2009. január 11.Szabados Melinda
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Seress Rezső Szomorú Vasárnapja

Az egyetlen, a leghíresebb, az évtizedek óta slágerként dúdolt örökzöld dal, a Szomorú Vasárnap zeneszerzője, Seress Rezső, 1968. január 11-én lett öngyilkos Budapesten. A világszerte csak öngyilkosok dalaként, Gyilkos Slágerként emlegetett dalt, több mint 100 nyelvre fordították le, számtalan világhírű előadó tolmácsolásában.

Seress Rezső, Spizter Rudi vagy Spitzer Rezső néven látta meg a napvilágot 1889. november 3-án, Budapesten. A fiatal Seress egy plakáton megpillantotta Rökk Hédi légtornásznő fenekét és azon nyomban elhatározta, hogy artista lesz belőle. Az ifjú cirkuszi karrierjét korán félbeszakította egy véletlen baleset, amikor egy próba során biztosítókötél nélkül gyakorolta mutatványát. Csodával határos módon megúszta a balesetet és ezután következett be élete következő jelentős eseménye, amikor egyik kocsmatúrája során megismerkedett Bilicsi (Grawatsch) Tivadarral, aki rávette álljon be színésznek. Vaszary Piroska és Halmay Tibor színésztársaként 9 kemény évig színészkedett, nem sok sikerrel. Egyedüli szórakozása az volt, amikor a színfalak mögött leülhetett a zongorához és eljátszott rajta egy-két dallamot. A Műszínkör igazgatója felfigyelt játékára és műsorra tűzte az autodidakta zseni saját szerzeményeiből álló műsorát. A rádió és bakelit lemezek korlátozott elterjedése miatt dalai szinte csak szájhagyomány útján terjedtek a húszas évek közepén a kávéházakban, vendéglőkben, zenés színpadokon, mulatókban.

A nyomorgó, szerény fizetéséből éppen hogy megélő Seress első, országos sikert aratott dala 1925-ben született meg "Még egy éjszaka..." címmel, melyet követett "Ki volt az az asszony, akinek a szíve..." kezdetű, melyet Pest minden zegében-zúgában dúdoltak az emberek. A dalból lemez készült, mely tizenhatezer példányban kelt el, ami akkor rekord volt a hazai zeneműkiadás történetében. Felfigyelt tehetségére Nádor József ismert és neves zeneszerző, szárnyai alá vette, beajánlotta a Dohány utcai Kulacs vendéglőbe, a VII. kerületbe. Biztos fizetésének köszönhetően ettől kezdve teljesen más életet tudott élni, mint azelőtt, rendes fizetésén lakást vásárolt Pesten. Bár jobb keze két ujjával, hallás után kereste a hangokat, hiszen zongorázni sosem tanult, mégis csodás hangulatot teremtett a "kis Seress". Szájában cigarettával rekedt hangon adta elő dalait, aminek ország-világ csodájára járt. Több mint negyven évig megmaradt a zenészpályán anélkül, hogy valaha megtanulta volna a hangjegyeket, és kottát írni, emiatt azonban örökös szorongása volt, kisebbrendűségi érzés gyötörte.



Tízéves termékeny időszak következett életében, miközben rátalált a szerelem is. Az övé lett pest legszebb asszonya Jászonyiné Helénke, aki otthagyta miatta gazdag férjét és kisebb nagyobb megszakításokkal élete párja lett. 1933-ig több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, saját szerzeményei mellett, csak úgy ontotta a slágereket. 1933-ban operettet szerzett, amely azonban nem került soha bemutatásra. Hogy merre lappanghat a kézirat, nehéz lenne kideríteni. A kor rendezői nem voltak hajlandóak egy ismeretlen szerző művét színpadra állítani, bár mindenki remeknek tartotta egyébként. Seress összetört, mélyen megviselték a kudarcok, a világ felé azonban soha nem mutatta szomorúságát, melyet csak tovább fokozott az ország gazdasági helyzete. Egyre szomorúbb és melankolikusabb dallamokat szerzett, melyet imádtak a pestiek. "Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak. Ne félj a szememtől, holtan is áldalak...".

Ezekben az időkben született meg Jávor László Szomorú vasárnap című szerzeményének felejthetetlen dallama. Jávor László a budapesti 8 Órai Újság rendőri riportere volt, aki felkereste Seresst, hogy felkérje, szerezzen verséhez zenét. A legenda szerint ez a huszonhat éves fiatalember egy szerelmi csalódás után írta meg a búskomor sorokat. Egy Zeneakadémiát végzett fiatalember öt pengőért lekottázta, hiszen Seress egyáltalán nem ismerte a hangjegyeket. Saját költségén lemásoltatta a dalt Dombay Hugónál, de semmi érdeklődés nem volt a dal iránt, amikor végre Kalmár Pál, a kor híres énekese repertoárjába helyezte a dalt. Az öröm nem tartott sokáig. A bemutató elmaradt részvétből Szőts Ernő, a rádió igazgatójának halála miatt.

A bemutatatlan dal azonban önálló életre kelt. A rádióban bemondták, hogy egy cselédlány, Kis Eszter lúgkövet ivott, holtteste mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták meg. Lédig László pénzügyminiszter tanácsos, aki szíven lőtte magát egy taxiban, szintén a Szomorú vasárnapot helyezte búcsúlevele mellé, majd egy vidéki főszolgabíró vetett véget életének. 1935. november 7-én a 8 Órai Újság támadást indított a dal és a szövege ellen, a külföldi sajtó is elkezdett cikkezni a dalról. New Yorkban arról szóltak a hírek, hogy Budapesten tömegek ugrottak a Dunába a dal hatása miatt. Az öngyilkosság szinte divatba jött, melyre Goethe Wertherje óta nem volt példa. Így állhatott elő az paradox helyzet, hogy a Magyarországon alig ismert dal világhírnevet szerzett alkotóinak. Miközben Pesten Eisemann, Lehár operettjeit játszották, a párizsi Olimpia színpadán a Szomorú vasárnap bemutatóját tartották, mellyel Seress világhírű lett. Párizsban Ray Ventura furcsa interpretációban tálalta a művet a közönség elé. A dal konferálása után a zenekar tagjai különbözőképpen lesznek "öngyilkosok" a színpadon, míg a végén az énekesre is halál vár. 1941-ben Billie Holiday is elénekelte a dalt, Gloomy Sunday címmel. Mint tudjuk, hasonlóan Seresshez, ő is tragikus halált halt, 1959 májusában összeesett, majd július 17-én halt meg szív-és májműködési zavarok és heroinfüggőség miatt. A dalt mind Amerikában, mind pedig Magyarországon betiltották.

A második világháború alatt Seresst származása miatt munkaszolgálatra vitték, árkot kellett ásnia, aknásított mezőket ellenőriztették vele. Édesanyját deportálták, fél veséjét leverték. Életét egy német tiszt mentette meg, aki még a háború előtt hallotta Seress dalát és felismerte a szerzőt. Hírneve és az öngyilkosnak titulált dal megmentette életét, egyszer a megszületése óta jót is tett. Ekkor született meg a Meghalt a szeretet... című verse, mely alternatív szövege volt a dalnak, igazodva akkori hangulatához. "Vége a világnak, vége a reménynek, városok pusztulna, Srapnelek zenélnek. Emberek vérétől Piros a tarka rét. Halottak fekszenek az Úton szerteszét. Még egyszer elmondom Csendben az imámat: Uram, az emberek gyarlók és hibáznak…Vége a világnak!"

Ezt érezhette akkor is, amikor hazatérve megtudta, hogy felesége megcsalta és elhagyta egy másik férfi miatt. Anyagilag nehéz helyzetbe kerülve csak álmodozhatott arról a 370.000 amerikai dollárról (akkori magyar pénzben 1 millió 460 ezer pengő), ami a Trust Banknál csak arra várt, hogy elköltse. Gondtalanul élhetett volna, híresen, gazdagon, amiről mindig álmodozott. Ehelyett a Kispipában szórakoztatta a nagyérdeműt és a hozzá zarándokló világhírességeket. Bár felesége visszatért hozzá, dalait nem játszották, anyagi helyzete reménytelen volt. Kocsmákban zongorázott, még 1956-ban sem hagyta el az országot. Úgy érezte, hogy bárki elhagyhatja az országot, de ő nem, akinek dalait az emberek dúdolják örömükben, bánatukban, szerelemben, csalódásban. Lassan visszatért a kezdetekhez, szinte már csak magának játszott, sem barátja, sem pénze, senkije nem volt. Idősen, magányosan teltek napjai, szinte csak zenét hallgatott, legfőképpen saját szerzeményeit. 79 éves korában utolérte az, amitől mindig annyira félt: a zuhanás. Levetette magát negyedik emeleti lakása erkélyéről, amit túlélt, de később, 1968. január 11-én megfojtotta magát a dróttal, ami a gipszét tartotta.

"Főiskolások voltunk, amikor elkezdtünk a Kispipába járni... néhány évvel Seress halála előtt. Én már másmilyennek láttam őt, egy elhízott, alacsony kis ember, rekedt repedtfazék hangon énekelt, miközben a belépőket fél kézzel üdvözölte, és felmutatta a bal kezét: "A kő című dal következik... hölgyeim és uraim... bal kézzel írtam, jobb kézzel játszom..." - Voith Ági.


Fizetek főúr!
Volt egy feketém.
És egy életem, amit elrontottam én.
Sietek főúr, nincs már sok időm!
Talán ma éjszaka, akit várok, értem jön.
Holnap talán egy másik főúr jön majd énfelém.
S az égi kávéház teraszán így dalolok én:
Fizetek főúr!
Volt ezer remény.
És egy életem, amit elrontottam én...

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
svoboda ilona 2009-01-11 15:54:08
Érdekes.Nekem volt szerencsém személyesen is találkozni Vele a Kispipában.Kedves,közvetlen egyszerú ember volt.
Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei