2010. február 15.Komor Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Duchamp ready-made-jei - Avagy mit keres a piszoár egy kiállításon?

1917-ben egy R. Mutt nevű művész hívta fel magára a figyelmet, amikor elkészítette A kút című szobrot. Az elkészítés persze túlzás - valójában egy talált wc csészéről van szó - s pont emiatt a New York-i Független Művészek Társasága nem volt hajlandó kiállítani a művet. Vélhetően az akkor már neves festő, Marcel Duchamp közölt róla védiratot. Az egész persze turpisság: nem Mr. Mutt volt az alkotó.

Ready-made, avagy előre gyártott kész termék. De tényleg műalkotásnak számít egy kiállított pisszoár, avagy csupán fricskáról van szó, aminek célja természetesen a megbotránkoztatás? Noha Duchamptól sosem állt távol az utóbbi, korunk művészettörténészei érteni vélik a művész eredeti szándékát: a művészi érték átruházható egy közönséges, teljesen hétköznapi tárgyra is, pusztán azzal, hogy olyan helyen állítjuk ki, ahol a látogatók művészi alkotások látványához szoktak, s ezáltal másképp tekintenek ugyanarra a tárgyra, mintha például egy vécében találkoznak vele. Akaratlanul is bekövetkezik a vizsgálódás, ami egy mosdóban aligha történne meg, és ahogy Duchamp mondotta: "Azért rossz az ízlés, mert elhárítja a vizsgálódást."

Marcel Duchamp francia festőművész - és még ezernyi minden - volt, aki 1887-ben látta meg a napvilágot. Modern képei, szobrai, performance-ai stb. kezdetben idegenkedést és felháborodást váltott ki kortársaiból, de a '60-as években már a huszadik század egyik legnagyobb művészeként ünnepelték. Hatása korunk művészetére felbecsülhetetlenül nagy, ha másért nem is, alaposan megnehezítette az utána születő modern festők és szobrászok dolgát, mivel szinte mindent előre kitalált, amit ki lehetett találni. Megelőlegezte a transzvesztita művészetet, a happeninget, a performance-ot, a body-artot, hatással volt szinte minden új irányzatra, például a Pop-artra, az Op-artra, a Koncept-artra, a Dadára, az Arte Poverára. Hitt benne, hogy nem létezik unalmas téma a művészetben, meg úgy általában a világban: minden érdekes, minden fontos és szilárd meggyőződése volt az is, hogy minden előállított tárgy, minden, amit emberi kéz formált műalkotás, és pont. És hogy mi határozza meg a művészetet? A kiválasztás, a rámutatás.

Egyik korai ready-made-je az 1913-ban készített Biciklikerék. Ez egy faszékre szerelt valódi biciklikerék volt, és az átalakított ready-made-ek sorát gazdagítja, mivel felfedezhető benne, hogy a szerző eljátszott a két tárggyal. "Élveztem azt az ötletet, hogy egy biciklikerék van a műtermemben. Élveztem, hogy rápillanthatok, ahogy élvezem, amikor a kandallóban a lángocskák táncolnak." - mondta erről az alkotásáról Duchamp. Alkotás - bár anélkül készült, hogy valódi alkotói munkát végzett volna a "szobrász". Valójában igaza van annak, aki szerint javarészt egy vicc hívta életre az említett szobrot: elvégre Duchamp - nem kevés szarkasztikus humorral - bizonyította, milyen álszent dolog is az, hogy ha valami múzeumba kerül - bármi legyen is az - egyből megnő a szellemi értéke. Még akkor is, ha egy teljesen hétköznapi, gyárban készített tömegtermékről is van szó - így lett a biciklikerékből Biciklikerék.

A Palackszárító című "alkotás" szintén ezt a sort gazdagítja: a cím voltaképp mindent elárul, egy, franciául eguttoir-nek nevezett kicsöpögtető szerkezetről van szó, ami... hát mit ne mondjak, szárítja a palackot. Jelentésmezeje viszont kitárul, ha figyelembe vesszük, hogy a gout szó egyben ízlést is jelent. A tárgy francia címe így egyben Elízléstelenítőt is jelent.

1916-os ready-made-je hasonló talány: Duchamp szerint ez a legtökéletesebb a sorban, mégsem kapott akkora figyelmet és nem szerzett akkora hirnevet, mint a már említett tárgyak. Egy talált kutyafésűről van szó, amin a következő felirat olvasható: "Egy felülről jött vízcseppnek semmi köze a vadsághoz." Talán abban, hogy ez a mű kevésbé ismert, mint a többi ready-made, közre játszik az is, hogy nincs még pontos és elfogadott értelmezés a tárgyon szereplő mondattal kapcsolatban.

1917-es a Csapda című alkotása voltaképp egy felfelé fordított fogast jelöl, ami a földön elhelyezve valóban valamiféle csapda benyomását kelti a nézőben, amibe bele lehet lépni. Ugyanebben az évben állt elő a már említett A kút (de ismert A forrás, valamint Fürdőszobák Buddhája néven is) címmel kiállított szobrával is. A mű lényegét az öblítő rendszer adja: mivel a piszoárt 90°-kal elfordította, így megváltozott a folyás iránya is. Robert Mutt egyébként - akinek a szignóját felhasználta a műalkotáson - egy porcelángyártó cég főnöke volt. "Nem lényeges, hogy Mr. Mutt saját kezűleg készítette a szökőkutat avagy sem. KIVÁLASZTOTTA." - írta meg védiratban Duchamp.

1919-es ready-made-je egy amerikai látogatásra hozott ajándék voltaképp. Címe: 50 köbcentiméter párizsi levegő. És tényleg az volt, egy gyógyszertárból ismert üvegcsében lezárva.

Duchamp ezen művei egytől-egyig intellektuális fricskák, de egyben igazi műalkotások is. Miért? Mert ki lettek állítva - mondhatnánk. És lássuk be, Duchamp remekül a múzeumok és a műértők orra alá dörgölte saját álszentségüket és képmutatásukat, amitől a képzőművészet bizony sosem volt mentes. Elég ha arra gondolunk, hogy nemrégiben egy korábban kevés figyelemre méltatott festményről egy vizsgálat kimutatta, hogy valószínűleg Da Vinci alkotása. Az azelőtt nem sokat érő kép ára nagyon hamar az égbe szökött, pedig hát a kép maga nem változott semmit. Ha kezünkben egy parafadugóba állított körömollóval odasétálnák egy kiállításra, azzal a kéréssel, hogy állítsák ki Ami elválaszt minket az állattól című alkotásunkat, valószínűleg az arcunkba nevetnének, de komolyan vennék ugyanazt, ha egy már ismert képzőművész tenné ugyanezt - akár viccből, akár teljesen komolyan.

Duchamp ready-made-jeinek erénye, hogy rávilágított velük néhány alapvető gondolati problémára, ami minden műértőben felmerül olykor. Nevezetesen: honnan tudjuk, hogy ez a valami most műalkotás, vagy sem, és ha igen, mekkora eszmei értéket képvisel? Attól műalkotás, hogy tetszik, vagy attól, hogy bizonyos gondolataink támadnak, amikor ránézünk? A mögötte álló munkától lesz értékes művészeti produktum, vagy attól, hogy már ismert (és elismert), aki elkészítette? Művészeti produktum lenne akkor is, ha nem itt lenne közszemlére emelvényen kiállítva, hanem a hétköznapok során találkoznánk vele az utcán, vagy ne adj isten egy mosdóban?

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
Jorge 2014-05-15 16:59:41
Remek, informatív és elgondolkodtató írás!
nem
regisztrált
KATIE 2012-05-11 03:33:07
FANTASZTIKUS CIKK. KÖSZÖNÖM
Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei