Radisics Milán: Magyar szürke - Csodálatos képek az Alföld világáról
Radisics Milán csak egy kompozíciót akart egy alföldi gémeskúttal, amikor hirtelen kolompok hangjára lett figyelmes, és a kirajzolódó csorda látványa, amit a magyar szürkék alkottak, azonnal a fotóművész fókuszába került, és azóta sem szabadul belőle. Ennek a találkozásnak a spirituális élményéből, és a Hortobágy lenyűgöző világából született egy szerelem, és ennek kézzelfogható gyümölcse - egy fotóalbum.

Mi magyarok, Radisics Milán albumát nézegetve csak ámulunk, és bámulunk, hogy hazánk kietlen pusztasága mennyi élettel és színnel teli világot rejt, és mindez innen karnyújtásnyira van; egy világ, aminek régi ízei, hagyományai még a mai civilizáció köntösébe bújtatva is felérnek egy kalanddal.
Egy hajdanán népszerű állatnak kellett újra a központba kerülnie ahhoz, hogy a Hortobágy ismét megmutassa magát egy művész szemén át, és a képek olyan gazdag látványt nyújtsanak az embernek, hogy szinte beleszédül. A naplemente, az első tavaszi vihar utáni égbolt, a puszta végtelen harmóniája Radisics Milán tolmácsolásában nemcsak hogy életre kel, de fotóit nézegetve, bizony a büszkésség apró jelei is megmutatkoznak. Hiszen az ember jóleső érzéssel gondol arra, hogy Magyarország nemcsak kisebb-nagyobb hegyei miatt olyan gyönyörű - itt az Alföld gyöngyszeme bontakozik ki előttünk, és a főszerepben a magyar szürke áll, ez a méltatlanul elfelejtett, de most újra felfedezett állat.

Az album három év anyagát öleli fel, és sajátos hangvételén túl érdekességként megemlíthető, hogy a fotók egy része a valóság olykor nem túl hízelgő mozzanatait is megörökítette, és ahogy dr. Bodó Imre professzor írja az album elején: "Az őszinteség is jellemzi ezt a könyvet."
Egy fotóművész mindig olyan világot mutat meg nekünk, ami a szemünk előtt éled újra meg újra nap mint nap, de a legtöbbször a "látás" művészetének hatásai fedezhetők fel munkáikban. Radisics Milán pontosan ilyen fotós, aki képes olyan dolgokat is meglátni, ami a Hortobágyon élő embereknek fel sem tűnik - és a magyar szürke fénylő szemein át a puszta megtelik élettel, színekkel, és szagokkal.

Egy album akkor válik izgalmassá, ha az ember úgy érzi, szinte meg tudja tapintani a képen látható "életet", szinte úgy érzi, bele tudna lépni a kétdimenziós valóságba. Ez a könyv ilyen érzést gerjeszt az emberben, és ahogy belenézünk ennek a fenséges állatnak a szemébe, valahogy könnyeddé, emészthetővé válik a puszta kietlensége, ami egyszerűségének, és az égbolttal való harmonikus szimbiózisának köszönhetően részünkké válhat, hiszen az ember mindig is a szabadság gondolatának "rabja."
Egy album, ami mesél rólunk, arról, hogy honnan jöttünk, hogy minek a részesei vagyunk, hogy rohanó világunk mennyire másodlagos akkor, amikor ott, a puszta közepén állunk a naplementében, és halljuk messziről a kolompok hangját, ahogy annak idején Raidisics Milán is. Nem akarok személyes hangot megütni, de el kell, hogy mondjam, rengeteg képet és albumot láttam már, de ezek a fotók szinte "belém ragadtak", és nem akarják elengedni érzeteimet, amik e képeket nézegetve bújtak a bőröm alám, és ott izegnek-mozognak. Ezek a képek élnek, tapinthatóak, és ha úgy érezzük, minket is megtapintanak, az nem a képzelet műve. Az Radisics Milán, és a természet balzsamos érintése.
Radisics Milán: Magyar szürke
Kiadó: Alexandra, Geographia
Fotók: Radisics Milán
Szöveg: Horváth Árpád
Előszó: Dr. Bodó Imre
Oldalszám: 192
Megjelenés éve: 2008
Ár: 7500 Ft
Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg: