Radisics Milán: Magyar szürke - Csodálatos képek az Alföld világáról
Radisics Milán csak egy kompozíciót akart egy alföldi gémeskúttal, amikor hirtelen kolompok hangjára lett figyelmes, és a kirajzolódó csorda látványa, amit a magyar szürkék alkottak, azonnal a fotóművész fókuszába került, és azóta sem szabadul belőle. Ennek a találkozásnak a spirituális élményéből, és a Hortobágy lenyűgöző világából született egy szerelem, és ennek kézzelfogható gyümölcse - egy fotóalbum.
Mi magyarok akár több száz kilométert is megteszünk azért, hogy elmerüljünk a természet varázsában, a tájak szépségében, a kultúrák sokszínűségének katartikus élményében. Elmegyünk messzi tájakra, szigetekre, felfedezzük a tenger hullámzó kékségét és sósságát, a hegyek kalandos ösvényeit, erdők és lápok izgalmas élőlényeit. Mi magyarok, Radisics Milán albumát nézegetve csak ámulunk, és bámulunk, hogy hazánk kietlen pusztasága mennyi élettel és színnel teli világot rejt, és mindez innen karnyújtásnyira van; egy világ, aminek régi ízei, hagyományai még a mai civilizáció köntösébe bújtatva is felérnek egy kalanddal.
Egy hajdanán népszerű állatnak kellett újra a központba kerülnie ahhoz, hogy a Hortobágy ismét megmutassa magát egy művész szemén át, és a képek olyan gazdag látványt nyújtsanak az embernek, hogy szinte beleszédül. A naplemente, az első tavaszi vihar utáni égbolt, a puszta végtelen harmóniája Radisics Milán tolmácsolásában nemcsak hogy életre kel, de fotóit nézegetve, bizony a büszkésség apró jelei is megmutatkoznak. Hiszen az ember jóleső érzéssel gondol arra, hogy Magyarország nemcsak kisebb-nagyobb hegyei miatt olyan gyönyörű - itt az Alföld gyöngyszeme bontakozik ki előttünk, és a főszerepben a magyar szürke áll, ez a méltatlanul elfelejtett, de most újra felfedezett állat.
A magyar szürke egykor Európa legjelentősebb élelemforrása volt, de a második világháború után szinte teljesen feledésbe merült. Most komoly szakmai munka folyik, hogy egyre szélesebb körben ismert legyen, nemcsak élelmezési, hanem kulturális szempontból is. Ezért a Magyar Természettudományi Múzeum még most is futó kiállítása kísérletet tesz a magyar szürke népszerűsítésére, és a National Geographic által kiadott album ennek a programnak a részét képezi.Az album három év anyagát öleli fel, és sajátos hangvételén túl érdekességként megemlíthető, hogy a fotók egy része a valóság olykor nem túl hízelgő mozzanatait is megörökítette, és ahogy dr. Bodó Imre professzor írja az album elején: "Az őszinteség is jellemzi ezt a könyvet."
Egy fotóművész mindig olyan világot mutat meg nekünk, ami a szemünk előtt éled újra meg újra nap mint nap, de a legtöbbször a "látás" művészetének hatásai fedezhetők fel munkáikban. Radisics Milán pontosan ilyen fotós, aki képes olyan dolgokat is meglátni, ami a Hortobágyon élő embereknek fel sem tűnik - és a magyar szürke fénylő szemein át a puszta megtelik élettel, színekkel, és szagokkal.
A kiadványban szereplő képek egyik vonzereje a magyar szürkén kívül, az égbolt színkavalkádban játszó gyönyörű kompozíciói. Sok képen visszaköszön a pusztaság és az égbolt egymásba olvadása, amit olykor egy árnyban fürdő ember, vagy egy magányos magyar szürke alakja tesz teljessé. A természet eljátszik az emberrel, és ezek a képek tökéletes tanúbizonyságai annak, hogy egy állatnak is lehetnek perspektívái, hangozzék ez bármilyen abszurdul is.Egy album akkor válik izgalmassá, ha az ember úgy érzi, szinte meg tudja tapintani a képen látható "életet", szinte úgy érzi, bele tudna lépni a kétdimenziós valóságba. Ez a könyv ilyen érzést gerjeszt az emberben, és ahogy belenézünk ennek a fenséges állatnak a szemébe, valahogy könnyeddé, emészthetővé válik a puszta kietlensége, ami egyszerűségének, és az égbolttal való harmonikus szimbiózisának köszönhetően részünkké válhat, hiszen az ember mindig is a szabadság gondolatának "rabja."
Egy album, ami mesél rólunk, arról, hogy honnan jöttünk, hogy minek a részesei vagyunk, hogy rohanó világunk mennyire másodlagos akkor, amikor ott, a puszta közepén állunk a naplementében, és halljuk messziről a kolompok hangját, ahogy annak idején Raidisics Milán is. Nem akarok személyes hangot megütni, de el kell, hogy mondjam, rengeteg képet és albumot láttam már, de ezek a fotók szinte "belém ragadtak", és nem akarják elengedni érzeteimet, amik e képeket nézegetve bújtak a bőröm alám, és ott izegnek-mozognak. Ezek a képek élnek, tapinthatóak, és ha úgy érezzük, minket is megtapintanak, az nem a képzelet műve. Az Radisics Milán, és a természet balzsamos érintése.
Radisics Milán: Magyar szürke
Kiadó: Alexandra, Geographia
Fotók: Radisics Milán
Szöveg: Horváth Árpád
Előszó: Dr. Bodó Imre
Oldalszám: 192
Megjelenés éve: 2008
Ár: 7500 Ft
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: