.:. Michelangelo Antonioni .:.
Michelangelo Antonioni
Michelangelo Antonioni életéről

Első játékfilmje az "Egy szerelem története" (1950). Szakmai körökben igazán ismertté "A barátnők" című, 1955-ben forgatott filmjével válik, mely a városi középpolgárság életét igyekszik bemutatni. Mivel ő maga is középpolgári származású, filmjei is ebben a közegben játszódnak (az 1957-ben forgatott, "A kiáltás" című film képez csak kivételt, mely a munkásosztály miliőjében fogant).
Pályája legmeghatározóbb trilógiájának első darabját "L'Avventura", "A kaland" címmel, 1959-ben kezdi forgatni. A Cannes-i Filmfesztiválon a nézők kifütyülik, de a kritikusok aláírásgyűjtésbe kezdenek, és kikiáltják a fesztiválon valaha bemutatott legjobb filmnek. Bár Antonioni ekkor már 20 éve készít filmeket, mégis ez a mű hozza meg az igazi áttörést, mind művészi, mind kereskedelmi szempontból. Itt dolgozik először Monica Vitti-vel, aki később jellegzetesen neurotikus nőalakjainak tökéletes megformálója lesz.
"A kaland" alaphelyzete: újgazdag rómaiak indulnak hajókázásra, majd kikötnek egy elhagyatott, sziklás részen, hogy ott töltsék a délutánt. A bonyodalom az egyik lány - Anna (Lea Massari) eltűnésével indul. Előzőleg barátnőjének, Claudiának (Monica Vitti) elmeséli, hogy kapcsolata korántsem tökéletes építész szerelmével, Sandro-val (Gabriele Ferzetti). Miután Claudia és Sandro a lány kutatása közben egymásba szeretnek, Claudia már nem szeretné megtalálni eltűnt barátnőjét, s emiatt bűntudat gyötri. A film végén Claudia elfordul a középosztály által kínált könnyű, léha életformától. A közönség nemtetszését a film elvarratlan szála okozhatta - nevezetesen az, hogy nem derül ki, mi is történt az eltűnt lánnyal.
A trilógia második része a "La Notte", "Az éjszaka" (1961) című alkotás. Minimális cselekménnyel: egy házaspár (Marcello Mastroianni és Jeanne Moreau) szerelmének haldoklásával szintén a középpolgári, kiüresedett, felszínes kapcsolatokat mutatja be.

Az 1964-es "Il Deserto Rosso", "Vörös sivatag" a rendező első színes filmje. A csodálatosan kifejező színekkel forgatott filmben ismét Monica Vitti a női főszereplő, és szintén a szerelmet keresi - ezúttal is sikertelenül, helyette csak szexet talál.

A fordulópont, mikor egy szinte üres parkban kedvtelésből lefotóz egy párt. A nő hisztérikusan próbálja visszaszerezni tőle a tekercseket (Vanessa Redgrave). A fényképész a képek áttanulmányozása után rádöbben, hogy egy gyilkosságot örökített meg; az egyik képen egy bokorban puskás férfi rejtőzik, egy másikon egy emberi testre hasonlító valamit lát. Miután visszamegy a parkba, valóban talál egy hullát, de idővel a bizonyítékok megsemmisülnek, s ő maga sem hiszi már, hogy valóban egy gyilkosságot látott. Élete visszazökken a megszokott, üres monotonitásba, a 60-as évek Londonjának különcségeibe, szexuálisan züllött világába.
A rejtély megoldatlan marad, csakúgy, mint "A kaland"-ban - a rendező inkább az elidegenedett világ bemutatására fókuszál.
Egyetlen amerikai filmjét, az 1970-ben keletkezett "Zabriskie Point"-ot a nézők nem fogadják kitörő lelkesedéssel. A főszerepeket Antonioni két ismeretlenre - egy ácsra és egy egyetemista lányra - bízza. A történetet szándékosan lassú, vontatott vezetésű: egy diák abbéli meggyőződésében, hogy megölt egy rendőrt, egy sportrepülőn elmenekül. A sivatagban, a címben szereplő helyen, összetalálkozik egy lánnyal, akivel szerelmesek lesznek egymásba. A fiút végül a rendőrök lelövik.
1975-ben forgatja a "Foglalkozása: riporter" című filmjét. A főszereplő, David Locke (Jack Nicholson) a kiégett személyiségű újságíró, egy világ végi afrikai szállodában magához veszi halott fegyverkereskedő szomszédja iratait. Ám a papírok adta új és veszélyes önazonosság, csakúgy, mint egy váratlanul felbukkanó új kapcsolat (Maria Schneider) sem tud minőségi változást hozni életében.
"Meghalt a mozi, éljen a videó!" Elhíresült mondásának megfelelően, Antonioni a 80-as években a videó technika bűvöletében forgat; a Jean Cocteau alkotásából készült, "Az oberwaldi titok"-ban ismét Monica Vitti-vel dolgozik, majd késői nagy művében, "Az egy nő azonosítása" (1982) című filmjében keresi a válaszokat az emberi kapcsolatok kiismerhetetlenségéről, összekuszáltságáról.
1985-ben szélütés éri, nem tud írni és olvasni, de ahogy 1959-ben írja, "a filmkészítés maga az élet". Felesége segítségével kommunikál környezetével, s rövidfilmeket készít.
Wim Wenders-szel összefogva forgatja utolsó filmjét, a négy epizódból összetevődő, "Túl a felhőkön"-t, mely a nem szokványos férfi-női találkozásokról szól.
(POHNER ANIKÓ)
Michelangelo Antonioni névjegye
rendező
férfi
Születési helye: Ferrara (Olaszország)
Születési ideje: 1912. 09. 29.
Halálának helye: Róma (Olaszország)
Halálának ideje: 2007. 07. 30.