2009. december 27.Komor Zoltán
megosztás Facebook-on megosztás IWIW-en megosztás Twitter-en megosztás Google-on RSS csatorna
 

Ligeti György zeneszerző - A klikkeken kívüli kozmopolita 1. rész

Kritikusok szerint Bartók után a legfontosabb magyar zeneszerző, nevét mégis ritkán hallani csak... idehaza. Számtalan rangos külföldi elismerés után megkapta ugyan a Kossuth díjat, a magyar koncerttermek jórészt nem nőttek még fel a zenéjéhez. Írt már muzsikát száz metronómra, sőt, kocsidudákra is, mégsem volt elég modern a modern zenei körök számára.

A hagyományos zenei körök viszont pont modernsége miatt vetették ki. Ahogy ő mondta, se farmerban, se szmokingban nem járt.

Ligeti György Sándor, vagy ahogy híressé vált a világ előtt György Ligeti, 1923. május 28-án született a ma már Románia területén található Dicsőszentmártonon. Származását tekintve magyar volt, ám az élet rákényszerítette, hogy kozmopolitává váljon. Ahogy Franz Morak, az osztrák kulturális tárca állampolgára fogalmazott: Ligeti György a zene világpolgára volt.

Helytelen lenne tehát kisajátítanunk őt, mivel élete legnagyobb részét nem idehaza élte le, ám mégis a sajátunknak tekinthetjük, hisz világ életében magyarnak vallotta magát, muzsikájában nyomott hagytak a magyar népdalok, Erdély zenemotívumai és Bartók Béla öröksége. Ahogy egyszer mesélte, ösztönösen az anyanyelvén álmodik és számol, utolsó alkotása pedig, a Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című kompozíció a szülőföldje előtti tisztelgés. Élete legnagyobb megpróbáltatásait hazánkban élte át, ám ő mégis hűséges maradt. Művészete azonban mindenkihez szól, és mindenkié.

Egy szemorvos anya, és egy bankár-közgazdász apa fiaként látta meg a napvilágot. Kolozsvárott nőtt fel, s fiatalként eszébe sem jutott, hogy valaha zeneszerző lesz belőle. "Kolozsvárott az embernek nem támadnak ilyen ötletei" - magyarázta. Ehelyett tudós szeretett volna lenni, édesapja hatására, aki maga is ilyen ambíciókat dédelgetett magában. "Laboratóriumot akart építeni egy szigeten, ahol azt kutatta volna, mi az élet." - emlékezett vissza Ligeti György, akit mindig is lenyűgözött édesapja gazdag fantáziavilága.

A fiatal György maga is szívesen kalandozott a saját fantázia világában: 5 éves korában kitalált magának egy képzeletbeli országot, amit Kylwiriának nevezett el. Ez a képzeletbeli föld 13 éves koráig figyelmének középpontjában állt: térképeket rajzolt hozzá, és megalkototta hivatalos nyelvét is, amelyben minden főnév a-ra, és minden melléknév e-re végződött. Kylwiria egy utópisztikus világ volt, ahol minden munkát gépek végeztek, s ahol minden ember vagy művész volt, vagy tudós.

Szülei egyébként nem voltak kimondottan zenekedvelők, egy zenetanár azonban felismerte, hogy György öccsének abszolút zenei hallása van, s biztatására a család hegedülni taníttatta őt. Györgynek nem volt abszolút zenei hallása, hajlamos volt viszont a szinesztéziára: zenehallgatás közben színeket és formákat látott kibontakozni képzeletben maga előtt, s végül ez az érdekes jelenség irányította figyelmét a zenére. Ezért magánúton megtanult zongorázni, és gramofonfelvételeket hallgatott, főképp a romantikus zeneszerzők darabjait.

Miután leérettségizett, egyetemre szeretett volna menni, matematika-fizika szakra, ám a zsidótörvények miatt erre nem volt lehetősége. Felvételt nyert azonban a kolozsvári Konzervatóriumba, mivel a Konzervatórium akkori igazgatója, Vaszy Viktor nem törődött sokat a korlátozó törvénnyel, és zsidó származása ellenére az ifjú Ligetit is a hallgatók közé fogadta. Itt a legendás magyar zeneszerző, Farkas Ferenc tanítványa lett, s ekkor döntötte el, hogy ő maga is zeneszerző szeretne lenni. Tanulmányai azonban hamar megszakadtak, 1944-ben behívták munkaszolgálatra, a családja pedig Auschwitzba került, ahol öccse és édesapja is meghalt, egyedül édesanyja élte túl a koncentrációs tábor rémségeit.

Ligeti végül a háború után, gyalog és teherautókkal átjött Kolozsvárról Budapestre, és felvételizett a Zeneakadémiára, Kurtág Györggyel egy időben. Tanulmányai elvégzése után adjunktusi állást pályázott meg a Zeneakadémián. Az akkori rektor, Szabó Ferenc viszont ellenezte felvételét a tanári karba, mivel köztudott volt, hogy Ligeti nem volt kommunista. Voltak azonban támogatói, így Kodály Zoltán, aki határozottan támogatta felvételét. Behívták hát egy felvételi beszélgetésre, és mindenféle kérdéseket tettek fel neki, majd mikor Szabó Ferenc kiment a vécére, aláíratták vele a szerződést.

Később részt vett az 1956-os tüntetéseken, a forradalom bukása után pedig úgy döntött, elhagyja az országot. Ennek részben politikai oka volt: "Még jobban gyűlöltem a kommunizmust, mint a nácizmust, mert úgy tűnt, hogy a sztálini diktatúrának soha nem lesz vége." Másrészt pedig szakmai, mivel ekkor már levelezett Karlheinz Stockhausen-nel, akinek elektronikus darabjai felkeltették, és a Kelet Európában még voltaképp teljesen ismeretlen elektronikus zenére irányították Ligeti figyelmét. Elmondása szerint nagyon izgatta a gondolat, hogy egy zeneszerző puszta szinusz hangokból mindent ki tud hozni.

Folytatása következik!

Mi a véleménye a témáról? Kérjük, írja meg:

név

szöveg (maximum 1000 karakter)

kérjük, írja be a 2021 utáni évszámot (spam védelem)

nem
regisztrált
massányi viktor 2010-02-20 19:29:55
Nagyon gratulálok a háromrészes tartalomhoz. Végre van valami magyar nyelven, ami használható és összeszedett információ erről a zeneszerzőről. Miért nem adja ki kibővítve valamilyen könyvben? Talán emiatt tájékozatlan a hazai közönség Ligeti Gyötgyről? fontosságáról és zsenialitásáról...
Reklám
Közösség
Legújabb hozzászólások
A rovat új és régi cikkei