2010. július 30.Szuszu
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Nagyfiúk - Egy vígjáték, újdonságok nélkül

Feltétetik ama kérdés, mely szerint muszáj minden áron valami filmet csinálni, esetünkben egy új vígjátékot, amibe sikerült összeszedni az összes eddig már hasonló műfajban jeleskedő hím egyedet, azaz férfi szereplőt /Adam Sandler, David Spade, Kevin James, Chris Rock, Rob Schneider/ már csak Ben Stiller hiányzott a palettáról, és akkor lett volna igazán teljes a kép.

A női vonalat Salma Hayek erősítette, sznob divattervezőként. Nade a történet magva a következő: Adott egy kis kosárcsapat /alsó tagozat/, akik megnyernek egy nagyon fontos meccset, edzőjük nagy örömére, kinek szavai hatalmas bölcseletként hatnak a kis lulkókra.

Innen ugrunk 30 évet és elérkezünk napjainkhoz, amikoris mindenki családos apukává válik. Szinte az összes fronton elfuserált gyerekekről és családmodellről beszélünk, ami a Távkapcshoz hasonlóan, mintha hirtelen csöppent volna az apuka abba az időbe, hogy fiai már nagyobbak, meglepődve tapasztalja, hogy a gyerkőcök nem gyengén elkényeztetettek, gépfüggők, bunkók, és a kertben való játszásról semmit sem tudnak, és nem is akarnak. Apuci persze mindezt látva, kiborulva próbálja rendre utasítani őket, hogy ne sms-ben üzenjenek a tőlük pár méterre tartózkodó dadusnak, hogy milyen forrócsokit szeretnének. Nyilván nem sikerül. De a döbbenet a legszebb az egészben, és az, hogy értetlenül áll a helyzet előtt, mintha soha nem lett volna beleszólása, pedig valaki eléggé elrontotta a nevelésüket, és ha ő a hősi apuka, akkor nyilván köze van/volt hozzá.



A másik családban, férjurunk a háziasszony, aki nincs megbecsülve /de eredeti/ és ezzel próbálnak poéngyártás szintjén operálni, ami az előző esetben sem jött össze túlságosan.

A csapatból egy legény maradt a gáton, akinek nem kötötték be a fejét és még szabadúszó, rajta kívül még van, akinek kb. 70 éves barátnőt írtak meg, másnak meg dagi gyereket és négy évesen még szoptatni való kisfiút. Egyik sem túlságosan vicces, vagy újszerű.

A lényeg, amire összeverődik újra a banda, az az edzőjük halála és temetése. Kivesznek egy hétvégi házat családostól és ott töltenek pár napot. Közben az ellenfél csapat is felnőtt és némi szurkálódást lehet érzékelni a levegőben. Ahogy belevágunk a táboroztatásba, az apukák öntudatra ébrednek és kiráncigálják gyerkőceiket a jó levegőre, megmutatva, hogyan is lehet hasznosan kikapcsolódni tévé nélkül, a négy falon kívül. És, mint minden filmben, jön a rádöbbenés a gyerekek részéről, hogy ez valójában mennyire jó, és igazából elkezdik élvezni.



A feleségek tartózkodó magatartása is idővel tovaszáll, ránk köszönt az idilli hangulat, persze mindeközben rengeteg poénhajhász próbálkozással, ami már vagy túl soknak hat /a jó poénból sosem elég, de ezek nem azok/ vagy már-már reménytelen próbálkozásnak, ami nagyon nem jó.

A film vége felé közeledünk, a kapcsolatok teljes mértékben rendeződni látszanak, és beállnak egy normál szintre. Viszont a kihagyhatatlan jelenet, a stégen történik, egy félreértésből elkövetett dühkitörés után. Hirtelen őszinteségi rohamot kap mindenki, és hatalmas színvallás szem- és fültanúi lehetünk. Könnyes összeborulás, és a visszavágó meccs lejátszása, amit persze hagynak megnyerni a másik csapatnak, csak, hogy boldogok legyenek.

A záró kép pedig újra egy nyílfutás névre hallgató játék... Ami ez alkalommal sem volt vicces.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei