2011. május 17.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Férfit látok álmaidban - Hová lett Woody Allen?

Azzal még nincs semmi gond, ha egy Woody Allen mű nem vicces, hisz a mester többször is bizonyította már, hogy drámában is tud élvezhetőt alkotni. Ha viszont egy filmje mellett a romantikus komédia szerepel műfaji megjelölésként, joggal várhatnánk tőle némi vidámságot. A Férfit látok álmaidban sajnos nem csupán ezen a téren bukik el, de még csúnyán össze is zavarja a szerencsétlen nézőt.

A bemutatott történetek mind ezerszer látott klisékből épülnek fel. Van itt minden a "spirituális" gondolkodásba belebuggyanó idős hölgytől, az alkotói válságot átélő írón keresztül, a saját öregedését elfogadni nem tudó, hamis agglegényéletbe menekülő bácsiig. Az első félórában még bizakodva figyeljük a népes társaságot, az idő múlásával azonban egyre inkább hatalmába kerít az érzés, hogy egyik szál sem halad semmilyen értékelhető irányba. Közben a nyomasztó unalom veszi át a hatalmat elménk felett, és nem értjük, hogy mire jó ez az egész.

Szegény színészek pedig mindent megtesznek. Gemma Jones kiváló a frissen elhagyott, pszichés válságából egy "jósnő" segítségével kilábalni próbáló Helena szerepében, Anthony Hopkins nemkülönben, az ő negyven év után lelépő, magát újra ifjúnak képzelő férjeként. Naomi Watts is teljesen azonosul a szülei problémái mellett saját megromlott házassága által is stresszelt Sallyvel, Antonio Banderas pedig visszafogott és hiteles utóbbi rajongott főnökeként. Egyedül Josh Brolin lóg ki az erős csapatból, mint Roy, a bukott író, akinek kínlódását egy percig sem nézzük szívesen, őt viszont ellensúlyozza Freida Pinto bája. Mi akkor a probléma?

Erre a kérdésre egyszerű a válasz. Hiányoznak a Woody Allentől megszokott senki mással össze nem téveszthető párbeszédek, amik egykor képesek voltak még a gyengébb alkotásait is megmenteni a rosszalló véleményektől. Szinte hihetetlen, de egyetlen humoros mondat sem hangzik el a - sokkal többnek tűnő - másfél óra alatt. Ezeket a szövegeket bárki írhatta volna, akinek van egy kevés élettapasztalata, vagy látott már egy-két filmet. Súlyosbít a helyzeten a tökéletesen felesleges narráció, ami még jobban a szánkba rágja az amúgy is egyértelmű gondolatokat. Ha nem szólna a jól ismert szaxofonzene, és nem téblábolnának hőseink állandóan galériákban, eszünkbe nem jutna, hogy ehhez a darabhoz bármi köze lehetett Woody Allennek.

Az egész mozit jellemző érdektelenség csak egy-egy percre törik meg a vége felé, pár jobban sikerült jelenettel Sally és Greg (Banderas), valamint előbbi és annak anyja közt, de hiába ezek hatásosan megjelenített feszültsége, már nem számítanak sokat. Láttunk pár tipikus élethelyzetet, a narrátor megerősített benne, hogy igen, jól láttuk, majd ő maga közölte velünk zárásként, hogy ennek a katyvasznak nem volt túl sok értelme. Mélyen egyetértünk vele.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei