2010. június 6.Baráth József
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Felhőgyár - A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása

A Mai Manó Ház André Kertész Terme csordulásig megtelt érdeklődőkkel a FFS legújabb tárlatának megnyitóján, egy gombostűt sem lehetett leejteni. 12 fiatal művész alkotásaiból szemezget a kiállítás - mindegyik stílusa öntudatos és egymással alig összemérhető.

Egy nem is olyan fiktív párbeszéd.
FIÚ (úgy hiszi, ideális randi- programot talált): "Szia, van kedved eljönni velem fiatal fotóművészek kiállítására?"
LÁNY (finom, érzékeny, irodalom és színházrajongó): "Ezt jól meggondoltad?"
FIÚ: "Miért?"
LÁNY: "Először is mert… Fotó. Másodszor pedig azért, mert kortárs."
FIÚ meghökken.

A laikusoknak is el kell(ene) ismerniük, hogy az új generációk ténykedését figyelemmel kell követni, hiszen néhány év múlva, sőt sok tekintetben már ma is ők határozzák meg a minket körülvevő világ vizuális kultúráját. Éppen ezért örömteli, hogy egy kortárs kiállítás megnyitóján nemcsak barátokat és fiatal újságírókat lát az ember, hanem gyakorlatilag minden korosztály képviselteti magát. Reméljük, hogy nemcsak a megnyitónak volt ilyen jó sajtója, hanem maga a tárlat is sok érdeklődőt fog vonzani.

Az 1977-ben alakult Stúdió fő célkitűzése a fiatalok támogatása, saját stílusuknak a kialakítása és természetesen a diskurzus. Fél év munkáiból szemezgetnek (kurátor: Csontó Lajos); csak úgy, mint eddig, most is adva volt egy téma, ezúttal napjaink médiuma, amely apropóján a fiatalok bemutathatták a világot úgy, ahogyan azt fényképezőgépükön keresztül látják. A téma aktuális és sok mindent rejt magában, ennek ellenére úgy érzem, hogy a fiataloknak nem sikerült a lehetőségeket kiaknázniuk. Ha a feladat teszem azt fantáziafotó készítése lett volna, körülbelül ugyanilyen képek születtek volna.


Váradi Viktor: A múltam határoz meg?


A kiállítók legtöbbjének a média világa magamutogatást, önbemutatót jelent (Kudasz Gábor Arion, Dezső T. Tamás, Váradi Viktor). Feltűnően sok fotó mesterségesen roncsolt, szokatlan, a szemnek nem kellemes szögből rögzíti tárgyát; látszólag össze nem illő motívumokat szerkeszt egybe.

Mivel a három teremben bemutatott felhozatal igencsak eklektikus, érdemesebb az egyes alkotók műveiről külön-külön ejteni néhány szót. Mindenkinek egy falfelület állt rendelkezésére, hogy azon prezentálja felvételeit - volt, aki több tucat albumfotó méretű képet rendezett el, mások összesen két művüket nagyították ki. Utóbbiak a képek gazdag színvilágával, a fény-árnyék hatások rendkívül aprólékos megkomponálásával hívják fel a figyelmet. Misetics Mátyás egy hajléktalanviskót mutat be ezzel a technikával két képben: a koromsötét erdőben bevilágított tákolmány a fénynyaláb kereszttüzében inkább tűnik egy egzotikus közegnek, mint egy döbbenetes létforma lenyomatának.

Erdős Gábor Caravaggiót idéző két festményszerű képe valamilyen talányos roma misztériumba vezet be minket; a pasztellszínek és a beszédes, emberi tragédiákat mutató arcok hatása alól nehéz szabadulni. A két fotóművész ezzel a nagyon expresszív fogalmazással, megtervezettséggel élesen elkülönül a többiek egyszerre nyersebb és játékosabb stílusától; jóval akadémikusabbak a többieknél.


Misetics Mátyás: The village


Mohácsi Ildi a természetben, nagyrészt emberi kéznek köszönhető geometriai formákat találja meg kamerájával, Kudász Gábor Arion is a természet és ember kapcsolatát vizsgálja (a szereplők csupaszsága miatt) meghökkentő vidéki felvételeivel. Torzított, elcsúszott filmszalagról exponált emlékképeket ad közre saját gyerekkorából Váradi Viktor. Egy megszakadt filmvetítés résztvevőinek érezhetjük magunkat a felvételeket nézve. Egymás mellé helyezett, ugyancsak roncsolt képek Dezső T. Tamás felvételei és Hermann Gábor munkái, utóbbié leginkább álomszerű víziókra emlékeztetnek.

Borsay Márti: Tenger I-II-III az elmosódás folyamatát adja közre; egy levél válik láthatatlanná, szemünk/agyunk a három állóképet mintegy mozgóképpé egészíti ki. A sok játékos ötlet mellett azonban csak egy van, ami valóban humoros: Porkoláb Zsófia gigantikus ruhaterítős kollázsa az egész kiállítás legvidámabb műve.

A túlstilizált, vagy éppen ellenkezőleg, a puritán fotók legnagyobb hátulütője, hogy sokszor hatástalanok maradnak. 20-30 évvel ezelőtt, amikor még nem rendelkezett mindenki digitális kamerával, az ilyen művek meghökkentették a közönséget, ma azonban, amikor bármelyik közösségi portálról hasonlóak tömege támad meg minket nap, mint nap, legtöbbször minden benyomás nélkül megyünk el mellettük. Ezzel nem a készítők tehetségét és műveik értékét akarom elvitatni, csak - mondjuk úgy, a fent idézett párbeszédbeli leányzó fenntartásának okait kutatom.


Erdős Gábor: Mária halála


A felhozatalt elnézve az az érzésem támadt, hogy az nem nekem, hanem a szakmának szól: tessék, ezek vagyunk mi, itt tartunk most, ítéljen a profik. A kísérletezés játékossága és nem a valamit mondani akarás szándéka jellemzi a felvételek nagy részét.

Nem kapcsolódik szorosan a kiállításhoz az a külön szoba, amely egy hosszabb párizsi nyaralás fotó-dokumentumai borítanak: Ív & Candie’s Wonderland terem azonban nemcsak fiatalos bohémságával és érdekes képeivel, de szemléletével is jól kiegészíti az FFS alkotóinak kiállítását.

A bejáratnál elhelyezett plakáton, Burger Barna Előtte - Utána, a zárójelbe tett idő című kiállítás neves személyiségek dupla portréjából van megszerkesztve, a szereplők valamilyen tevékenység előtt és után. Már a plakát is hívogat, nem kevésbé maga a tárlat, ha valaki elmegy megnézni a Felhőgyár kiállítást, ne mulassza el ezt sem, a George Eastman Teremben található.

***


Felhőgyár - Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása
Helyszín: Mai Manó Ház, Nagymező utca 20.
Időpont: 2010. június 3-27.
Bővebb infó: www.maimano.hu

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei