2009. október 19.Vancsó Éva
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

110 éve született Miguel Angel Asturias

1899. október tizenkilencedikén született Miguel Angel Asturias prózaíró, aki csodálatos regényekben örökítette meg szülőhazájának, Guatemalának világát, életét, múltját és hagyományait. Irodalmi tevékenységéért 1967-ben irodalmi Nobel díjjal jutalmazták.

A huszadik században a latin-amerikai írók a semmiből bukkantak fel, és nyűgözték le az olvasni szerető közönséget és az irodalomtörténészeket egyaránt. Közülük soknak a neve idővel közismertté vált, mint Gabriel Garcia Marquez vagy Jorge Luis Borges, de vannak, akik nem váltak tehetségükhöz mérten ismertté. Közéjük tartozik Miguel Angel Asturias guatemalai író, akinek művészetében a kis közép-amerikai ország kultúrája keveredik a modern költői szemlélettel.

Asturias 1899. október 19-én született Guatemalavárosban, szülei révén a spanyol gyarmatosítókig vissza tudta vezetni családfáját, és a föld indián őseit is magáénak érezhette. Apja, Ernesto Asturias Girón ügyvéd, bíró volt, az édesanyja tanárnő. Korai éveit Miguel Angel nagyrészt az anyai nagyszülőkkel töltötte, ahol a dadája ősi guatemalai mítoszokat és legendákat mesélt neki, már egészen fiatalon felkeltve az érdeklődését. A társadalmi egyenlőtlenségekre is felfigyelt, és tenni próbált ellene: népiskolát alapított, azoknak akik nem tudták megfizetni az állami egyetemet, majd az orvos szakját jogra cserélte, és diplomamunkáját már az indiánok szociális problémáiról írta.

Az egyetem után mégis évekre elhagyta Guatemalát és Európában tanult tovább. Párizs lett számára tíz éven keresztül a központ, ahol kezdetben néprajzot és vallástörténetet tanult a Sorbonne-n, különös tekintettel a gyarmatosítás előtti korokra, hogy aztán a megszerzett tudással fordulhasson hazájának kultúrája felé. Az egyetem után újságíróként beutazta Európát, eljutott a Közel-Keletre és az Egyesült Államokba is, de hazájába csak rövid látogatásokra tért vissza.

Szintén ezekben az években kezdődött írói karrierje, elsőként 1930-ban a Guatemalai legendák című könyvével, és ekkor írta az Elnök úr című regényét is. Ez máig a legismertebb műve, melynek főhőse egy zsarnok diktátor, aki ugyan általában a háttérben jelenik csak meg, de jelenléte így is rányomja a bélyeget mindenki életére. Közép- és Dél-Amerikában az egymást váltó diktatúrák meghatározó elemei a huszadik századi történelemnek, sokan magukra ismerhettek a könyvben, ezért miután Asturias 1933-ban hazatért, regénye még száműzetésben maradt Európában, és a szerzőre is tizenhárom év hallgatás várt.

Életében a nagy változáshoz először a politikai körülményeknek kellett megváltozniuk: 1944-ben demokratikus szavazásokon új elnököt választottak Guatemalában, aki a már ismert írót rögtön kinevezte kulturális attasénak, majd nagykövet lett Argentínában. Végre publikálhatott is, Pacsirtahalánték címmel kiadták verseit, majd még ugyanabban az évben megírta a Viento Fuerte, magyarul Forgószél című regényét, a Banántrilógiának keresztelt három mű közül az elsőt, amelyekben az amerikai gazdasági elnyomást, a folyton változó diktatórikus rendszerek hatását, és az úgynevezett banánköztársaságok világát mutatja be, amely olyan jellegzetes a Közép-Amerikai államokban. A trilógia második része a Zöld pápa már kevésbé ismert, a befejező kötet, melynek címe A sírásók szemeként fordítható, magyarul eddig meg sem jelent.

A sikeres évek után 1954-ben a Guzman-kormány megbukott és Asturias önkéntes száműzetésbe vonult Argentínába, felesége szülőhazájába. Ismét tíz év következett hazájától távol, majd 1966-tól párizsi nagykövetként működött. Közben érkeztek az elismerések, 1966-ban Lenin Béke-díjat nyert, majd 1967-ben irodalmi Nobel-díjat "a nemzeti sajátosságokban és az indián hagyományokban gyökerező színpompás műveiért".

1974-ben halt meg szülőhazájában, Guatemala városban elismert íróként, akiről díjat, teret neveztek el, és akinél kevesen tudtak többet Közép-Amerika művészetéről: "földjét tűzből, vízből és álomból gyúrt irodalom járja át... melyet az új világ dalnokai nem összezúzni, hanem Amerika minden nedveivel meglágyítani törekszenek." - írta Asturias a Zöld pápa című regényében, összefoglalva saját munkásságát is. Ő volt az új dalnok, aki tágabb hazáját szolgálta, ahogy tudta: diplomataként, a politikai életben gyakorlatibb eszközökkel és főként íróként, felkutatva, beépítve a modern irodalomba egy kis közép-amerikai ország, Guatemala múltját és jelenét, mítoszait és legendáit.

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2022 utáni évszámot (spam védelem)

Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei