2009. július 10.Sós Eszter
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Robert Capa - Egy kiállítás margójára

A huszadik század közepének krónikása volt Robert Capa. Eszköze a dokumentálásra a fényképezőgépe volt, s fotói segítségével közelebb érezzük magunkhoz a múltat, mintha csak történelemkönyvekből ismernénk meg azt. Ám nem csak húsz év képi dokumentációját, hanem a gép mögött álló embert is jobban megismerheti mindenki, aki ellátogat október 11-ig a Ludwig Múzeumba.

Megsárgult képen keresgélhetjük a barátai körében vidáman álldogáló Friedmann Endrét, akinek még nincsen semmi köze a "világ legnagyobb háborús fényképészévé" váló Robert Capához (ezt egyébként Stefan Lorant, a Picture Post főszerkesztője mondta róla 1938-ban). Itt még fiatal fiú, aki nem tudja mit akar az élettől. Újságírónak, sőt mi több írónak készül, ám a filmezés is legalább ugyanennyire érdekli. Nemhiába választja később magának a Capa művésznevet, hiszen így tiszteleg a nagy amerikai filmrendező, Frank Capra előtt és ezzel együtt hivatalossá teszi a barátai körében már régóta használatos "cápa" becenevét is.

18 évesen Berlinben beiratkozik a Német Politikai Főiskolára. Mivel tanulmányait szülei nem tudják finanszírozni, ezért fotólaboráns segéd lesz egy ügynökségnél. Itt szeret bele a fényképezésbe és itt kapja első munkáját is: Trockijt örökíti meg egy Koppenhágában tartott előadása közben. A főiskoláról 1933-ban zsidó származása miatt távoznia kell és ezután Párizsban telepedik le. Itt nehezen él meg az alkalmi megbízásokból és 1934-ben képeinek jobb eladhatósága reményében dönt úgy, hogy felveszi a Robert Capa nevet. Számítása bejön, hiszen fotóit a jól hangzó névvel könnyebben veszik meg. Ez az év más szempontból is fordulópont számára, hiszen ekkor ismeri meg élete egyik nagy szerelmét, Gerta Pohoryllét, aki szintén álnéven, Gerta Taróként jelenteti meg fotóit, s akivel ezután együtt dolgoznak.

1936-ban például a spanyol polgárháborúról készítenek fotóriportot. Itt készül Capa egyik leghíresebb képe, A milicista halála, melyről az a szóbeszéd járta sokáig, hogy valójában beállított fotó volt. Ezt mára sikerült tisztázni, hiszen azóta azonosították a harc közben elesett katonát. 1937-ben aztán végzetes tragédia történik: egy elszabadult harckocsi elgázolja Gerda Tarót. Capának nincs ideje gyászolni, hiszen sorra kapja a háborús megbízásokat, s nem sokkal később ő maga is úgy fogalmaz a szörnyűségeket látva, hogy "a háború fényképésze legjobban munkanélküli szeretne lenni".

1938 februárjától fél évet Kínában dolgozik, ahol Joris Ivens holland rendező A négyszáz millió című filmjénél dolgozik segédoperatőrként. Természetesen a munka mellet nagyszerű fotóriportokat küld az ország állapotáról a Life magazinnak és a Picture Postnak. A második világháború ideje alatt először Tunéziából küldi riportjait, majd hozzácsapódik az amerikai hadsereghez és követi a szövetségeseket egészen Nápolyig. 1944-ben Monte Cassino elfoglalásáról tudósít, majd jön az igazán nagy kihívás: Capa a normandiai partraszálláskor szinte az első sorból dokumentálja az eseményeket. Körülbelül kétszáz fotót készített, amelyeket futárral vitettek a Life londoni kirendeltségébe, ahol egy laborsegéd túl gyorsan akarta megszárítani a képeket, amelyek a magas hő miatt tönkrementek. Csak tizenegy, nem túl jó minőségű felvétel maradt meg, melyet a magazin mégis megjelentetett, ám a képek alatt azt tüntették fel, hogy az izgalom miatt lettek kissé elmosódottak. Capa később ironikusan a Kissé elmosódva címet adja háborús visszaemlékezésének is.

A következő tíz évben gyakorlatilag az összes fontos háborús zónából tudósít. 1944-ben Franciaországban tartózkodik. Dokumentálja a felszabadult Párizsban zajló örömünnepet és a német katonákkal viszonyt folytató nők meghurcolását. 1945-ben az ejtőernyős hadosztállyal együtt ugrik le a német-holland határ közelében. Ugyanebben az évben Lipcsében készít egy szintén híres sorozatot, egy német orvlövészek által lelőtt amerikai katonáról. John Steinbeckkel 1947-ben a Szovjetunióba utazik, ahonnan beszámolókat küldenek a New York Herald Tribune-nek és a Ladies’ Home Journal-nek, majd útleírásuk könyv formátumban is megjelenik Orosz napló címmel 1948-ban. A következő két évben háromszor jár Izraelben, ahol Jeruzsálem felszabadításáról és a betelepülőkről készít felvételeket, s ahol Irwin Shaw Riport Izraelről című könyvéhez is fotózik. 1948-ban Magyarországra is ellátogat, és fényképezőgépével járva Budapestet megdöbbenve tapasztalja mennyit vesztett a város szépségéből a háború miatt. 1954-ben haditudósítóként érkezik Indokínába. Csatlakozik a francia konvojhoz egy felderítőúton, ám amikor a fűben előrenyomuló katonákat fényképezi, egy magaslaton taposóaknára lép. Mindössze 41 éves korában életét veszti utolsó képeinek készítése közben.

A Ludwig Múzeum kiállításán nem csak Capa háborús felvételeit tekinthetjük meg, hanem híres barátairól készült portréit is. Láthatjuk az idős Henri Matisse-t ágyban rajzolgatni. Picassót, amint családjával vidám perceket tölt a tengerparton. És láthatjuk életének második nagy szerelmét, Ingrid Bergmant is, akivel Capának két évig volt viszonya, persze a legnagyobb titokban. A mostani kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum által vásárolt több mint ezer darabos gyűjteményből nyújt ízelítőt. A Ludwig Múzeum után a Capa képek vidéki nagyvárosokban is kiállításra kerülnek, így remélhetőleg szinte az egész ország betekintést kaphat az egyik legnagyobb fotóriporter életművébe.

***


Robert Capa kiállítás
Helyszín: Ludwig Múzeum
Időpont: 2009. július 3. - október 11.
Jegyárak: teljes áru jegy: 1900 Ft, 6-26 éves korig: 950 Ft, 10 fő feletti csoportok számára 1700 Ft/fő, csoportos jegy az 50%-os kedvezményekre jogosultaknak 700Ft/fő

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei