2012. március 2.Frei Gabriella
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

A leleményes Hugo - Mese a film hatalmáról

A leleményes Hugo kissé megtévesztő alkotás. Elsőre talán úgy tűnik, hogy Martin Scorsese valóban ifjúsági kalandfilmet készített, ahogy azonban egyre mélyebbre merülünk a csodálatos látványvilággal elmesélt történetben, lassan fény derül az eredeti szándékra, amely alapján az "Óda a mozgóképhez" cím találóbb lenne.

Aki a nagybetűs KALANDOT, esetleg komoly rejtélyek lelepleződését várja Brian Selznick gazdagon illusztrált regényének mozis adaptációjától, valószínűleg meglepődik majd, hogy semmi eget rengető nem történik a szimpatikus szereplőkkel, legalábbis kívülről. A belső utazás bemutatása már más tészta, ebből a szempontból A leleményes Hugo valóban mozgalmas darab.

Adott egy árva kisfiú, Hugo Cabret (Asa Butterfield), aki csupán kivételes gépkezelői és javítói képességének köszönheti, hogy az otthonául szolgáló párizsi vasútállomás felügyelője (Sacha Baron Cohen) nem fedezi fel hogy egyedül van, és - látszólag nagy lelkesedéssel űzött főtevékenysége körében - nem viteti el azonnal az árvaházba, ahol valószínűleg dickensi körülmények közt indulhatna el a lelencek kilátástalan életútján. Hugo egyetlen tulajdona egy - leginkább a robot ősének tűnő -, felhúzható emberke, az automaton, amelyet azonban egyedül nem tud működésre bírni. A probléma kulcsa minden értelemben a Méliés családnál keresendő. Az utóbbihoz tartozó Isabelle (Chloë Grace Moretz) segítségével lassan kiderül, mit üzen a különös szerkezet, és miért nem szeret az öreg Georges (Ben Kingsley) moziba járni.

A néző, ha hagyja magát megtéveszteni az alapszituáció által, talán csalódik majd az automaton - látszólagos - passzivitásában, az ugyanis nem fog táncra perdülni, de még csak megvadulva John Connor nyomába eredni sem, hiszen ő is csak egy eszköz a dráma kibontakoztatásában. Ebben a minőségében viszont nagyon is szeretni való.

Így van ez az élő karakterekkel is, akik között a látszat ellenére nem találhatunk negatív figurákat. A Sacha Baron Cohen által kifejezően és meghatóan ábrázolt állomásfelügyelő nem főellenség, csupán egy sérült lelkű, frusztrált ember, akinek a személyes története néhány elejtett mondatból és tekintetből pontosan levezethető. Akik az angol színészt eddig csak viccesen megbotránkoztató alteregóin keresztül látták, kellemesen csalódnak majd, hiszen kis szerepében is maradandót alkot. Remek teljesítményt nyújtanak a gyerekek is, különösen Chloë Grace Moretz, akinek mosolya garancia arra, hogy minden huncutságban benne van. Ben Kingsley számára szerepe természetesen rutinfeladat, de panasz nem lehet rá. Felbukkan még a filmben Christopher Lee is, az ő könyvtáros figurája azonban nem sok funkcióval bír.

Lehet, hogy elsőre szokatlannak tűnik, hogy Martin Scorsese ezt az "egyszerű" kis mesét - amelyben még a jó és rossz közötti klasszikus harc sem jelenik meg - ilyen feltűnő ruhába öltöztette, viszont a forma önmagában is jelentést hordoz. Az idősebb nézők ezt érteni is fogják, és bizonyára csodálattal szemlélik majd a hatalmasat fejlődött moziművészethez intézett szerelmes üzenetet, miközben klasszikus némafilmek egyes jelenetei idéződnek fel a 3D-s technika által újra teremtve. A gyerekek azonban értetlenül állhatnak a néha kicsit szájbarágós, néha meg-megakadó cselekmény előtt. A leleményes Hugo tehát - valószínű szándéka ellenére - mégsem szól minden korosztálynak, azok számára viszont kihagyhatatlan, akik a filmet szeretik.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei