Makkabeus név eredete
A Makkabeus név a héber maqqäbät szóra vezethető vissza, amely kalapácsot jelent. Ez a név a modini pap, Mattathiás fiát, Júdást illette meg, később testvéreit is Makkabeusoknak nevezték. A rabbinikus irodalomban ez (Makkabeus) nem fordul elő, ott Hasmoneusként szerepelnek. Ez a név helységnévre utal, de a kereszténység Hasmoneusként csak a Makkabeusok utódait érti, mint amilyen Johaness Hyrcanus volt.
Világpolitikai tényezők
Kr.e. 323-ban, Nagy Sándor halála után, birodalma részekre szakadt: Macedóniára, Thrákiára, Szíriára és Egyiptomra. Ezeken a területeken a ’’világhódító” hadvezérei uralkodtak. Izráel (Palesztína) két utódállam között terült el, s mindkét állam igényt tartott rá. Hosszas ’’vitatkozás” után a terület a Ptolemaioszoké lett, akik Egyiptomban uralkodtak. Az uralkodó I. Ptolemaiosz Sótér volt, aki Egyiptomot központosított országgá szervezte, terjesztette a görög nyelvet és hellenista városokat alapított. Ő hozta létre az alexandriai múzeumot, ami a tudomány központja lett. Utóda, II. Ptolemaiosz Philadelphosz, aki kapcsolatba lépett a rómaiakkal, s uralkodása alatt vette kezdetét az Ószövetség görög nyelvre való lefordítása. III. Ptolemaiosz Euergetész követte őt a trónon, aki a szíriai háború során jelentősen növelte az állam kincstárát, s a zsidóknak görög polgárjogot adott. A következő király alatt elkezdődött a hanyatlás. V. Ptolemaiosz Epiphanész Egyiptom ötödik ura, aki III. (Nagy) Antiokhosz lányát, Kleopátrát vette feleségül. Ebben az időben rengeteg lázadás tört ki, s a birodalmat területi veszteség is érte. Kr.e. 198-ban elvesztette a paneasi csatát, s Kr.e. 195-ben békét kötött az előbb említett uralkodóval. A béke értelmében feleségül vette Kleopátrát, és átadta Antiokhosznak Izráelt és egyéb területeket. A zsidó nép önállósága IV. Ptolemaiosz Philopatorig nagy volt: a főpap valóságos hatalommal bírt, azonban a Szeleukida uralom egészen mást hozott. Nagy Antiokhosz még viszonylag jó volt a zsidókhoz, de utóda, IV. Szeleukosz Philopator pénzhiány miatt kiakarta fosztani a jeruzsálemi templomot, de ezt nem tudta véghezvinni. IV. Antiokhosz Epiphanész azonban hatalmas változást hozott az izraeliták életében. Trónra lépésekor hatalmas viták zajlottak Izráel területén, III. Óniás főpap és testvére Jason között. A vita lényege az volt, hogy hogyan viszonyuljanak a hellenizmushoz. A hellenizmus támogatója Jason volt, ellenzője pedig a főpap. A vitából az utóbbi került ki győztesen, s kiűzte a városból Jasont, aki a királyhoz fordult támogatásért. IV. Antiokhosz Epiphanész az ő kérésére bevonult Júdeába, s leváltotta a főpapot, helyére Jasont nevezte ki.
Makkabeusok uralomra jutása
Epiphanész király törvénybe foglalta, hogy a zsidó templomban is áldozatot mutassanak be Zeusznak. Ez idézte elő a Makkabeus-felkelést, ugyanis Mattatiás pap megtagadta az áldozat bemutatását, leszúrta az áldozatot bemutatni kívánó zsidó papot és a felügyelő szolgát. Tette után a hegyekbe menekült fiaival, szabadcsapatot szervezett, mellyel rombolni kezdte a pogány oltárokat. Halála után örököse fia, Júdás lett. Alatta legyőzték Apollóniuszt, Szerónt és Gorgiást, s Kr.e. 165-ben elfoglalták Jeruzsálemet és a Templomot. Jasont ekkor leváltotta Meneláosz, s a leváltott főpap a Jordán keleti felére menekült. Alkimos és Eljakim, a két törvénytelen főpap, a birodalom királyának, I. Demetriosznak a segítségét kérte, aki elküldte Balchideszt, hogy győzze le Júdás csapatait. Harca sikertelenül végződött, sőt Júdás legyőzte Nikánoszt is Kafarsalamánál, majd Beth-Horonnál. Ő is tárgyalásokat folytatott Rómával. Kr.e. 164-ben meghalt. Helyét testvére, Jonathán vette át, aki kezdetben sikertelen harcot folytatott a szírekkel. Későbbi győzelmeit nagymértékben meghatározta a királyságban kialakult helyzet: trónharcok. A trónkövetelő megakarta nyerni magának a lázadók vezérét. Alexander Balas emiatt őt nevezte ki főpapnak és küldött főpapi palástot. Ellenfele II. Demetriosz Nikatór volt, aki uralkodásának tizenegyedik évében meghalt. Jónathán Kr.e. 143-ban halt meg, Tryphon ölte meg Baszkanában. Utóda Simon lett, aki Kr.e. 142-ben biztosította népe függetlenségét. Joppét kikötővárossá tette és erődöket is épített. Nyolc év után veje, Ptolemaiosz ölte meg, ahogy Júdást és Mattathiást (a fiait), de Johaness Hyrcanussal nem tudott végezni. Ő alatta érte el fénykorát a Makkabeus kor. Meghódította Idumeát és Samariát, lerombolta a Garizim hegyen épült szamaritánus templomot, s az idumeusokat rákényszerítette a körülmetélkedésre. Uralkodásának második fele már a hanyatlás időszaka.