2009. március 11.Lasztóczi Petra
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Parti Nagy Lajos és Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék

Ahogyan a legtöbb ember, én is a mesék világában töltöttem a gyerekkoromat. Rám akkoriban a játékos mondókák (például Weöres Sándor versikéi) és - főleg a székely - népmesék gyakorolták a legnagyobb hatást. Talán ezért is tetszik annyira Parti Nagy Lajos író-költő és Banga Ferenc grafikusművész mesekönyvének groteszk, mulatságos és hihetetlenül fantáziadús világa.

A tavaly karácsonytáján megjelent, vékonyka, ám annál igényesebb kivételezésű kötet története huszonöt évvel ezelőtt, Banga rajzaival kezdődött, amelyek eredetileg egy tizenhárom részes rajzfilm 1983-ban kiírt pályázatára készültek - majd eltűntek, és csak nemrég, a Képzőművészek Szövetsége költözése során kerültek újra elő. Így született végül a film helyett A pecsenyehattyú és más mesék című könyv, amelyhez az egyik legünnepeltebb kortárs magyar író-költő, Parti Nagy Lajos költötte újra zseniális nyelvi leleménnyel a Banga által annak idején kiválasztott népmeséket. Csupán annyi saját maga által támasztott megkötése volt, hogy a szöveg a grafikákhoz illeszkedjen, illetve a miheztartás végett legalább a mesék elején annyi szerepeljen, hogy melyik nép vagy kultúrkör hagyománykincséből származnak.

A tizenhárom ország, tradicionális népmese-feldolgozásai között találunk ismertebbeket és kevésbé ismerteket, vannak köztük tanulságosak, elgondolkodtatók, mulatságosak, illetve abszurdabb és konvencionálisabb darabok is. Ami különlegesekké és utánozhatatlanokká teszi őket, az Parti Nagy és Banga egyedi világa. Adva vannak először is a grafikák, amelyek képregény formájában illusztrálják a mese cselekményét. Ehhez jön hozzá a kiapadhatatlan kreativitással megalkotott szöveg, amely nyelvhasználatában egyszerre őrzi és újítja meg a magyar nyelvet. Az író nagy virtuozitással keveri össze a magyar népmesék archaikus nyelvi világát és a 21. század újkeletű szavait, illetve a hagyomány és a technika korának mitológiáját. Így kerülnek - a nyelvújítás gesztusával, és a konzervatív nyelvőrzők idegeit nem kímélve - olyan szavak a mesék szövegébe, mint például a "szekurity", az Eurosport, a "halivúd", vagy éppen a "kes". Parti Nagy meglátása ugyanis az, hogy szó sincs manapság "nyelvromlásról": az új, idegen szavak a nyelv folytonos megújulását garantálják, sőt gazdagítják a szókincsünket. Ezért van az is, hogy az író nemcsak átvesz, de bátran alkot is - például szavak összetételével - olyan bizarr kifejezéseket, mint amilyen a "pecsenyehattyú" vagy a "kapzsibunkó". Az olyan, a köznapi nyelvhasználatban nem sűrűn előforduló szavak ellenben, mint a "punga" vagy a "gamat" viszont nem az író saját találmányai, hanem tájszavak, illetve a környező népek nyelvéből kölcsönzött kifejezések. Parti Nagy tehát - nyelvújító ambíciói mellett - arra is törekszik, hogy ezeket a kiveszőben lévő, tájnyelvi kincseket visszacsempéssze a nyelv élő közegébe.

A mesék varázslatos birodalma már önmagában véve is közel áll a groteszkhez, és tökéletesen passzol nemcsak a kötet sajátos képi, de ugyancsak egyedi nyelvi környezetéhez is, amelyben természetes egyszerűséggel férnek meg egymás mellett idegen- és szakszavak, választékos, hétköznapi, archaikus és mesenyelvi fordulatok. Az egy-két oldalas, gazdagon illusztrált történetek - bár a legkülönfélébb nemzetek meséin alapulnak - a magyar népmesék tónusát, nyelvi világát idézik, ám - a modern civilizáció igényeinek megfelelően "felújítva" - ma is élőnek hatnak. Az írói kreativitáson túl, ez maguknak az eredeti meséknek is köszönhető: egyszerű cselekményük és örökérvényű igazságaik révén már eleve adott, hogy akár szájról szájra járva, a mesélő korának és környezetének szokásaihoz és egyediségeihez alakíthatók. Jó példa erre a Bangáék válogatásából "A háziember meg a háziasszony" című mese a lengyel asszonyról és morgolódó uráról, akik egy napra cserélnek: míg a feleség derekasan elvégzi férje munkáját, addig a háztartásban a férfi keze alatt elszabadul a káosz, a "centrifuga künn táncol az udvaron, a köpülőből a tejszín kifolyva, a tészta fölkenve a falon, a csibék maradéka szerteszéjjel, s kátrányos még a hűtőláda is, jó, hogy nem látni a faszulyka kormától, mivel már a kukta is ég." Az egyik kedvencem mégis a felfuvalkodott portugál csibéről szóló történet, aki a rókától a fenyőfán át a liszboai villamoskalauzig mindenkit felfal, aki az útjába kerül, és végül még a királyt is megleckézteti. Vagy: a címadó mese a pecsenyehattyúkról és az eszkimóról, akire rájön a szükség a tundrán, ám miközben dolgát végzi, elkapja a két zsákmányállat lábát ("mert a vadász guggoltában is vadász"), majd a levegőbe emelkedik velük, és szálltában mindvégig azon aggódik ("mert tudta ez az eszkimó az illemet"), hogy föl kellene húznia a nadrágját.

Bár Parti Nagy nyelvhasználata időnként felvetheti az olvasóban a kérdést a mesék valódi célcsoportját illetően, az írót idézve, olyan embereknek ajánlanám - korhatár nélkül - e könyvet, akik "tudnak olvasni a szemükkel meg a fülükkel", és akik nyitottak a groteszkre és a mesék archaikus világára. Mint minden igazán nagy és örökérvényű mesekönyvről, A pecsenyehattyúról is elmondható, hogy kicsiknek és nagyoknak egyformán élvezhető és szórakoztató olvasmánya lehet. Az érdekes, furcsa, vicces és olykor egészen felnőttes kifejezések (például: "aranyhímes bébidoll") - biztos vagyok benne - minden korosztály fantáziáját megmozgatják, sőt az is elképzelhető, hogy a szavak különös, költői "aurája" a legkisebbeket nyűgözi talán le a leginkább.

***


Parti Nagy Lajos - Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2008
Terjedelem: 60 oldal
Ára: 2490 Ft

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei