2011. augusztus 19.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Blue Valentine - Depresszív valóság

A Blue Valentine rendezője valószínűleg nem tudta, hogy egy Zorán slágert filmesít meg, mégis annyira jó munkát végzett, hogy az embert az eredmény megtekintése után igen pesszimista gondolatok kezdték kínozni, és a hősökkel együtt kesergett azon, ami elmúlt. A Ryan Gosling és Michelle Williams főszereplésével készült mozi leszámol a tündérmesékkel, de azt is megmutatja, mire érdemes emlékezni.

Dean és Cindy szerelmének ébredezését, majd beteljesülését kettejük elkerülhetetlen szakításával párhuzamosan ismerjük meg. Történetükben nincsen semmi eget rengető, néhány éves házasságuk már nem működik, hiába próbálkozik kétségbeesetten a férfi, hogy újraélessze azt. Érezzük, hogy igyekezete tragikusan szánalmas, hisz’ felesége olyannyira belefáradt a közös életbe, hogy minden mozdulatában, megnyilvánulásában benne rejlik az összeomlás. Hogy ez bekövetkezzen, elég egy Dean által kierőszakolt randevú, ami olyan rosszul sül el, hogy egyes pillanatai kiváló illusztrációként szolgálhatnának, ha valaki a romantika tökéletes ellentétét próbálná szemléltetni.

A jelen szenvedésével állnak ellentétben a múltbéli szép pillanatok, amiket ügyes párhuzamos szerkesztés révén idéz fel a film. Ennek során találkozhatunk a jószívű Deannel aki költöztetőként dolgozik, és az orvosi pályáról álmodozó, zűrös családi háttérrel rendelkező Cindyvel. Ők ketten egy öregek otthonában látják meg először egymást, amit követően Dean azonnal mókás jelenetekkel tarkított ostromba kezd. A film természetéből adódóan persze lehetetlen felhőtlen mosollyal szemlélni a kezdeti boldogságot, és a komikus szituációkat - például Cindy viccmesélését, vagy Dean zenéjére lejtett esetlen táncát -, mert az alkotók az idősíkok közt váltogatva újra és újra szembesítenek a véggel, amit leginkább Cindy fénytelenné vált tekintete tesz megmásíthatatlanná.

A középpontban álló két színész közül Michelle Williamsnek jutott a nehezebb feladat, hiszen neki két teljesen különböző nőt kellett megjelenítenie. Kiválóan hozza is a reményteli, friss lányt és a koránál öregebbnek látszó, életével elégedetlen családanyát. Ryan Goslingra sem lehet panasz az illúzióba kapaszkodó, elérhetetlen célért harcoló férj szerepében. Mind a szenvedélyes szerelmet, mind a lehangoló folytatást hitelesen mutatják be, úgy, hogy utóbbit szemlélve néha már olyan, mintha egy valódi pár kínlódását kellene közvetlen közelről szemlélnünk. Talán ez az oka annak, hogy a vége felé kezdjük kicsit soknak érezni a közel kétórás játékidőt, és megkönnyebbülünk, amikor lezárul a történet. Mégsem lehet kijelenteni, hogy a Blue Valentine kizárólag szomorú emlékeket hagyna a közönségben, hiszen akárcsak a szereplőknek, nekünk is megmarad pár szép pillanat, amire jó visszagondolni.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei