2008. november 20.Kristóf Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Haiku - A japán költészet vadhajtása

A japán költészet egyik legismertebb formája a haiku, ami mindössze két-három sorból áll, és többnyire a természet pillanatainak egy-egy mozzanatát ragadja ki. A haiku verseket olvasva azonban egyből nyilvánvalóvá válik, hogy itt duplafenekű világba kerülünk: a látszat és a szavak mögött sokkal több minden rejlik, mint egy kép, vagy egy hangulat leírása.

A haiku, mint versen belüli műfaj a japán népdalokból formálódott, és lényegében természeti rajzokról beszélhetünk, de mégis, a mögöttes látszat árnyai újabb és újabb formákat öltenek. Kosztolányi azt írta, hogy a haiku egy rajz körvonala, vagy netán utalás egy festményre, esetleg ennek a festménynek a címére. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy a japán haikuk képesek arra, hogy egy "megrajzolt kép" felkeltse a kíváncsiságunkat, és mélyebben belemerüljünk a szavak adta lehetőségek tartományaiba. Ám nemcsak a természet megfigyelései lehetnek a versek témái. Fujiwara no Okihaze haikuja a természet és saját teste mulandóságának párhuzamán mélázik Haj című költeményében:

"Ó, éjfekete szép hajam
sötét, mint erdő a viharban,
Mi lett veled? Azt mondja a tükröm,
hózivatar van.
"


A haiku minden emberi hasonlat, minden megfigyelésen alapuló emberei magatartás ellenére nem személyes kinyilatkoztatás a költő részéről. Ezek a rövid művek nem a költő lélekrajzai, ő inkább csak megmutat valamit a felszínből, hogy aztán mindenki megkapargathassa, és saját képére formálhassa. Olykor azért az érzelmet is megmutatja a költő egy-egy sorban, és nem a természetet használva képül, hanem egy vágyat, mely mondjuk egy ékszer formájában testesül meg. Horiguchi Niko Nyakék című versében is erről van szó:

"Szeretnék venni egy nyakéket.
Felfűzni mind a könnyeim
s átnyújtani tenéked."


A japán haiku, mint már említettem, részben a népdalokból származik, de egyéb források is részesei voltak e sajátos forma kialakulásának. Matsuo Bashó, aki a tizenhetedik században élt, a haiku addigi tartalmát mélyebb tartalommal töltötte meg. Az elmélet szerint a haiku szójátékokból tevődött össze, azon alapelven, hogy humor és enyhe irónia járta át a verseket. A következő századokban aztán a Bashó által kialakított mélyebb értelmet rejtő haiku lett a mérvadó, persze humoros versek továbbra is születtek.

A természet megfigyelése és annak mélyebb réteginek megéneklése a haiku igazi esszenciája. Matsuhito császár Víz című verséből kihallatszanak a párhuzamok az erő tényleges hatalmáról:

"Ha korsóm öblét csöndben lakja,
a korsóhoz simul alakja.
De mégis a víz erős.
Őtőle robban szét az ős
kőszirt évezredes alapja.
"


A huszadik század elején Európában is ismertté és népszerűvé váltak a japán haikuk, és sorra jelentek meg különböző nyelveken a japán költészet "vadhajtásai". A fordítás igen nehéz volt, hiszen a japán nyelvben például az ige és a főnév olykor összemosódik, és a nyelvtani kapcsolatok nem annyira határozottak, mint mondjuk a magyar nyelvben. Mégis, ha nem is teljesen, de visszaadták ezeknek a verseknek a "lényegét". A haiku népszerűségét jelzi, hogy számos társaság van (például Magyarországon is) akik e sajátos versekkel foglalkoznak, és rengetegen írnak különböző fórumokon, próbálva a japán hagyományokat is tiszteletben tartani.

Amikor az európai irodalom megismerkedett a haiku-költészettel, próbáltak párhuzamot vonni az epigrammákkal - igaz, csak formailag, a vers tömörségével emlékeztetnek rá. A japán kultúra természet iránti szeretete, és megfigyeléseinek művészi borostyánként megkövesedett pársoros versei sajátos táji- és képi világgá formálódnak, de egyszerűségük, és rajongásuk a környezetük iránt mindig kiérződik. Az egyre inkább előtérbe kerülő mélyebb tartalommal rendelkező versek nem mindig tudják azt a fajta életérzést visszaadni, ami a természetben végbemenő folyamatok párhuzamba vonását eredményezi az emberi léttel, az emberi jellemmel kapcsolatban. Ibara Saikaku Tavasz című verse is hasonló dimenziókban mozog:

"Levettem tavaszi ruhám.
A szép Tavasz
ládám ölében csillog ezután
".


E sajátos irodalmi műfaj értéke az emberiség életszeretetén, a természet egyensúlyán, és az ember alázatán alapszik - még a humoros írások is -, mely Japánban egyfajta nyelvezetté, közlési formává alakult az évszázadok során. Ahogy Bashó írta egyik haikujában:

"Veréb barátom, kérnék egy kegyet.
Ne kapd be a virágra röppenő
bús, kis legyet.
"

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei