Műfaj: horror
Nemzetiség: angol-amerikai
Bemutató: 2010. február 11.
Rendező: Joe Johnston
Zene: Danny Elfman
Főszereplők: Benicio Del Toro (Lawrence Talbot), Anthony Hopkins (John Talbot), Hugo Weaving (Aberline), Emily Blunt (Gwen Conliffe), Geraldine Chaplin (Maleva)
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:
regisztrált
regisztrált
Melyik idióta gondolta a Universail-nál,hogy 69 éves szörny a mai közönség igényeit is kielégíti ?